Régóta terveztem, hogy örökbe fogadok egy cicust, de mindig is féltem a feladattól. Össze szedtem minden bátorságom és a "fel fogok nőni a feladathoz" mentalitással telefonáltam, hogy megnézhessem Zsigát, akit a honlapon szemeltem ki magamnak. Nehéz volt a választás ennyi bájos szépség között, de valami megfogott benne. Első találkozásnál természetesen pár másodpercnél nem óhajtott többet maradni a karomban, hiszen nem ismert. Kétség kívül számomra a nagy Ő lett. Váratlan örömmel fogadtam, hogy már az első találkozástól számított következő héten el is vihetem. Izgalom izgalmat követett, fejvesztve mentem bevásárolni minden szükséges dolgot és tűkön ülve vártam az ominózus telefonhívást. Miután pontosítottunk időt, szombaton már a kocsiban izgulva mentünk reggel érte. Az első néhány óra természetesen bujkálással és nyávogással töltötte, de amint megismerte az új otthonát szépen lassan kezdett feloldódni. Persze a szeretgetés is sokat segített neki :) Azóta boldogan tölti napjait az új birodalmában, melyet szeret előszeretettel körbe járni minden nap. Egy nyugodt, tündéri kis bájos tünemény, aki több időt tölt el bújással és játékkal, mint alvással. Amikor szeretgetést kér akkor megkeres és nyávog amíg fel nem veszem. Hálásan köszönöm a Tappancs kedves munkatársainak a törődést és gondoskodást amit az állatoknak adnak! :) (Természetesen segített ezt a történetet is megírni...)
Hozzászólások