Kutyamesék 2019. febr. 25. - márc. 3.

Az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy mit kell tenniük, ha egy kisebb faluban kóbor kutyát látnak, így a legtöbben azt a megoldást választják, hogy a lakhelyükhöz legközelebb eső állatvédőket értesítik, ahol jó eséllyel nincsen hely, így a kutya tovább kóborol, hacsak valami nem történik vele, vagy be nem fogadják, hiszen a menhelyeknek nincsen rá kapacitása, hogy több városnak, falunak a kóbor kutya problémáját megoldja. Így van ez egy Szeged melletti településsel is, akik korábban megkerestek minket együttműködési céllal, de később visszaléptek.

Hogy egy kicsit tisztább legyen, hogy miért van erre szükség: az önkormányzatok jegyzőjének feladata a helyi kóbor kutyák számára valamilyen megoldást találni: szerződni gyepmesterrel, menhellyel, ahová el tudják szállítani a kutyákat, vagy egy ebtelep működési elvén felállítani egy kennelsort, a kutyákat beszállítani, visszaadni a gazdának, chipezni, ha szükséges, etetni, itatni, és ehhez embert találni. Mindenki beláthatja, hogy sokkal egyszerűbb egy gyepmesterrel, vagy menhellyel leszerződni. A felek megállapodnak a feltételekben, és mindenki teszi a dolgát. De mi történik, ha mondjuk nem jön létre megállapodás? A jegyzőnek kell megoldani a feladatot (igen, kell!) Ez nem fakultatív, szabadon választható elfoglaltság hanem KÖTELESSÉG (volna)!

Tételezzük fel (ugye csak az elmélet kedvéért), hogy ezen a kis településen valaki talál egy kutyát, és mivel az önkormányzat nem látja el a feladatát, így befogadja az illető a kutyát. A kutya pedig módszeresen kiirtja a tyúkokat, így a megtaláló kocsiba rakja a kutyát, és irány a legközelebbi "menhely", amiről kiderül, hogy valójában nem is menhely, csak egy kis tanya, ahová egy magát állatvédőnek valló hölgy gyűjtögeti a kutyákat. Onnan elküldik (hiszen nincs hírértéke a kutyának, poszt sem készül hát róla!) így irány a legközelebbi legális menhely (mondjuk ez legyen a Tappancs). Mivel mi sem győzzük hellyel a kóbor kutyákat, és ugye nem szerződtünk az adott településsel, de mással igen, így ott segítünk. Ellátjuk jótanáccsal a megtalálót, aki helyben elkezd telefonálni, de a közterületfelügyelő annyit javasol, hogy vigye haza a kutyát, akkor majd a helyi vadász elintézi! Na kérem, ez volna a megoldás 2019-ben? Mert a jegyző nem foglalkozik a helyzettel?! Döbbenetes!

A történetünk hőse persze kicsit sokkot kap, vele együtt mi is, és úgy dönt, hogy akkor jelentsük fel azért, mert a szemünk láttára kiteszi a kutyát, de ő azért haza nem viszi, hogy a vadász majd "elintézze". A kutyának szánt száraztápot is odaadja, majd elmegy, és mi valamiért úgy döntünk, hogy nem jelentjük fel az illetőt, hiszen valahol érezzük, ebben nem ő a hibás. A kutyát elhelyezzük, és elnevezzük Diónak ezen a csodás szerdai napon.

Valahogy így nézne ki egy abszurd történet egy olyan helyen, ahol a jegyző nem végzi a dolgát. Persze ez errefelé ugye elképzelhetetlen?!

Hétfő

A tél után az udvarok tavaszi nagytakarítása kezdődött. A kutyák persze óriási segítséget nyújtottak, ahol lehetett elénk ugrottak, a lábunk alatt játszottak. A hulladék szalmát is összeszedtük, bár ez több hónapos mutatvány, mire eltűnik. Pajtás ennek örömére madárnak álcázta magát, fészket csinált a szalmarakásból, labdát rakott bele, és melléfeküdt. Kész is a menhelyi madárfészek, a kreativitás netovábbja! Imádunk, Pajtás!

Kedd

A már-már szokásosnak mondható makói útra készülődtünk: Kardos egy vérvétel és teszt erejére utazott el, ő ugyanis a héten utazik gazdihoz. A teszt eredménye negatív lett.

