Kutyamesék 2019. szept. 2-8.

Épp a múlt heti blogomban méltatlankodtam amiatt, hogy Kokó, a nyakmerevítős hajléktalan férfi kutyája kapcsán egyes emberekben felmerült, hogy a menhelyen rossz körülmények között, túlzsúfolva élnek az állatok. És persze hogy mennyivel jobb helye van a kutyának az utcán oltatlanul, ahol akár baleset is érheti, ráadásul ki van téve "gazdája" szeszélyeinek, mint nálunk.

Nem is olyan régen pedig elmeséltem az olvasóknak Dínó történetét, akit a gazdája költözés miatt adott le, de a világon semmit nem tudott elmondani a saját kutyájáról, akivel 7 évig élt "együtt". Na persze udvari kutya volt, aki sohasem volt megfésülve, megérintve, mert sajnos az érintést sem ismerte. Gazdájához minimálisan sem kötődött, a karanténidőt úgy töltötte, hogy végig attól rettegett, hogy ki fog hozzányúlni.

Dínót kitettük a nagyudvarba, hogy szokja a többi kutyát, akkor láttuk meg, hogy szegény milyen elhanyagolt kutya benyomását kelti a többiek mellett, akik mind fésült, kozmetikázott bundájú menhelyi kutyák. Óriási a kontraszt. Persze a látogatók ilyenkor őt veszik először észre a csapzott kinézetével, és alakítanak ki véleményt az elhanyagolt menhelyi kutyával, holott ő egy új lakó, akit a gazdája hozott be ilyen állapotban.

Nos, Dínó az először nagyon félt, de néhány nap múlva elkezdett minket követni, látta, hogy a többi kutya milyen bújós, és ő is kedvet kapott az ismerkedésre. A rettegő Dínó pár nap alatt a többieknek köszönhetően egy vidám, bújós, ragaszkodó kutyává lett, aki elkezdte élvezni a simogatást. Ezt a változást mindössze egy hét alatt érte el a nagyjából három hete menhelyen élő kutya, akiről a gazdája semmit sem tudott. És hogy mennyire rosszul érzik magukat a kutyák nálunk, az a továbbiakban is Dínó történetén keresztül mutatom be.

Építkezés folyik a menhelyen, kerítésbontás, áthelyezés, és a pár héttel ezelőtt elbúcsúztatott régi kapunk egy újabb búcsútörténetet adott a menhelyi történelemkönyvbe.

A macskaház bővítés ugyanis közvetlenül a nagyudvar mellett történik, a régi kerítésünk így megszűnik, folyamatosan cserélődik ki új, korszerűbb kerítésre, de mivel az új ajtók nincsenek beépítve, így szabad lenne a kijárás. A régi ajtó helyett Gábor mester, a karbantartónk egy új ajtót csinált nekünk, ami nagyobb, és így kikerülhetjük az építkezést, a régi, sokat megélt szűk ajtót pedig lelakatoltuk.

Aztán szombat éjszaka óriási vihar volt a menhelyen, óriási faágak szakadtak le egyenesen az építkezés helyére, és rázuhant az egyik faág a régi kapura, ami ettől kinyílt, így a nagyudvar lakói szabad utat kaptak, hogy elhagyják a menhelyet.

Reggel Kleopátra, Igor és Dínó örömködve fogadtak minket a menhelyi bejáratnál, gondolták megnézik ki érkezett. Rögtön be is hívtuk őket, és elkezdtük kétségbeesve keresni, hogy hol jöhettek ki. Kétszer körbejártuk a menhelyet, mire feltűnt, hogy a letörött óriási faág miatt kinyílhatott a kapu. Azért azt elmondanám, hogy a többi udvaron élő kutya ki sem szagolt az érkezésünkre, Morgó, az önjelölt telepőr kutyánk egyenes háttal ült a bejárati ajtónál, jelezve, hogy neki van tartása, ő nem hagyja a munkáját csak úgy ott holmi kirándulás reményében!

S hogy mi a tanulság ebben a történetben? Dínó hozzáállása, aki egy hete nem él az udvaron, és egy hónapja sincs, hogy a menhelyre költözött, mégis sokkal jobban kötődik hozzánk is, a menhelyhez is, minthogy lelépjen vissza a gazdájához, vagy bárhová is. A többieken meg sem lepődünk, hiszen mindannyian viszonylag régen nálunk élnek (több hónapja, de van aki hosszú évek óta), de Dínó kötődésén őszintén meghökkentünk. Talán mégsem olyan rossz ezen a menhelyen élni, ahogyan azt néhányan lefestik...

Hétfő

A múlt heti örökbefogadásoknak köszönhetően ismét lehetőség nyílt a karanténidejüket letöltött kutyák felköltöztetésére a menhely egy kicsit forgalmasabb, izgalmasabb részére. Hidor múlt heti örökbefogadása nagy öröm volt számunkra, ugyanakkor törtük is a fejünket, hogy ki lehetne Pákó következő társa, ugyanis ő nem az a fajta, aki könnyen elfogad bárkit is. Hidorral is hosszú idő volt összeszoktatni, s bár az összeszokás nem volt zökkenőmentes, végül nagy barátok lettek. Most Hidor a helyét Zafírnak, a fiatal németjuhásznak adta át, és legnagyobb megdöbbenésünkre Pákó rögtön el is fogadta, sőt össze is barátkoztak, ami kétségkívül a nap meglepetése volt.

Kedd

Egy nagyon régóta húzódó ügy végére tettünk ma pontot, ugyanis nekiestünk és kipakoltuk a raktárkonténert, és mindent újrarendszereztünk, mert régóta nem volt rá idő, és teljesen összekavarodtak a dolgok. Az egész napunk ráment ugyan, de most minden dobozt újracímkéztünk, rendszereztünk, szétválogattunk.

Na persze Marcsi, Adri, Icu és én sehová nem juthattunk volna, ha a nagyudvar kutyái nem segítettek volna nekünk. Igorban minimum négyszer felbotlott mindenki, Mancs befészkelte magát a konténerbe, úgyhogy kerülgethettük, Kleopátra minden neki tetsző játékot lenyúlt, egy babzsákot pedig szétszedett, Csatár meg pusztán a jelenlétével emelte a munka fényét. Dínó egyelőre még a háttérből figyelt, bár néha odafeküdt a konténer árnyékába, Morgó pedig nagyjából kétszer vagy háromszor jött oda, hogy ellenőrizze a munkálatokat, hogy minden rendben zajlik-e, ő utána ment vissza az önként vállalt telepőrzői feladatait ellátni.

Szerda

Két kutya hosszú hetekig lázban tartotta a közösségi oldalon jelenlévő állatbarátokat, habár megoldás nem született a helyzetükre: ők a Deszken kóborló páros.

Mivel minden csoda három napig tart, megoldás meg nem született, így a kutyák története szépen elhalványult, volt más osztogatni való. Mivel jelenleg jól állunk a várólistával, így lehetőségünk nyílt a mindenki által elfeledett két kiskutyán segíteni, akik közül a kislány időközben elkezdett tüzelni is.

Természetesen nem mindenki felejtette el őket, önkénteseink kézbe vették a kutyák sorsának az irányítását, az egyiket a deszki önkormányzati kennelsorról hozták ki (később gyepmesteri telepre került volna), kis társát pedig Deszken a bolt előtt befogták. A kutyusok éjszaka ideiglenesen az egyik önkéntesünknél aludtak, akiknek óriási köszönet a mentőakcióért!

Csütörtök

A szokásos állatorvosi viziten 9 chip és 10 kombinált oltás lett kiosztva a soron következő kutyusoknak, valamint Huszárnak megismételtük a szívféregtesztjét, ami ismét pozitív lett.

Megérkezett a menhelyre Radar és Retró is, de a találkozás öröme nem volt hosszú, Radar ugyanis tüzel, így hiába jöttek azonos helyről, a karantént nem tölthetik együtt.

Egy apró termetű, eddig lakásban élő ivartalanított szuka is bekerült ma a várólistáról, ugyanis Böbe terrorizálja a családját. Nem mertek miatta mosdóba menni, de azt is megfigyelték, hogy Böbe különösen melegben agresszív, így azóta mi a menhelyen melegben agresszív Böbeként emlegetjük őt. Íme a szupercuki, de megbízhatatlan Böbe:

Péntek

Viszonylag nyugalmas napunk volt a menhelyen, viszont Kormi kutyánk, aki nem is olyan régen érkezett hozzánk, furcsán viselkedik. Sajnos nagyon nehezen barátkozik, sokszor elbújik, étvágya ingadozó. Pár hete túlesett az ivartalanításon, így a hétvégén szerettük volna a nagyházba költöztetni, ott könnyebben feloldódhat a többi kutya segítségével.

Kormi azonban nem jól érezte magát, és a hasa elkezdett nőni, ráadásul kedvetlen volt. Vízhajtót kapott, mert kiderült, hogy a hasában bizony víz van. A költöztetést így elnapoltuk, egyelőre marad kényszerpihenőn, bár az a fontos, hogy összeszedje magát egy kicsit.

Szombat és vasárnap

Mélységes megdöbbenésünkre reggelre Kormi elment, így boncolást kértünk, hogy megtudhassuk mi történhetett, mi okozta a halálát. Nagyon lesújtott minket a halála, különösen így, hogy a nagyjából héttel ezelőtti ivartalanítása komplikációmentesen zajlott.

Két idősebb kutya érkezett hozzánk, akik eddig együtt éltek egy családi háznál. Történetük klasszikus: gazdájuk meghalt, így menniük kellett. Bella és Boti egyelőre nem könnyen találják fel magukat. Nem úgy Ninci, a fiatal tacsi jellegű szuka, aki farokcsóválva érkezett. Ő Petőfitelepen kóborolt, de szerencsére állatbarátok magukhoz vették, amíg nem került sorra a várólistán.

Természetesen a heti kutyasétáltatás sem maradhatott el, ahogy kozmetikusunk, Vanda is érkezett, de egész napja a borzasztó állapotban lévő Dínó bundájára ment rá, aki végül gyönyörű lett. A nap zárásaként Latyak kutyánk arcát igazította ki, akinek a szőre miatt könnyezik a szeme, így alaposan be is gyulladt.

Köszönjük szépen Vanda! Nagyszerű munkát végeztél most is!