Kutyamesék 2019. máj. 20-26.

A heti bevezetőm rendhagyó módon a blog végére került, hiszen a heti történetem főhőse életében ekkor történtek nagy változások. Hogy ki ő, és mi történt vele, arra választ kapnak, akik elolvassák a heti beszámolót.

Hétfő

Azt gondoltuk, hogy a múlt heti betegeskedések, majd felgyógyulások után végre egy kicsit szusszanhatunk. Persze, hogy nem így történt! A reggeli ellenőrzéskor már feltűnt, hogy a múlt héten beérkezett Akác csak gubbaszt. Nem mintha eddig bármit is mutatott volna magából, de egyértelműen gyengélkedik, így ő gyógyszerekkel indította a mai napot.

Örök gyerek Bundikánkat is figyeljük néhány napja, hogy nem a megszokott módon viselkedik, sokszor elbújik a házába, ami rá egyáltalán nem jellemző. Többször átnéztük, semmit nem találtunk, viszont a szájában ráakadtunk egy hosszirányban eltört fogra, s mivel holnap úgyis mennek többen állatorvoshoz, így Bundikát is beprotezsáltuk.

Bundi sem a megszokott vidámsággal várt minket

Kedd

Ma dr. Sebő Ottó rendelőjébe igyekeztünk reggel ivartalanításra és szívféregtesztekre. Ma Csubi, Frankó, Kávé ás Pumukli készülődött a nagy útra. Az ivartalanítást mindenki jól viselte, a tesztek a következőképp alakultak: Kávé és Csubi tesztje lett negatív, Frankó és Pumukli tesztje pedig pozitív. Frankónak ráadásul bőrférgessége is van, neki fél évig Spot-ont is kapnia kell. Ráadásul néhány napig, amíg az ivartalanítást kiheveri, át kell költöznie a betegszobába, pedig ha valaki, hát ő nagyon élvezi a menhelyi szabadságot. Bundi is átesett egy vizsgálaton, vérvételen, és valóban a foga miatt volt a megszokottól eltérő a viselkedése, ugyanis a foga elrepedt, ami igen nagy fájdalommal járt.

Szerda

Castort pár hete a végletekig lefogyva találta egy férfi az út mentén, és képtelen volt sorsára hagyni a sebekkel borított, csonttá fogyott kiskutyát. Hosszas telefonálásba kezdett, de elmondása szerint mindenki elutasította. Castor így került hozzánk, és a megtaláló egy cseppet sem túlzott, a kiskutya valóban csont és bőr volt. Az eset óta azonban már eltelt néhány hét, és Castor szinte napról napra szedi fel az elvesztett kilóit. Megtalálója sem feledte el a menhelyünket, ma 200 kg szárazeledelt adományozott a védenceink számára. Hálásan köszönjük!

Csütörtök

Menhelyünk állatorvosát, dr. Farkas Attilát vártuk a szokásos heti oltásokat beadatni, most 9 kombinált, 5 mikrochip és egy veszettségi oltás talált gazdára. Az állatorvosi látogatás mellett is akadt dolgunk bőven, ugyanis félős Datolyánk ma elköltözik a menhelyről: Németországba utazik ma, ugyanis testvérének, Derelyének a gazdija őt is örökbefogadja.

Német partnerszervezetünktől ismét érkezett egy meglepetés csomag, ami 360 kg eledelt jelentett, valamint plédeket, fekhelyeket. A pakolással a fél délután elment, de az adomány néhány napra fedezi a bent élő kutyák élelmezését.

Péntek

A mai nap sem telt eseménytelenül: Morzsi és Dália utazott ma ki Németországba, ahol gazdijaik már nagyon várták őket.

A partnerszervezetünktől kapott kutyaágyakból egy babzsákfotelt már hadirendbe állítottunk az előkészítőben: ez lett mindenki kedvenc fekhelye, úgyhogy pózoltak az öregek az új ágyukban.

Szombat és vasárnap

A hétvégét a kutyasétáltatás tette most is teljessé, valamint kozmetikus önkéntesünk, Vanda is megérkezett, hogy nyári ruhába öltöztesse a menhely lakóit. Ma Huszár és Csöpi szépült meg, s a kozmetika végeztével még sétáltatni is beállt Vanda.