Buckó pedig állandónak mondható lábfájása miatt ment vizsgálatra dr. Sebő Ottó rendelőjébe. Egyelőre egy injekciót kapott a lábába, nincs törése, zúzódása, szalagszakadása. Ha az injekció miatt nem javul, akkor sajnos fel kell zárni a hátsó lábát. Reméljük, erre nem fog sor kerülni.

Szerda

Meglepetés kutyával, az egyik szomszéd településről érkező Dióval gazdagodott a menhely. Sajnos az ügyben tehetetlennek bizonyultunk, hiszen nem hagyhattuk kóborolni, és egyértelművé tették, hogy ha nem fogadjuk, a kóborlás a lehető legjobb, ami vele történhet. Dió tehát gazdikereső, aki nem szívleli a baromfiakat, vagy éppen túlságosan is kedveli őket, attól függ honnan nézzük...

Csütörtök

Kardos idős korára végre révbe ért: elindult Németországba, hogy végre családtagként élhesse tovább az életét.

Régi menhelyi kutyánkért, Jackie-ért kellett ma elmennünk, mert idős gazdája a városba költözik. A gazdi valóban szerette a kutyát, erről nincs kétség, de ez szintén egy példa arra, hogy milyen nagy szükségünk volt az örökbefogadási szabályok szigorítására. Szegény Jackie hajléktalan gazdájától került a gondozásunkba évekkel ezelőtt, majd a menhelyről kertes házba került, ahol kinti kutyaként élhetett. Bár nagyon szerették, családtagnak aligha tekinthető egy kutya, aki kinn él az udvaron, és a költözéskor nem válik egyértelművé, hogy ő is jön velünk...

Természetesen menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila is megérkezett a szokásos heti oltásokat beadni. Ezúttal 7 veszettségi-kombinált, 7 veszettségi oltás, valamint 1 kombinált oltást osztott ki a soron következő kutyáknak.

Péntek

Alaposan összekevertük a menhelyi kutyák életét. Sajnos Simi továbbra sem hajlandó egyetlen kutyát sem elfogadni, így kénytelen volt átköltözni kisebb helyre, hogy Csipetke és Liza végre összebútorozhasson. Nekik is rengeteg idő volt az összeszoktatás, de végül az erőfeszítéseket siker koronázta.

Csipetke és Liza már nem csak séták alkalmával találkozik

Szeder és Szilánk is új élettársat kapott, az általunk csak "Hajas Bogárként" nevezett szocializálatlan kutya személyében. Mivel már van egy Bogár névre hallgató kutyánk, aki történetesen rövid szőrű, így adott volt, hogy a második Bogárt valamilyen jelzővel kell illetni, aki ráadásul hosszú szőrű. Hajas Bogár egyébként egy idős asszonnyal élt egész eddigi életében, más kutyákat így nem is látott. Nem csoda, hogy nehezen megy neki a beilleszkedés.

Szombat és vasárnap

Az újszegedi ártérben hetek óta kóborló félénk szuka miatt kértek segítséget tőlünk. Kölykei már voltak, egyértelműen látszik, bezzeg chipje nem volt! A tüneményes, ám igen hangos kutyalány a Ribizli nevet kapta tőlünk.

A szokásos kutyasétáltatós önkéntesek mellett régi gondozónk, Máté és Alexa is kilátogattak hozzánk. Alexa a játékmániás Rollinak hozott egy plüssbárányt ajándékba. Nos, az öröm óriási volt, Rolli szokásához híven féltve őrizte új szerzeményét, de délutánra Rocky addig ügyeskedett, hogy megszerezte tőle, így egy másik játékot is kaptak, mielőtt Rolli idegösszeroppanást kap. Onnantól kezdve két játékkal ment a huzavona, hol Rollinál, hol Rockynál volt mindkettő. Rocky aztán ki is belezte Rolli játékait, aki ugyanúgy őrizte a fej nélküli barit. Itt vége is lehetne a vasárnapi rémtörténetnek, de Rocky jövő héten elköltözik a menhelyről, ugyanis gazdira talált. Akkor végre nyugodtan pakolászhatja a holmijait, a többi társát ugyanis teljesen hidegen hagyja Rolli hóbortja.

Sétáltatós önkéntesünknek, Annamari a héten a kutyakozmetikusok táborába lépett, és a vizsgához milyen kutyát is választott volna, ha nem menhelyit? Fodros azon kívül, hogy megszépült, még nagyon jól is viselkedett a lakásban, és a cicákkal sem volt semmi problémája, tehát bebizonyította, hogy valódi álomkutya! És Annamarinak külön köszönet, és nagy gratuláció, büszke lehet magára!