A héten történteket nem szerettem volna bezsúfolni egy bevezetőbe, mert elveszett volna a lényeg, talán így jobban át tudom adni, hogy mi minden történik a menhelyen, miközben az emberek azt gondolják, hogy mi csak ülünk a telefon mellett, és csak a hívásokat várjuk. Lássuk egy kicsit a mindennapokat a mi szemünkkel is...
Hétfő
A mai nap nem éppen a legszerencsésebben alakult a számunkra: Füles, az anyakutya bélgyulladás küzd, hány, étvágytalan. Idős Zsöme mamánk pedig nem tud felkelni, ráadásul Lancelotnak is vizsgálatra kellett mennie, úgyhogy a délelőttöt dr. Farkas Attila rendelőjében töltöttük.
Nos, Lancelotnak nem csak a bűzmirigyével vannak gondjai, hanem daganatos is, így amint olyan állapotban lesz, úgy műteni kell.
Füles a bélgyulladásásra egy csomó gyógyszert kapott,
Zsöme mama problémája azonban árnyaltabb. Ő ugyanis már akkor is nagyon idős volt, amikor hozzánk került, már volt emlődaganat eltávolítása is, ráadásul folyamatosan problémái vannak az ízületeivel is. Most is ez a legnagyobb probléma, ráadásul az emésztése is nagyon lelassult. Délutánra azonban a sok gyógyszertől láthatóan sokkal jobban érezte magát, holnap mindenképpen újra orvoshoz kell vinnünk.
Kedd
Áramszünet volt a menhelyen egész nap, úgy délután 3 óráig, így nehezített pályán dolgoztunk.
Zsöme mamánk sajnos a mai napot már nem érte meg, reggelre feladta a küzdelmet, így az egyébként is borongós napunk még szomorúbb volt, még akkor is, ha tudtuk, hogy számára már minden nap régóta ajándék.
Mivel közeleg a hideg, egyszerre több munkafolyamatot is csinálunk: kutyaház felújítás, téliesítés, valamint bevásároltunk szalmából is. Jelenleg azonban nincsen szalmatárolónk, így a vásárolt szalmát ide-oda, üres helyekre pakolásszuk egyelőre.
Szerda
Igen fárasztó napon vagyunk túl: Szilánk kutyánk Szegedre gazdisodása nagy öröm volt számunkra, azonban egy pillanatig sem tudtunk örülni, ugyanis csak úgy tornyosultak mára a munkálatok: a kutyaházak ajtajait elkezdtük plédekkel letakarni a hideg ellen, ráadásul új kutyák is érkeztek a menhelyre, akiknek a problémája elég régóta húzódik.
Selyem és Sumák nálunk kaptak nevet, ugyanis az sem volt nekik. Ahogy oltásuk és chipjük sem. Egy tanya vásárlásával együtt kapták az új tulajdonosok, mert ugye a gazdájuk nem tartott rájuk igényt. Ilyenkor azonban nem olyan egyszerű a segítségnyújtás, hiszen a tulajdonjog az tulajdonjog, márpedig ők ahhoz a gazdához tartoznak, akik nem tartottak rájuk igényt, hiszen ott is hagyták őket. Tekintve, hogy állítólag szökősek, szegények eddig a láncon várakoztak. Ennek ellenére csupaszív kiskutyák.
Kétségbeesett telefonhívás is jött egy, a gazdáját megharapó tacskó miatt, akiknek igyekeztünk azonnal segíteni, ami azzal járt, hogy sürgősen helyet kellett biztosítani ott, ahol jelenleg egy talpalatnyi üres hely sem volt. A történet nyertese Mazsola, aki érvényes oltása miatt átkerült az előkészítőbe, így a helyét átadhatta egy veszettségi megfigyeléses kis törpe terroristának, Mozartnak. Akkor még nem tudtuk mekkora problémát veszünk ezzel a történettel a nyakunkba...