A karanténból kiszabaduló, a menhely felső részébe felköltöző kutyák névsorát felsorolni is hosszú, de az egyik legörvendetesebb, hogy a pár héttel ezelőtt igen gyenge állapotban bekerülő Arnold is közöttük van. Ennek az az oka, hogy a folyamatos gyógykezelés, annak ellenére, hogy ilyen állapotban már nagyon kockázatos, hihetetlen eredményes. A szívférgesség és szívelégtelenség miatt óriásira duzzadó hasa lelapult, a nehéz légzése egyenletesebbé vált, és már egy-egy sétát is engedélyeztünk neki, csak hogy a lelkét is ápoljuk. A következő héten ismét kontrollvizsgálatra visszük, ahol kiderül, hogy az eddigi gyógykezelés valóban annyit javított-e az állapotán, mint amennyire az látszik, hiszen akkor az állatorvosunk elég borúlátó volt az állapotával kapcsolatban. A vizsgálatok eredményére még pár napot várni kell, de ez az idő is tartalmasan telik Arnold számára, hiszen a menhely egyik legforgalmasabb részére, az előkészítőbe költözött. Egyelőre ugyan elég féltékeny a többiekre, és minden falatot magának akar, de egyértelműen látszik, hogy nagyon alkalmazkodó, és ami azt illeti, le sem tagadhatná, hogy mennyire jól érzi magát nálunk. Az igazi, boldog történet az lenne, ha teljesen felgyógyulna, és saját családot is találna magának, habár egyelőre úgy tűnik, hogy nagyon kötődik hozzánk is, holott ismertségünk csak néhány hetes. Nagyokat alszik a lábunk mellett, és szívesen kunyerál, amikor eszünk, ha meg éppen valahová igyekszünk, akkor lelkesen követ bennünket. Tehát látszik, hogy boldog, annak ellenére, hogy menhelyen él, annak ellenére, hogy beteg, és azért még alkalmanként erős köhögési rohamai vannak. Mint már azt korábban említettem, én nagyon erős kötődést érzek az idős, elesett kutyák irányába, amilyen ő is, így felért egy kisebb megrázkódtatással, hogy a gazdája a minap jelentkezett a menhelyen, és haza akarja vinni. Az a gazda, akit nekünk kötelességünk értesíteni, hogy a tulajdona nálunk van. Az a gazda, aki 2011 óta nem oltatta be, aki hagyta kóborolni, és aki hagyta, hogy ilyen állapotba kerüljön! Mert néhány héttel ezelőtt még az sem volt biztos, hogy Arnold életben marad (és noha látszólag már jók a kilátásai, a szívféregkezelés, ha ilyen súlyos stádiumú, igen kockázatos, ne legyenek illúzióink!). Én még nem beszéltem a gazdával, csak annyit tudok, hogy megjelentek a menhelyen, és vissza akarják kapni Arnoldot. Nagyon remélem, hogy ez egy átgondolatlan, hirtelen döntés, mert kétségtelen a munkatársam elmondása alapján, hogy megörültek Arnoldnak, de valószínűleg egyáltalán nincsenek felkészülve egy beteg kutya ápolására. Még az is elképzelhető, hogy azt gondolták, hogy kövér. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy biztosítani tudják mindazt, amire Arnoldnak szüksége van. És ha nem tudják biztosítani, akkor ez az életébe fog kerülni, szeretet ide vagy oda. A szeretet ott kezdődik, hogy tekintettel vagyok a másik élőlény igényeire, és teljesítem is azokat, vagy ha nem tudom, bármennyire is nehéz, de lemondok róla, ha ez az érdeke. Ha nem teszik, akkor kénytelenek vagyunk visszaadni Arnoldot, mert kötelességünk. De először megpróbáljuk megértetni a gazdákkal, hogy ez mit jelenhet neki. Bízzunk benne, hogy sikerül, és szeretik őt annyira, hogy azt a döntést hozzák meg, ami Arnold érdekeit szolgálja...