Kedves Tappancsosok!
9 hónapja, hogy Vezér családunk tagja, ezért gondoltam, hogy megosztom veletek, hogyan alakulnak napjai. A 9 hónap alatt sokat tanultunk egymástól. Bizalmatlansága napról-napra múlik. Ma már el tudunk úgy menni mellett mikor fekszik, hogy ne keljen fel, de még a szemével akkor is követ. Nem tudott játékkal játszani. Ebbe is kezd belejönni. Egy pár hete már Ő maga hozta a kis játékát. Van egy házi nyuszink, nagyon jól kijönnek egymással. Féltünk, mert úgy tudtuk, hogy a cica teszten nem ment át. Az első találkozáskor neki is ugrott a nyuszi ketrecének, de fokozatosan szoktattuk őket és ma már (természetesen felügyelettel) el vannak egymás mellett. Vezér nagyon okos, könnyen tanul. A kezdeti szeparációs szorongása elmúlt, nagyokat alszik, amíg egyedül kell lennie (az első hónapban nagy hisztiket csapott). A lakásban a szabályokat betartja, sosem próbálkozik, tudja, hogy mit lehet és mit nem.
Minden szombat és vasárnap délelőtt kutyaiskolába járunk vele. Nagyon szereti, mindig izgatott amikor hétvégén készülődünk, tudja, hogy ezek a délelőttök csakis róla szólnak. Vasárnap E/1-es vizsgát tett. Nagyon ügyes volt, igazából nem volt kihívás neki.
Ami nekünk a legnagyobb problémát jelenti, az a másik kutyákkal való kapcsolat. Nem igazán kedvel senkit, nem barátkozik. A kutyasuliban sem, inkább csak elviseli a mellett lévőket. Ha véletlen valaki meglöki vagy neki megy a nagy bandázás hevében, akkor morog egyet. Olyan mint egy morgós öreg ember. Velünk viszont tündér, puszi osztó. Mi vagyunk a falkája és olyan mintha ennél többre nem lenne szüksége és ebbe nem is akar senkit beengedni. Azért nem adjuk fel és ezen még dolgozunk. Megyünk tovább a kutyasuliba, engedelmes haladó tanfolyamot kezdjük a jövő héten és a megszokott kutyusokkal az agility-t is ki fogjuk próbálni.
Puszi, pacsi!
Vezér és családja
Hozzászólások