Csütörtök
Aki rendszeresen olvassa a blogot, vagy követi nálunk az eseményeket, az tudja, hogy a csütörtöki nap az állatorvosi vizit miatt mindig nehezebb mint a többi, hiszen alkalmazkodnunk kell az állatorvosunkhoz, aki a héten nem csak vakcinázásra, és papírügyek intézésére érkezett, hanem szívféregteszteket is csináltunk.
Emellett Neó kutyánk is elhagyta ma a menhelyet, ő Ausztriába költözött.
Hogy tovább fokozzam, a hálózatfejlesztés miatt ma is egész nap áramszünet volt, így csipkednünk kellett magunkat, hogy fél 8 előtt minél több munkát meg tudjunk csinálni.
A tegnap beérkező tacsi, Mozart gazdája is érdeklődött, hogy hogy van a kiskutya, akit tegnap leadott a menhelyre, miután előző este csúnyán megharapta. A hosszabb telefonbeszélgetés alkalmával kiderült, hogy szegény kutya az agressziója miatt egy hideg vizes tusolással fizetett, ami arra volt hivatott, hogy lenyugtassa őt.
A volt gazda állítása szerint a költözés verte ki a kiskutyánál a biztosítékot, akivel azóta nem nagyon lehet bírni, ráadásul a családi háttér sem a legnyugodtabb. A kutyával oktató is foglalkozott, de a probléma nem oldódott meg, sőt mint ahogy látjuk, sokat nem is segített. Én már a telefonbeszélgetés után sem voltam meggyőződve, hogy ezzel a történettel minden rendben lesz, hiszen a gazda már akkor jelezte, hogy talán nem gondolta át megfelelően ezt a leadást. A beszélgetés végén abban maradtunk, hogy Mozartnak akkor lesz a legjobb, ha keresünk a számára egy ideális, hozzáértő családot, ők pedig megpróbálják elengedni őt.
Én kis naiv, azt gondoltam, hogy ennyi a történet...
Aztán késő délután újra hívott a volt gazdi, és ellentmondást nem tűrő hangon közölte, hogy meggondolta magát, kell neki a kutya. Jeleztem számára, hogy ez a beszélgetés nem épp aktuális a rengeteg teendőnk miatt, így abban maradtunk, hogy máskor, egy alkalmasabb időpontban erre visszatérünk, habár én azt gondoltam, hogy reggel lezártuk a témát.
A történet valódi nyertese, mint ahogy említettem Mazsola, aki felköltözött az előkészítőbe, hogy átadja a helyét Mozartnak. Mazsola köszöni szépen, nagyon jól érzi magát (főleg hogy pár hete gazdái még el akarták altattatni). Megtalálta a számára legkényelmesebb ágyat, és élvezi hogy bent lehet fűtött helyen.
Péntek
Reggel ismét eszeveszett hajtással indult a nap, mert ma ismét egész napon áramszünettel kell számolni, ráadásul rengeteg a gyengélkedő cica, kutya, és mi nagyon kevesen vagyunk.
Ilyen kondíciók mellett megszólalt a menhelyi telefon, a vonal túlsó felén újfent Mozart gazdája. Jeleztem neki, hogy ez az időpont nem alkalmas arra, hogy megvitassuk Mozart állapotát, mire a gazda közölte, hogy itt van a menhelyen, és azonnal hazaviszi a kutyát.
Áramszünet a nyakunkban, erőszakoskodó volt gazda a kapuban, beteg állatok mindenfelé... Csodás nap volt! Nem tudom mennyi időt töltöttem el annak magyarázásával, hogy ő két napja végérvényesen lemondott a kutyáról, és hogy nem alkalmas arra, hogy ezt a kutyát tovább nevelje. Ahogyan az is süket fülekre talált, hogy ez az idő, amit vitával töltünk, elvész, és ezt pont olyanoktól veszi el, akinek nagyon nagy szüksége lenne rá. Leírni is hosszú lenne a meddő vita fontosabb mozzanatait, a lényeg az, hogy nem jutottunk közös nevezőre, hogy mi lenne Mozartnak a legjobb, így fogtam magam, elköszöntem, és visszamentem, hogy tegyem tovább a dolgomat.
Amikor visszaértem, már nem volt áram. Kár volt sietni, mi értelme?! A napjaink nagy része azzal telik, hogy volt gazdák vonnak minket kérdőre volt kutyáik állapotát illetően, illetve sokszor hisztérikus telefonálókkal kell próbálunk szót érteni, ami persze a vonal végén nem látszódik. És kik ezeknek a vitáknak, számonkéréseknek a vesztesei? Maguk az állatok! Ahogyan most is...
Mozart gazdájának fogalma sem volt, hogy a mai reggelünk úgy indult, hogy Füles legkisebb kiskutyáját, Fibit elveszítettük. Ahogy a telefonálóknak sem. Lehet, nem is érdekli őket, hiszen mindenki a saját gondja megoldása miatt telefonál, ami mellett úgy érezzük, hogy sokszor eltörpül egy menhelyi kutya élete vagy halála. Legalábbis számukra mindenképpen. Tisztelet a kivételeknek, mert azért rengeteg jó szándékú, pozitív, kedves emberrel is találkozunk, beszélünk a mindennapokban. Ez segít az ilyen időszakok túlélésében.
Szombat és Vasárnap
A hétvégéink sohasem egyszerűek, hiszen a legtöbb ember ilyenkor ér rá kutyust választani, szétnézni. Ez azt jelenti, hogy azok a munkatársaim, akik segítenek a kutyák kiválasztásában, az örökbefogadás megbeszélésben, minden hétvégén dolgoznak.
Persze ezek a találkozások hozzák a változást a kutyák életében, ahogy most is.
Diszkosz lassan két éve él a menhelyen, de ma ez örökre megváltozott, hiszen gazdijelöltje ma hazavihette saját otthonába.
A legtöbb menhely, gyepmesteri telep hétvégén zárva van, így fokozódik a nyomás, ilyenkor több reklamáció is érkezik, hiszen az emberek idegesebbek, ha már a nyolcadik menhelyet hívják fel, de eddig senki nem vette fel a telefont. Nagyobb eséllyel csapódik rajtunk az ostor. Ez a hétvége is épp ilyen volt.
Korán reggel a kolléganőmmel szerettünk volna pár falatot bekapni, mielőbb tovább folytatjuk a takarítást (mert napközben erre sokszor nincs idő: sem enni, sem feltakarítani), csörög a telefon. Vonal túlsó végén ingerült, hölgy, aki több hete kerülget egy nagytestű kutyát az utcán, és többször elkésett miatta a munkából. Ő lakásban él, fél a nagy kutyáktól, azonnal menjünk, tüntessük el. Próbálom neki elmagyarázni, hogy ahhoz hogy segíthessünk valahogy helyet kell biztosítani, persze őt semmi nem érdekli, már-már ordítozva közli, hogy azonnal mondjam meg annak a telefonszámát, aki azonnal segít, ha már mi ennyire semmirekellőek vagyunk. Munkatársnőm keresi a gyepmester telefonszámát, a hölgy közben módszeresen szidalmaz, hogy biztos nem ő az első telefonáló, aki jelenti (ő volt, de teljesen értelmetlen vitáznom vele). Felháborodik azon is, hogy mi tart ennyi ideig, nem igaz, hogy egy "..." telefonszámot nem tudok előkeresni neki, majd amikor felolvasom neki egy na végre kíséretében jól rám csapja a telefont.
Aztán megyünk tovább, jönnek a látogatók, közben kiderül, hogy Bubu is gyengélkedik, vélhetően babéziás annak ellenére, hogy nagy figyelmet fektetünk a rendszeres bolha és kullancs elleni kezelésre.
Szerencsére vasárnapra már sokkal jobban van ő is, meg Füles is, aki egész héten a bélgyulladásával küzdött, szépen, csendesen, így legalább a hétvégének lesz egy boldog befejezése. Azt sohase, tudhatjuk, hogy mit hoz a következő hét...
Bubunál a babesia elleni kezelés néhány óra alatt látványos javulást eredményezett.
Köszönjük a 161 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások