A jövő héten egy nagyobb volumenű mentésbe fogunk bele, így nagyon át kell gondolnunk, hogy hogyan szervezzük át a megüresedett helyeket, hogy az újabb bajban lévő kutyák bejutását a jövő héten el tudjuk kezdeni. Ez szervezést, tervezést igényel, és egyelőre részleteket sem szeretnék elárulni a mentésről, talán csak annyi, hogy szívszorító esetek, és úgy éreztük, hogy nekünk is segíteni kell.
Ennek apropóján a néhány hete bekerült páncélos lovagunk, avagy Lancelot is elhagyta eddigi birodalmát a karanténból, de csupasz testű csupaszív kutyánk fűtött helyről fűtött helyre költözött: a karanténszobából az előkészítőbe. Valamiért azt gondoltam, hogy ez a vak, csontsovány, sokat pihenő, törékeny kutya majd nagyon meg lesz illetődve a többi nagyszájú, öntudatos öreg között, de tátott szájjal néztem, ahogy körbeudvarolja Csézit, rendre utasítja Morgót, bemutatkozik Saidnak, és a többi előkészítőben élő idős kutyának. Megjegyezném, itt él Mazsola is, akit hetekkel ezelőtt még altatni akartak, mert annyira betegnek akarták látni gazdái, ezzel szemben nálunk maga a megtestesült Fúria az öreglány, ugyanis az élő fába is beleköt, ráadásul úgy illegeti magát, mintha ő volna a királynő.
Visszatérve Lancelotra, remekül sikerült az előkészítős bemutatkozása, és még Fúria-Mazsola nagyságának sem sikerült őt kizökkenteni abból a pozitív hozzáállásból, amivel érkezett.
Lancelot és Mazsola azonban sorstársak, jobban is, mint ahogy azt gondolnánk: mindkettőtől betegen váltak meg, épp amikor a legnagyobb szükségük lett volna a gazdájuk támogatására. Nálunk mindketten az előkészítőben kaptak helyet, ahol fűtött helyen, kicsit családiasabb légkörben élvezhetik a mindennapokat.
Jövőhéten azonban mindkettejükre nehéz napok várnak: Mazsola túlesik az ivartalanításon, és az óriási lágyéksérvétől is megszabadul, amit nehéz cipelnie.
Lancelot pedig a végbéldaganatműtéten lesz túl a jövő héten. Aggasztó azonban, hogy óriási étvágya ellenére mi úgy látjuk, hogy egyetlen dekát sem sikerült magára pakolnia, ami félünk, hogy nagyobb bajt jelent. Viszont egyelőre jól van, beilleszkedett, és élvezi, hogy minden nap egy kicsit ő lehet a világ közepe. És azt hiszem, neki semmi más nem fontos...
Hétfő
Néhány héttel ezelőtt Algyőn igen nagy fejtörést okozott egy puli egy telephely dolgozóinak, ugyanis betévedt hozzájuk, és mivel állatbarátok, így segíteni akartak neki. Egyébként pedig ha kiengedik a forgalmas útra, akkor a biztos halálba küldik.
Felhívtak minket, majd az egyik önkéntesünk el is ment chipet olvasni, ki is derült rövid időn belül, hogy ki a kutya gazdája, és mivel telefonon nem sikerült elérni, így a dolgozók kimentek értesíteni a "gazdát", mivel a kutya nem volt túl együttműködő, ami a szállítást illeti.
Ekkor érte az embereket a hideg zuhany: az idős néni még csak meg sem köszönte, hogy vigyáztak a kutyára, nemes egyszerűséggel közölte, hogy nem tud érte menni, úgyhogy engedjék csak ki, majd hazatalál. Mivel a munkaidő után a kutya nem maradhat a telephelyen, a gazdáját nem érdekli, nálunk pedig hely nem volt akkor, így egyik önkéntesünk elvállalta, hogy vigyáz rá, amíg nem lesz férőhely a menhelyen.
Nos, Frici napja ma érkezett el. végre bekerülhetett a menhelyre. Mondanom sem kell, hogy gazdája azóta sem kereste...
Kedd
Egy újabb hétköznapi történettel rendelkező kutya érkezett Üllésről. Meghalt a gazdája, ő maga pedig az utcára került. Hogy miként azt nem tudhatjuk biztosan. Talán egyedüllétében keresett magának egy helyet, ahol még szerethetik, esetleg az örökösök eladták a házat, a kutyát pedig menesztették, vagy az új tulajdonosok csapták ki. Hogy hogy történt, az nem tudjuk, és az ő szempontjából mindegy is. A lényeg, hogy már körülbelül egy hónapja tűnt fel a környező tanyákon, tehát elég régen rákényszerült arra, hogy magáról gondoskodjon. A kutya chipes, a hívóneve egyébként Kiskutya. Az, hogy nem hallgat a nevére, az számunkra semmi meglepetést nem okozott.
Szerda
Nálunk minden napra jut valami esemény, a nyugodt napok csodaszámban mennek. A reggeli ellenőrzés alkalmával találtuk meg Hélixet elázva, átfázva, úgy, hogy lábra sem tudott állni. Rohantunk is dr. Farkas Attila rendelőjébe, aki rögtön infúziót kötött be neki, és sok-sok szurival is ellátta. Természetesen elkülönítettük a fűtött betegszobába, hiszen most az a legfontosabb, hogy pihenni tudjon.
Kora délután örömmel láttuk, hogy mégsem lehet akkora a baj, hiszen felállt, csóvált, bár enni egy falatot sem akart, de mindenképpen sokkal jobban volt.
Csütörtök
Ivartalanításra készülődtünk dr. Sebő Ottó rendelőjébe, ezúttal egy szuka, és három kan kutyával. Baba ivartalanításon és szívféregteszten esett át, a tesztje negatív lett. Dante és Maszat is átesett az ivartalanításon, sajnos nekik a tesztjük pozitív lett. Ráadásul ivartalanítás után mindenki betegszobára kerül, ahol azért nincs olyan nagy szabadság. Ezt Dante pedig iszonyatosan nehezen viseli, ő ugyanis a nagyudvar egy oszlopos tagja, aki nagyon ragaszkodik a helyéhez.
Rómeó is ivartalanításon, valamint szívféregszűrésen járt, továbbá megnézettük, hogy miért sántikál hol egyik, hol másik lábára, korábban ugyanis úgy tudtuk, hogy valami megütötte az oldalát, de akkor nem derült ki mozgásszervi probléma. Kiderült, hogy ez a sántaság valójában egy rossz beidegződés, ami idővel talán elmúlik, de egyáltalán nem biztos.
Emellett természetesen a menhelyen is zajlottak az események. Dr. Farkas Attila megérkezett a heti oltásokat beadni, ami egész pontosan 8 veszettségi oltást, 14 kombinált oltást, és 4 mikrochipet jelentett.
Megvizsgálta Hélixet is, valamint kivette a kanült, és néhány plusz szurival is ellátta, de egyre biztatóbb a hangulata. Ha egy kicsit helyrerázódik, akkor vérvételre lesz egy útja, hogy miért történhetett a hirtelen rosszullét.
Péntek
Reggel Hélix örömmel várt minket, így talán egy picit megnyugodva, lendülettel vágtunk a mai napba.
Retró kutyánkat örökbefogadták Budapestre, aminek szívből örültünk, amikor egyik gondozónk jelezte, hogy rosszabbodott Hélix állapota, amit igen nehezen hittem, hiszen reggel vidáman fogadott. Döbbenten láttam, hogy a reggel örömmel üdvözlő Hélix mintha nem is ugyanaz a kutya lenne, akiért most aggódom. Ivartalanításra is mennünk kellett dr. Farkas Attilához, így gondoltam az időpontokat egy kicsit elcsúsztatjuk, hogy előbb Hélixet vizsgálja meg. Hélix azonban nem várta meg a rendelő nyitását, néhány perccel hamarabb elment, itthagyott minket örökre. Természetesen tudni akarjuk a halálának okát, a boncolás eredményét, ha nem jön közbe semmi, akkor jövő héten meg fogjuk tudni.
Mivel a menhelyen egy percig nem állhat meg az élet a többi kutya számára, így gondoskodni kellett róla, hogy Kokó, Einstein, Mambó és Samu is időben orvoshoz kerüljön, mert időpontunk volt ivartalanításra is. A műtétet mindenki jól viselte. A szívféregteszt egyedül Einsteinnek lett pozitív.
Szombat és Vasárnap
A hétvége a szokásos, igen lendületes tempóban zajlott: A sétáltatós önkénteseink szokás szerint a kutyák lemozgatásáról gondoskodtak, eközben pedig sok-sok látogató is érkezett a menhelyre.
Mozart letöltötte a veszettségi megfigyelést, de mivel eredeti gazdájánál nem megfelelőek a körülmények, így a gazdi testvére vette őt magához, akinek Mozart teljes szívből örült, és mi úgy döntöttünk, ha ő boldog, akkor nem állunk a boldogsága útjába.
Szepi, Szimat, Szpidi, Szende, Szirup, Holli és Fóka Aranka pedig hosszú útra indult Németország felé, hogy gazdis kutyaként éljék tovább életüket. Talán Holli neve ismerősen cseng sokaknak, ő az a kis túlélő, akit nyáron cumisüvegből sikerült felnevelnie gondozóinknak. Holli mostanra kapta meg az összes védőoltását, és készülhetett a nagy útra. Boldog gazdis éveket mindenkinek!
Köszönjük a 151 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások