A blogomat általában vasárnap, munka után kezdem el, de most túl fáradt voltam ahhoz, hogy belekezdjek. Már összeállt a bevezető nagyjából a fejemben, amikor megérkezett a várva várt adó 1% összegéről az értesítés, ami minden évben a kiadásainkat, a fennmaradásunkat hivatott biztosítani. Az idei összeg közel 2 millió forinttal marad el a tavalyitól, ami sajnos szintén kevés volt ahhoz, hogy a kiadásainkat maradéktalanul fedezze. Évek óta adósságot görgetünk magunk előtt, ami kiegyenlítetlen orvosi számlákból, gyógyszerekből áll, s ezt minden évben szeptemberben rendezzük, ami az aktuális évben hiányként jelentkezik. Sajnos ezek a költségek ennyi állattal nem százezres nagyságrendűek. Idén azonban valahogy túl csendesre vettük az 1% kampányt, talán amiatt, mert rengeteg szóbeli megerősítést, elismerést kaptunk. Rengetegen látogattak meg minket, és szinte kivétel nélkül mindenki elégedett volt a látottakkal, s mi biztosra vettük, hogy ez elég. Óriási hiba volt! Talán épp azért, mert a menhely modern kinézetű, úgy tűnik, mintha nálunk minden rendben lenne, mintha nem küzdenénk anyagi gondokkal. A rideg valóság azonban más: habár a kennelek tiszták, a kerítés modern, attól a számlákkal még el vagyunk maradva, ráadásul éppen a héten veszítettük el a karbantartónkat is, aki elment egy olyan munkahelyre, ahol jobban fizetnek.
És ki vethetné ezt a szemére? Mert igen, a dolgozók bejelentett bérért dolgoznak, mert ők is esznek, nekik is van családjuk, és fizetniük kell a számlákat. Ez a menhelynek óriási teher, a gondozóknak pedig pici pénzért óriási munka. De van, hogy ez a pénz kevés arra, hogy megéljenek. Így most kevesebben vagyunk több munkára, még kevesebb pénzzel, még több tartozással.
A mostani pénz, ha letudjuk az adósságokat, nem sokáig elég. És ha az emberek nem adakoznak, akkor előfordulhat, hogy a menhely bizonyos részeit fel kell, hogy számoljuk ideiglenesen, vagy véglegesen. Ha kevesebb a takarítandó felület, ha kevesebb az ellátásra való állat, vagy esetleg kisebb területen vannak, akkor talán kevesebb ember is elég. Ha nincs pénzünk, akkor nem tudunk menteni. S a bent élő kutyáknak is szűkül a tere, az ellátás minősége. S ha végképp el fogy a pénz, akkor semmi ellátást nem tudunk biztosítani. Csak haladunk a szakadék széle felé. Mert a baj most óriási, és ha nem találunk kiutat, akkor elvesztünk, s a szép kerítés, a rendezett udvarok olyanok lesznek akár egy szellemváros, aminek múltja van, de jövője nincs...
Hétfő
Épp szabadnapos voltam, ügyeket intéztem Szegeden, amikor a semmiből óriási csinadrattával megérkezett egy vihar, vagy szupercella, nem is tudom, mi volt. Az első gondolat az volt, hogy rohanás haza, amíg lehet, szegény kutyáim biztos a takaró alatt reszketnek. Közben hívtam a menhelyet, hogy számoljanak be, hogy ott mi a helyzet. Ahogy haladtam ki Szegedről egyre kevésbé volt halálfélelmem, így már kezdtem érteni, hogy a munkatársaim miért nem értették, hogy miért drámázok. Itthon óriási szerencsével pár leborult virágcseréppel megúsztam, és a menhelyen sem volt akkora szélvihar, mint amire számítottam. Persze az idősebb fáinkat alaposan megtépázta a szegedihez egyébként nem hasonlítható vihar, de ez inkább a fák korának tudható be, mint a viharnak. Volt azért tehát mit eltakarítani. Természetesen újra a régi, öreg kapunkra is sikerült ráesnie egy faágnak. Ez az elmúlt hetekben már hagyomány nálunk.
Kedd
Azt hiszem, a tél hamarosan karnyújtásnyira kerül hozzánk. A reggelek legalábbis egyre jobban hasonlítanak a télre, bár napközben igen kellemes idő van. Idős Saidunk nagyon szenvedett a nyáron, a türelme is sokszor elhagyta, az adományba kapott hűsítő párnák tartották benne a lelket, bár nem ő volt az egyetlen, aki előszeretettel használta. Menhelyünk egyik legrégebbi, és egyben leghisztisebb lakója, Bobi, avagy Bobek szintén élvezte a hűsítő párna előnyeit, viszont a minap észrevettük, hogy valami nem stimmel vele: nem akar a helyére feküdni, mindenkihez odamegy, folyamatosan ugat (és azt jól tudjuk, hogy ez nála a méltatlankodás, az elégedetlenség kifejezése). Úgyhogy elkezdtük keresni, hogy mi a gond, és hamar rájöttünk, hogy Bobek már nem akar a hűsítő párnán feküdni, valami puhább, melegebbre vágyik. Úgyhogy kicseréltük egy plédre a párnát. Azonnal elterült... Erre mit mondhatnék?! Lassacskán félszavakból is értjük egymást. A sok-sok együtt töltött csodálatos év...
Szerda
A cuki hatosfogatból, avagy az "Sz" kölykök közül ki kellett emelnünk Szendét, mert sajnos nem úgy halad a fejlődése, ahogy a többieké. Nem mintha ők úgy nőnének, mint a gomba, de hozzá képest azért igen jól néznek ki. Ráadául meg is kezdődött közöttük a rivalizálás, és mivel ő azért sokkal kisebb, mint a testvérei, így gyakran a háttérbe szorul. Épp ezen dolgok miatt úgy döntöttünk, hogy inkább kivesszük őt a társai közül, hogy egy pici külön figyelmet kapjon, hogy jobban megerősödjön. A neki berendezett szobában először meg volt szeppenve, de aztán nagy urasan vette tudomásul, hogy ez egyedül az ő birodalma.
Csütörtök
Egy igen viszontagságos életet maga mögött hagyó, fiatal szuka kutyával lettünk ma gazdagabbak, aki némi túlzással már megjárta a környező városokat, falvakat. Vagy azért, mert csatangolt, vagy azért, mert egyik ideiglenestől szállították a másikig, ő meg ahonnan lehetett, onnan lelépett. Így került Polli Szegedre, majd be a menhelyre, és rögtön jelentkezett is érte valaki, aki a gazdája szeretett volna lenni, és mint kiderült, volt is egy napig, de nem egyezett a saját kutyával, így visszavitte oda, ahonnan hozta. Most hirtelen persze rájött, hogy milyen fontos is számára Polli, akit ő más néven emlegetett, és vissza akarta kapni. Mivel mi azonban rendelkezünk az eredeti gazdától egy lemondó nyilatkozattal, így Pollinak jelenleg mi vagyunk a gondozói, és mi fogunk egy számára megfelelő gazdit keresni.
A szokásos állatorvosi viziten felül ma még Makóra is volt egy utunk dr. Sebő Ottó rendelőjébe. Huszárnak szívultrahangot csináltattunk, neki szerencsére a szívében nem találtak férgeket, erre a pozitív szívféregteszt miatt volt szükség.
Liza pedig egy komoly műtéten esett át, ami még komolyabb volt, mint aminek először gondoltuk: két oldali lágyéksérv eltávolításra és ivartalanításra utazott. A műtét közben derült ki, hogy lágyéksérvei azért ennyire nagyok, mert kiszorult magzatok vannak benne, amelyek Liza életét veszélyeztetik. Ha ő nem került volna menhelyre, akkor pár héten belül belehalt volna ebbe az állapotba. Érthetően az igen hosszú és komplikált műtét nagyon megviselte őt, így rengeteget fekszik, és nem is háborgatjuk, csak ha a gyógyszereit, a fájdalomcsillapítót visszük neki.
Péntek
Egy igen hosszú, inkább maratoni napon vagyunk túl a menhelyen, aminek méltó befejezése volt az évek óta nálunk élő Csatár kutyánk örökbefogadása. A történet azonban komplikáltabb, mint látszódik, ugyanis Csatár nem az a könnyen kezelhető kutya, gazdája pedig egyenesen Németországból utazott érte, és persze jól el is tévedt, így vaksötétben sikerült nyélbe ütnünk az örökbefogadást, miközben vérszomjas szúnyogokat csapkodtunk. Hogy a vele egysúlyú hölgy gazdája mennyire nem volt szívbajos, azt jól mutatja, hogy teljesen egyedül jött Csatárért, és az egész út komplikációmentesen zajlott, mindenre fel volt készülve.
Megtudtuk közben a múlt héten hirtelen elhalálozott Kormi kutyánk baját is. Hogy az állatorvost idézzem, a mája akkora volt, mint egy disznónak a tüdeje, és olyan súlyos májelégtelensége volt, mintha végigpiálta volna az egész életét. Révén, hogy mégis egy kutyáról van szó, így az alkoholista múltat el is vethetjük, viszont hajléktalan férfi volt a gazdája, így vélhetően egész eddigi életében nélkülöznie kellett, ki tudja, hogy mit kellett megennie élelem gyanánt. A rossz táplálkozás könnyen okozhat májelégtelenséget, ami nem ott és akkor jelentkezett, hanem már akkor, amikor elkezdhette volna életét a menhelyen. Nagyon sajnáljuk, Kormi, mindazt a szörnyűséget, amit át kellett élned!
Szombat és vasárnap
A hétvégén már érkeztek is Csatárról is a nagyszerű hírek, ráadásul önkéntes lányaink is remekeltek a fressnapfos eledelgyűjtésen, amit ezúton is nagyon köszönünk!
A menhelyi sétáltatós brigád is kitett magáért, és a kutyaköltöztetés is jól sikerült. Évek óta benn élő problémás Kefe kutyánk maga mögött hagyta régi énjét, és problémamentesen beilleszkedett a nagyudvarba, helyét pedig átadta Einsteinnek Ananász mellett, aki rögtön szerelembe is esett a szép hölgy láttán. Mivel Ananász azonban egy tartózkodó úrihölgy, így felvilágosította Einsteint, csak a miheztartás végett.
Természetesen kutyakozmetikusunk, Vanda is megérkezett a heti szépészeti napot megtartani: ma Saidnak, Gubacsnak, Hollinak és Szendének varázsolta a bundáját pihe-puhára.
Talán ez a hétvége volt az, amikor utoljára nevethettünk ennyire önfeledten. A menhely élete mindig egy évre szól, ami szeptembertől szeptemberig tart. Nekünk ebben a menhelyi évben csak hónapok jutnak, ha nem pótoljuk a hiányzó összeget.
Erre egyedül képtelenek vagyunk.
Ugye nem vagyunk egyedül?
Köszönjük a 152 mentett kutyus nevében, hogy velünk tartottak!
Linda
Hozzászólások