A marcona fekete Buksi vigyorgó Buksikává szelídült a menhelyen töltött két és fél év alatt. Ebben persze segített, hogy időközben kiismerte a menhelyi életet, szokásokat, szabályokat. Megtanulta, hogy nincs értelme vad ugatással riogatni a gondozókat. Valószínűleg fogfájása is hozzájárult vérmes viselkedéséhez (foga természetesen gyógykezelve lett), és ne felejtsük el, hogy minden bizonnyal terrier és tacsi vér is csörgedezik az ereiben, ezek a fajták pedig nem a nyámnyilaságukról híresek. Sokat javított Buksi viselkedésén az is, hogy kutyatársakat kapott (többnyire lányok veszik körül, akik körül imád legyeskedni). Kb egy éve Buksi nyitott egyik-másik gondozó és önkéntes felé is. Lelkesen vigyorogva várja a szocializációs foglalkozásokat. Egyre ügyesebben teljesíti a feladatokat: ül, átbújtatja fejét a nyakörvön, sétál (akarom mondani kocog) láb mellett. Jelenleg a pórázon sétálást gyakorolja, egyre nagyobb sikerrel. És egyre gyakrabban részesíti az arra érdemeseket abban a kegyben, hogy vakarászhatják a hasát. Buksika titkos terve, hogy hogy átkerüljön a „menhely örökös lakóinak” csoportjából az „gazdikeresők” csapatába. Mi mindenben segítünk neki, hogy ez a vágya teljesüljön.
Hozzászólások