Mi is lehetne aktuálisabb bevezető téma, mint hogy senki se vásároljon élő állatot karácsonyra? Az ajándék öröme elszáll, az ünnepi hangulatot a hétköznapok váltják fel, ahol a sipákoló kis szörnyecske mindent tönkretesz, így aztán, ha "humánusan" akarunk tőle szabadulni, akkor kirakjuk a menhely elé, mert sajnos ez még mindig elfogadott cselekedet, vagy megkérjük az ott dolgozókat, hogy fogadják be őket. De mi van akkor ha nem is egy, hanem 6 sipákoló kis növendék rontja otthon a levegőt, és őket nem a Jézusa hozta, hanem a kerti szuka kutyánk "örvendeztetett" meg minket a kis porontyokkal? Akkor hősünk először telefonálni kezd, mondjuk a Tappancshoz, ahol megtudja a várólistás telefonról, hogy a kölyköket akkor tudjuk befogadni, ha gondoskodik az anyakutya ivartalanításáról, amire persze nincs pénz, mert kell ajándékra, meg számlára, meg az újévi bulira, aztán meg minden másra, úgyhogy ez nem jó megoldás. Próba szerencse alapon kivihetjük őket szombaton a menhelyre, ahol épp önkéntes nap van, és kutyát sétáltatnak az önkéntesek, és valaki észleli az autót, és szól is, hogy nem várt kölykök érkeztek. Aztán szóba elegyedünk ezzel az önkéntessel, és azt mondjuk neki, hogy az imént találtuk ezeket a csodaszép, ám roppant férges kiskutyákat a csatornaparton. Az átvevő gondozónak pedig azt mondjuk, hogy még csütörtökön találtuk őket, hazavittük, megfürdettük őket, de rájöttünk, hogy nem tudunk róluk gondoskodni, ráadásul egy kiskutya a csatornaparton maradt, nem lehetett befogni. Azért majd még visszamegyünk, hátha... Mindenki jól tudja, hogy kevés esélye van a túlélésre. Megköszönjük az önfeláldozást, helyet csinálunk a váratlan vendégeknek, majd másfél óra múlva valóságos csoda történik! Megérkezik a hatodik kiskutya, aki ugye egyedül ott várt csütörtök óta a fagyban a csatornaparton, és még éhen sem halt! Ekkor már gyanakvóan köszönjük meg az önfeláldozást, főleg miután az önkéntesünk elárulja, hogy a neki szóló történetben ma, a nekünk szólóban csütörtökön találták a kicsiket. Persze azt senki nem gondolja, hogy 5 kiskutyának nem találtak gazdit, miután az anyakutya lefialt, egynek pedig talán, de biztos, ami biztos alapon behozták őt is?! Ugye nem? Főleg nem úgy, hogy a kicsik nagyjából 4-5 hetesek, szóval éppen csak képesek az önálló életre. Nem, ilyet biztosan nem tenne. Tehát a héten érkezett 5, vagyis 6 kölyökkutya a csatornapartról, akiket csütörtökön, vagy inkább szombaton, vagy nem is tudom mikor talált egy állatbarát...
Hétfő
Bizony a héten beköszöntött a csontig hatoló hideg, és a hóban is gyönyörködhetünk tovább, a menhelyen pedig csak fogy és fogy a szalma, hiszen folyamatosan pótolni kell a házakban, hogy a kutyák ne fázzanak. Emellett gőzerővel megy a főzés is, hiszen ilyenkor egy tál meleg étel mindenkinek jól esik, így hetente minimum kétszer megyünk húst vásárolni a kutyáknak, illetve hetente cseréljük a gázpalackokat négyesével, tehát iszonyú pénzeket emészt fel a tél.
Nem múlhat el hét úgy, hogy mindenkivel minden rendben van a menhelyen. Most épp Dézi, a néhány hónapja bekerült régi tappancsos kutyánk okoz nehéz pillanatokat azzal, hogy epilepsziás rohamot kapott. Eddig erre nem volt példa nálunk, és a gazdája sem említett ilyen jellegű problémát nála, bár az nem mérvadó...
Néhány hete még a blogomban is beszámoltam róla, hogy Dézi most került fel a nagyház egyik kennelébe, ahol Bence lett a társa, és remekül érzi magát, sokat ugrál, játszik, és ezidáig semmi sem utalt arra, hogy bármilyen problémája lenne.
Kedd
Sajnos idáig a karácsonyi adományokkal nem igazán sikerült megtölteni a raktárunkat. Az eddigi évekhez képest jóval kevesebb adományozó érkezik a menhelyre, így szinte semmilyen tartalékot nem sikerült eddig felhalmoznunk.
Német partnerszervezetünktől azonban ma érkezett meg közel 1100 kg száraztáp, ami tetemes mennyiségnek tűnik, és óriási segítség, de egy akkora menhelyen ez a mennyiség sajnos nagyon gyorsan elfogy, főleg ha a főzni való eledelt pótolni kell, mert nincs elegendő.
Szerda
Ma egyetlen család nagyobb mennyiségű adománnyal örvendeztette meg a menhelyi állatokat: több zsák macskaalom és egy tálca macskakonzerv mellett 60 kg szárazeledelt is hoztak a kutyusok számára, amiért ezúton is nagyon hálásak vagyunk! Ez igazán nagy ajándék egyetlen családtól!
Egy bajbajutott, nem éppen bátor, icipici kölyöknek kértek segítséget Dorozsmáról. A bátor legényke a pékség elé keveredett valahogy, ahol úgy megrémült a tűzoltóautó hangjától, hogy majdnem a világból kiszaladt. Mivel mindenki aggódott a testi épségéért, így dobozba tették, és kihozták a menhelyre. Sajnos chipje nincs, ahogy bátorsága sem sok, mindentől megijed, még az emberi érintés is kisebb pánikot okoz nála. Tőlünk a Cuki nevet kapta, és bízunk benne, hogy viszonylag hamar oldódik nálunk a legényke.
Csütörtök
Megérkezett Stefi véreredménye, ami sajnos egyelőre az állatorvosunkat igazolta, aki Cushing kórra gyanakszik. A betegséget bizonyítani azonban nem olyan egyszerű, kezelni azonban kell, úgyhogy Stefi a következő évet is igen költséges vizsgálatokkal fogja kezdeni. Ha a következő vérvétel is a Cushing kórt igazolja, akkor élete végéig egy nagyon drága gyógyszert kell szednie, amivel az állapota kezelhető. Stefi néhány hete érkezett a menhelyre, a vizsgálatokat a lában kialakuló fekélyek és hullámzó kedélyállapota indokolta. Ő nem a menhelyen lett beteg. Valószínűleg hosszú ideje tünetei lehetnek.
Stefi további kezelését beszéltük át az állatorvosunkkal, emellett kiosztotta az esedékes heti vakcinákat, valamint idős Oszinkat is megvizsgáltattuk, akinek egy mellkasröntgenre is szüksége lesz szívbetegség gyanúja miatt, de most első körben vízhajtót kell szednie, mert egyre csak nő a hasa. Ez vetette fel a szívbetegség gyanúját. Oszi persze nem volt épp boldog, hogy őt "molesztáltuk", úgyhogy végig morogta a vizsgálatot, ahogy azt tőle megszokhattuk. Bizony ő is benne van már a korban, igazi idős, morcos, mindig dünnyögő öregúr, aki akkor van jól, ha mérgelődhet. A vízhajtó szedése persze nem okoz gondot, azt szereti, mert ehet, ami központi kérdés a számára.
Csak mellesleg jegyzem megy, hogy senki nem hívja Oszinak. Fekete színe, és különc viselkedése miatt Ozzy Osbourne-ra emlékeztet, így Ozzinak és Osbourne-nak is hívjuk.
Péntek
Ma volt a legtöbb látogató a menhelyen, és egy nagyobb mennyiségű adomány is érkezett hozzánk egy támogatónk jóvoltából, aki a tavalyi évhez hasonlóan idén is hazalátogatott Németországból, és átadta nekünk az ott gyűjtött tápot, konzervet, és játékokat. Természetesen most is saját kutyájával érkezett. Adományát, kedves szavait ezúton is köszönjük minden munkatársunk nevében!
Szombat és vasárnap
Vici kutyánk a héten befejezte az oltási programját, így gazdijai már tűkön ülve várták a hétvégét, hogy végre hazavihessék. Vici mostantól Budapesten, egy lakásban fog élni, és biztosak vagyunk benne, hogy hihetetlen hamar meg fogja szokni új helyét.
Sétáltatós önkénteseink természetesen ezt a hetet sem hagyták ki, ez alkalommal 97 kutyus sétálhatott 14 önkéntesünk segítségével. A bevezetőmben említett néhány hetes kölyökcsapat fogadása, féreghajtózása is megtörtént. A Csipet csapatnak természetesen neve is van. A két fiú Filipnek és Fülöpnek lett elkeresztelve, a lányok nevei pedig Frutti, Falat, Fürtös és Fagyi lett.
A 144 mentett kutyus, és az összes gondozó nevében kívánunk kellemes karácsonyi ünnepeket mindenkinek!
Linda
Hozzászólások