A heti blogomban ezúttal a menhelyi önkénteskedés lesz a téma, annak is legnépszerűbb része, a kutyasétáltatás. Muszáj róla beszélni, mert szinte minden héten vannak félreértések, és habár hihetetlen népszerűségnek örvend, mégis nagyon veszélyes.
A minap egy férfi szeretett volna minden előzetes bejelentkezés nélkül kutyát sétáltatni úgy, hogy hozta a saját kedvencét is. Úgy gondolta, hogy ez egy kellemes szombat délutáni időtöltés lesz. Arról nem tudok, hogy a kutyának ott volt-e az oltási könyve, gyanítom nem hozta, igaz nem is kértem, mert kissé meredeknek érzetem az ötletét, hogy saját kutyával töltse itt a napot. A menhelyre vendégkutya egyébként csak érvényes veszettségi és érvényes kombinált oltással jöhet, kizárólag azzal a céllal, hogy a gazdi az örökbefogadandó kutyussal megismertethesse. Önkénteskedni saját kutyával nem lehet! Lássuk az okokat:
A menhely nem tudja garantálni a másik kutya testi épségét, mert ahogy mi is, úgy a kutyák is önálló személyiségek, nem lehet mindenki jóban a másikkal.
A menhelyen vannak kutyák, akik egyáltalán nem kompatibilisek más kutyákkal (értsd: meg akarják a többi kutyát ölni). A séta nekik is jár, de rendkívül szigorú keretek között, ezt gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy miért. Fontos megemlíteni, hogy ezek a kutyák nem a tíz kiló alatti kategóriába tartoznak, megtartani is nehéz őket, gyakran cibálják az embert magukkal séta alkalmával, így nagyon fontos, hogy a közelükben még csak véletlenül sem tartózkodhat más kutya.
A kutyák jellemzően nem tudnak sétálni amikor hozzánk érkeznek, ezt itt sajátítják el, ki hosszabb, ki rövidebb idő alatt. Éppen elég egy ilyen kutyára figyelni. Persze vannak olyanok is, akik már nagyon szépen sétálnak, öröm velük menni, de ehhez azért hosszú időnek kell eltelnie.
Ezen kívül még van néhány nagyon fontos szabály, amiről szólni kell, és ezek a szabályok nem azért vannak, mert nem szívesen látjuk az önkénteseket. Ezek kizárólag az emberek és kutyák biztonságát szolgálják, mert a sétáltatás, bármennyire is szórakoztató, nagyon veszélyes is lehet:
A menhelyi sétáltatásban nem vehetnek részt 16 éven aluliak, mert a kutyák sétáltatását a nyakörvezéstől, a kennelekből kivezetésig, mindent önkéntesek csinálnak, és egy fiatalkorúnak azért ez még nagyon veszélyes.
Néha a pillanat tört része alatt kell felmérni a helyzetet, cselekedni, amihez elengedhetetlen a jó problémamegoldó képesség és a talpraesettség.
Fontos, hogy az önkéntes bejelentkezzen a sétára, és ha jelentkezett, el is jöjjön, mert számítanak a munkájára. Ha kevés az önkéntes, akkor nehéz megoldani a sétát, de ha sok, az sem jó, mert egyszerre nem lehet kinn túl sok kutya, a fentebb említett okok miatt. Ha pedig valaki bejelentkezik, és mégsem jön el, akkor lehet, hogy valaki mástól veszi el a lehetőséget, aki már nem fért be az adott napra.
Sétáltatáskor is fontos a rendszeresség, mert csak úgy tudja mindenki megtanulni a szabályokat, és hogy melyik kutya mit igényel, ha ismeri is őket.
A sétáltatós koordinátorunk minden szombaton itt van, mindent beleadva dolgozik azon, hogy a kutyáknak örömet szerezzen, és az önkénteseink elégedettek legyenek. Ez neki óriási stressz, hiszen ő felel az egész sétáltatás lebonyolításáért, éppen ezért megérdemli, hogy tiszteljék a munkáját. Köszönjük, Csilla!
Hétfő
Ha nem a kutyasétáltatásról írnám a blogom, akkor valószínűleg az újra aktuális szívféregről, és annak megelőzéséről írnék. Nekem az a személyes tapasztalatom, hogy idén talán még több a szúnyog, mint eddig bármikor, ráadásul a szokásosnál is szemtelenebbek. Nemcsak éjszaka, hanem már nappal is támadnak, szabályosan csoportokba verődve. A menhelyen például vannak olyan pontok (leginkább ahol jó árnyékos, hűvös hely van), ahol képtelenség úgy áthaladni, hogy ne támadjanak. Mivel mi sem aktuálisabb, ma a menhelyen mindenki megkapta a szívféregtablettáját. Külön köszönet Ilikének, akit immár újra az állandó önkénteseink között tudhatunk, hogy besegített a hatalmas munkában!
Kedd
Bundás kölykeinek etetése, tisztán tartása nem kevés időt emészt fel a gondozóktól, ugyanis napi 3-4 alkalommal esznek, és ilyenkor mindig fel is takarítjuk a helyüket fertőtlenítővel. Ez rengeteg időnket és energiánkat felemészt, de sajnos az ilyen kölykök nagyon sérülékenyek, könnyen lebetegszenek. Múlt héten megkapták életük első oltását, a parvó elleni vakcinát, és egyelőre úgy tűnik, hogy minden gond nélkül átvészelték. Hatalmasat nőttek, napközben már Bundás nélkül játszanak a kennelben, és mindig éhesek. Szóval talán egy picikét megnyugodhatunk!
Szerda
Délelőtt egy óriási adag égi áldás zúdult a nyakunkba, az egész menhelyen állt a víz az óriási zivatarnak köszönhetően. A félősebb kutyák összebújva várták a vihar végét, és hogy a rengeteg vizet elszívja a homok. Akkora csinnadrattával vonult el a vihar, hogy most még a kevésbé félszeg kutyák is összebújva várták, hogy vége legyen a dörgésnek. Délelőtt az eső, délután a hirtelen jött meleg miatt fuldokoltunk, ugyanis a nap pillanatok alatt elpárologtatta az esőt. A szívbeteg kutyáink nem győzték kapkodni a levegőt.
Csütörtök
Csodálatos idő, verőfényes napsütés, igazi nyár! Mintha a tegnapi nap nem is létezett volna. Minden adott volt egy szép nyári naphoz, azonban a karanténba érve szertefoszlott a mai nap varázsa. Nem tudom szebben leírni, szinte mindenhol hányás, kedvetlen kutyák fekszenek a kennelben. Túl sok az új kutya, túl sok a gyenge kutya, túl sok a fiatal kutya, túl sok a beteg. Amerre elnézünk, szinte mindenki gubbaszt: Maru, Maszat, Tarka, Szuzi, Einstein. Elmondani nem lehet ezt az érzést, amikor síri csendre, kedvetlen, beteg kutyákra nyitjuk rá a karanténajtót. És mindezt olyan egyszerűen meg lehetne előzni! Ha a gazdák nem mulasztották volna el beadatni az egyébként nem kötelező kombinált oltást a kutyáiknak! De mit is várnék, amikor még a kötelező veszettségi oltást is jó, ha 3-4 évente beadatja valaki?!
Hiába a fertőtlenítő, az alapos takarítás, a mindennapi edénysikálás, egyszerűen ilyenkor annyira tehetetlenek vagyunk! Persze gőzerővel megkezdődött a tüneti kezelés.
Vegyük például Maszat példáját. Az alig 5 hónapos kölyöknek költözés miatt kellett menhelyre kerülnie. Ideális esetben már komplett oltási sorozattal kellett volna érkeznie (parvó elleni és kombinált oltások, végül a veszettségi oltás). Ennek ellenére Maszat egyetlen kölyökkori oltást sem kapott, ami megvédhette volna őt a fertőző betegségektől. Ezt a menhely természetesen minden kutyának pótolja, de sokkal egyszerűbb, és persze biztonságosabb, ha ezeket az oltásokat már bekerülése előtt megkapja. Az oltás hiánya sokszor a kutya életébe kerül.
Péntek
Mára is akadt teendőnk bőven: a menhelyi autót műszaki vizsgára vittük, közben a kánikulának köszönhetően megnőtt az igény a menhelyi fürdőzésre, így mindenhová betettük a műanyag medencéket, amiket megtöltöttünk vízzel.
Közben folyamatosan ápoltuk a beteg kutyákat a karanténban, de szerencsére a tegnaphoz képest mindenki sokkal jobb bőrben volt, sőt akadt olyan is, aki már enni is szeretett volna. Persze a betegség az betegség, ma még senki nem tömhette meg a bendőjét, aki tegnap gyengélkedett. A legrosszabb bőrben Tarka van, ő továbbra is nagyon kedvetlen.
Idős Zsömi mamának is eljött az idő, hogy végre új helyre költözzön, ő a nagyudvart vette birtokba, és ízületes lábacskáival becsülettel végig is járta az új helyét, majd egy árnyékos helyen nyugtázta, hogy ez a hely megfelel neki.
Szombat és vasárnap
A kutyasétáltatástól függetlenül is nagyon mozgalmas hétvégét tudhatunk magunk mögött - rengeteg látogatóval. A kellemes idő sok embert ösztönzött, hogy kilátogasson, de ami azt illeti, a kutyák is nagyon örültek a kellemes strandidőnek. A menhelyi vízikutyák a kiadós séta után a medencébe vetődtek, azt sem várták meg, hogy a póráz lekerüljön róluk...
Köszönjük a 151 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások