Hogy mennyire másként látják az emberek ugyanazt a világot, azt nagyon jól mutatja Kokó esete, aki a héten került hozzánk az utcáról.
Szoros együttműködésben dolgozunk, mentünk (vagy nem mentünk, ki hogy látja) egy fiatal lánnyal, aki akár az éjszaka közepén is nekifog állatot menteni, és átmenetileg elhelyezi az otthonában, amíg mi nem tudjuk fogadni. Ezen a héten is ugyanez történt, ugyanis egy fekete kutyához hívták ki a rendőröket a Mars téren, akik tehetetlenül próbáltak megoldást találni. Az előbb említett lány épp arra járt, természetesen chipleolvasóval, mert mindig nála van. A kutyában nem volt chip, a gazdája sehol, valahogy meg kellett oldani az ügyet, így ő hazavitte, mi pedig ígértük, hogy amint lehet, fogadjuk. Persze kiderült a kutya "gazdájának" kiléte, aki éppen a belvárosban békésen szundikált a szokásos alkoholmámoros állapotában.
Az illetőt jól ismerem, ahogy mindenki: a hírhedt "nyakmerevítős" koldus, akiről elég annyi, hogy volt vele pár kalandunk, mert tőlünk is akart kutyát "örökbefogadni", persze elzavartuk, erre megfenyegetett, ami persze hidegen hagyott. Persze már akkor tudtam, hogy úgyis szerez valahonnan kutyát, úgy is történt, ráadásul azt híresztelte, hogy tőlünk. A kutya később bekerült a menhelyre, miután egy jóérzésű ember nemes egyszerűséggel elvette tőle. A kutya nálunk szabályosan kivirult, persze többször megpróbálta visszaszerezni, de nem sikerült, ez tovább mélyítette vele a jó kapcsolatunkat. Mivel neki a kutya egy munkaeszköz (jobban lehet vele koldulni), így természetesen szerzett másikat, aki eltűnt, aztán még egyet, még egyet, és ki tudja, azóta hanyadik kutya senyved nála. Pár héttel ezelőtt egy másik állatvédő szervezet önkéntese és még néhány ember vitte orvoshoz a kutyát, nem tudom pontosan, mi volt a baja, de úgy sejtem, hogy a nagy melegtől lett rosszul. Aztán a kutya az orvosi ellátás után visszakerült a "gazdájához". Hogy miért adták neki vissza az örök talány, de úgy gondolták, hogy jó helyen van ott a kutya. Aztán persze ahogy várható volt, a kutya ismét egyedül volt a Mars téren, amíg a kedves "gazdája" részegen fetrengett valahol máshol, ekkor került képbe a lány, akiről már írtam, majd mi. És az egyik közösségi oldalon meg is indult a kommentáradat, és mindenki elmondta a véleményét, ahogy az lenni szokott. Nos, a másik szervezet önkéntese, aki a kutyát eddig segítette, orvoshoz vitte, felettébb felháborodott, mert a kutya most egy "ketrecben" fog élni, a "zsúfoltságban".
Egyrészt ugye karanténba került, mert veszettség szempontjából aggályos, ahol ugye egyenként vannak a kutyák elhelyezve, de később valóban többedmagával fog élni, de semmiképpen sem zsúfoltságban. Az előző kutya, Picúr, akit az illetőtől mentettünk még szintén a menhelyen van, hozzá hasonló korú társaival, és köszöni szépen, egy pillanatig nem hiányzik neki előző gazdája. Élvezi ez életet, a napi biztos élelmet, jutalomfalatot, tiszta vizet, más kutyák társaságát, a helyét, ahol biztonságban él, valamint a hétvégi sétát. Egy boldog, aktív, fiatal kutya. És ha tudna beszélni, akkor egészen biztos, hogy azt mondaná, hogy jobban szeret a biztos "zsúfoltságban", mint élvezni a fenemód nagy szabadságot egy ilyen ember mellett.
Ahogy írtam, Picúr korban hozzá illő több másik társával él most együtt a menhelyen. A kép néhány héttel ezelőtt készült, amikor önkéntesünk bement hozzájuk játszani a zsúfoltságba.
Hétfő
Loli kutyánknak nagy nap volt a mai, ugyanis ma hazavihette őt új családja, akik egyenesen Dunakesziről jártak látogatni őt.
Az örökbefogadásoknak mindig nagyon örülünk, most mégis beárnyékolta valami a napunkat: Lotti rosszul lett délután, elkezdett hányni, és erős hasmenése van. Bélgyulladásra kapott gyógyszereket, és elkülönítettük a betegszobába. Ő már sajnos rutinos orvoshoz járós, kész kórtörténete van. Bekerülésekor kivizsgáltattuk, és kiderült, hogy veleszületett szívelégtelensége van, ami miatt nem számíthat hosszú életre. Már sokszor betegeskedett nálunk, így tudjuk jól, hogy mennyire elesett ilyenkor.
Kedd
Reggelre Lotti itthagyott minket, és bármennyire is tudtuk, hogy a szíve nagyon gyenge volt, mégis mélységesen megrázott a halála mindenkit. Természetesen tudni akartuk a halál pontos okát, annak ellenére, hogy tudtuk, hogy nem volt egészséges. Az eredmény alátámasztotta, amit eddig is tudtunk. A bélgyulladása alapvetően nem volt súlyos, de a beteg, deformálódott szíve nem tudta a keringést fenntartani, így feladta a küzdelmet.
Amíg mi Lotti miatt szomorkodtunk, addig Kokó meg is érkezett a menhelyre. Ő az a kutyus, akit koldus gazdája nemes egyszerűséggel a Mars téren hagyott, amíg ő a belvárosban szundikált egyet a borozgatás után.
Kokó mentése mellett Viki egy régi ígéretét váltotta valóra, és a korábban erdőből kimentett Hédit végre magához vette. A története azért is szívmelengető, mert Hédi senkihez nem tudott soha olyan közel kerülni, mint egykori ideiglenes befogadója. Boldog gazdis éveket kívánunk, Hédi!
Szerda
Az örökbefogadásoknak köszönhetően át tudtuk ismét rendezni egy kicsit a kutyák életterét. Auróra örökbefogadásával Barát például egyedül maradt, de ma megkapta a nyakába Monát és Mesit, akik nem azok a visszahúzódó kölykök, akiknek látszódnak. Az új helyzettől egyáltalán nem voltak megijedve, sőt le voltak nyűgözve a daliás Baráttól, aki tette is a szépet a két kisasszonynak.
Csütörtök
A szokásos állatorvosi vizit alkalmával 4 veszettségi oltás, 2 kombinált és egy mikrochip került kiosztásra.
A nap másik eseménye Holli menhelyre költözése, ugyanis életkora, oltása immár ezt lehetővé tette. Igen, kegyetlennek, önzőnek érzem magam, amiért az eddig családi környezetben nevelkedő kiskutyát magára hagyom, de sokminden miatt így éreztem helyesnek. Fóka Aranka érkezésével Holli egy korban hozzá illő társra lelhet, akivel nem fog unatkozni, együtt játszhatnak, együtt szocializálódhatnak tovább.
Nálam a körülmények már nem voltak megfelelőek neki: kialvatlan és ideges voltam, mert éjszaka gyakorta felébresztett, ráadásul a kutyáim már iszonyúan duzzogtak, amiért elhanyagolom őket, és ezt minden pillanatban éreztették velem. A saját és a családom lelki békéje érdekében tehát ma Hollival elbúcsúztunk egymástól. Természetesen a menhelyen nagyon gyakran találkozunk, de azért ez merőben más lesz, mint eddig, hiszen együtt éltünk.
Péntek
Ma Hélixnek és Pumuklinak volt nagyon jó napja, hiszen végre felköltözhettek a nagyházba, ahol óriásit szaladgáltak. Élvezték a szabadságot, a játékot, a fürdőzési lehetőséget és a kellemes környezetet. A nagy rohangálás persze nem tartott sokáig, Hélix gyorsan ásott egy gödröt, ahol a sziesztaidőt töltötte.
Szombat és vasárnap
Ha hétvége, akkor kutyasétáltatás, és persze kozmetikus önkéntesünk, Vanda is megérkezett. A héten Lecsó és Akác szépült meg, valamint Tapmancs kifésülése is tervben volt, de őt már nem sikerült befejezni, ugyanis az öntudatos Tapmancs megelégelte a kozmetikázást, és hevesen ellenállt. Természetesen Vanda nem adja fel, jövő héten új eszközökkel felfegyverkezve lát neki Tapmancs bundájának.
Nagyobb mennyiségű bivalynyesedéket és csontot kaptunk adományba, amit megfőztünk, alaposan felizgatva ezzel az éhenkórász kutyáinkat. Fürge menten ki is lopott egy nagyobb cupákot a ládából, és miután mindenki jól bezabált, versenyt futottak, hogy kié legyen a csont, amit fogak híján nyilván senki sem tudott megenni. Persze elásták, hozták, vitték, így alaposan le is foglalták magukat, de nap végén természetesen begyűjtöttük a cupákot, nehogy birokra keljenek miatta.
Egy rendszeresen az utcán kószáló németjuhász, chip szerinti nevén Zeusz érkezett ma hozzánk. Gazdái mit sem törődve azzal, hogy a kutya állandóan az utcán van, jóérzésű emberek fogadták be, amíg hozzánk nem került, és ők azok, akik a lemondó nyilatkozatot is be fogják szerezni a gazdától, akinek mindig fontosabb programja van, mint az éppen kóborló kutyája...
A hétvégén örökbefogadással sem szűkölködtünk. Tina és Hidor Budapestre költöztek, egymástól teljesen függetlenül, Dió pedig Szegedre gazdisodott.
Köszönjük a 149 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások