Ezen a héten a szokásosnál is sokkal-sokkal nagyobb hajtás volt, ugyanis rengeteg adomány érkezett a menhelyre, amit elraktározni, dokumentálni nem kis feladat, és az adományozók természetesen a menhelyet is megnézték, így szabad pillanata a maroknyi csapatunknak aligha akadt.
A pályázati pénzből felújított udvarok rendberakása is zajlik, közben amikor lehet, költöztetjük vissza a kutyákat, persze előtte a kutyaházakat is vissza kell tenni a helyére.
Mivel az idő egyre hűvösebb, ahogy lehet főzünk a kutyáknak, de vacakol a gázpalack is, így nehezen fő az étel. A folyamatos esőzés sem könnyíti meg a dolgokat, mert állandóan szalmát kell cseréni, így nekünk is kicsit elfogyott az energiánk az év végére.
Aztán egyik reggel munkába igyekeztünk a kollégával, amikor megláttunk egy dobozt a főbejárat teherkapuja előtt. Mondtam is, hogy biztosan egy látogató rakta ide a Karácsonyi csomagot, hogy biztos észrevegyük. Aztán amikor közelebb értünk, akkor láttuk, hogy a dobozra lyukak vannak ütve, tehát állat lehet benne, akkor már sejtettük, hogy macska lehet, hiszen egy igen korlátolt képességű embernek tavaly nyáron ez volt a megoldása a megunt cicákra. A menhely elé hordta őket dobozban, 3000 Ft kíséretében, amivel bizonyára a lelkiismeretét szerette volna megvásárolni. Természetesen a feljelentés ismeretlen tettes ellen megtörtént.
Hogy miként kerül ez a történet a kutyás blog bevezetőjébe? Úgy, hogy sajnos most a történetben a kutyák is szereplők lettek. Csodával határos, hogy eddig az első ilyen ajándék kivételével az összes cicát sikerült épségben összeszedni, akkor is, ha kiszabadultak a dobozból.
Ez alkalommal egy újabb üres dobozt találtunk, a cica kiszabadult a doboz tetején, és hiába kerestük a környéken, és hallgattuk, hogy merre nyávoghat, dermedt csend volt. Furcsa volt az is, hogy a kutyák nem a megszokott intenzív ugatással reagálnak ránk, továbbá, hogy az egyik főkolompos kutya nem jön fogadni minket, hanem az udvar közepén fekszik. Amikor odaértünk hozzá, akkor láttuk, hogy egy cicát őriz, amit büszkén át is adott nekünk. Hogy melyik kutya volt az, a történet szempontjából teljesen mindegy, hiszen nem egy kutya él a menhelyen, és abban az udvarban, akik köztudottan nem szeretik a macskákat. A cicán már segíteni nem tudunk, aki a dobozból kiszabadulva a nagy pánikban egyenesen a kutyák közé szaladt, de aki ezt tette és olvassa a blogot, az talán egy kicsit elgondolkodik azon, hogy mit tett. És talán mindenki más is, aki ilyen dolgot forgat a fejében, hiszen ez sajnos nem csak cicákkal fordulhat elő, hanem ismeretlen kutyákra is rátámadhatnak a benn élők, ha veszélyben érzik magukat, vagy a helyüket.
Épp ezért olyan veszélyes az adománygyűjtő ketrecbe alattomosan kiskutyát csempészni, vagy bedobni, vagy tudom is én mire képesek az emberek. Nem árt megjegyezni, és jól az eszünkbe vésni, hogy hozzáértő felügyelet, gazda nélkül más állatot, de még fajtársat SEM szabad semmilyen körülmények között idegen kutyák közé ereszteni, mert a következmények beláthatatlanok. Azt hittem hogy ez mindenki számára egyértelmű, de az elmúlt hetek sajnos arról tanúskodnak, hogy mégis vannak olyan emberek, akik ezt nem tudják, vagy teljesen mindegy nekik, hogy mi történik egykori hűséges társukkal...
Hétfő
A hideg bizony segít közelebb kerülni néhány kutyának egymáshoz, szó szerint. Bogár ízületi problémái miatt csatlakozott az előkészítő kiváltságosai közé, ahol fűtött helyen lehet egész nap, de bizony nincs is annál jobb, ha valaki még az oldalunkat is melegíti, pláne ha az illető a pihe-puha Csézi.
Kedd
A menhelyen szép számmal vannak olyan kutyák, akik az esőt annyira utálják, hogy még a szokásos napi kimenőt is kihagyják, és visszavackolnak a helyükre, sőt, olyan is előfordul, hogy a hétvégi sétára sem hajlandóak, ha úgy alakul az időjárás, hogy vizesek lesznek. Az egyik ilyen úrihölgyünk Bubu, az ételallergiával élő sharpei keverék, akit bizony nem lehet meggyőzni róla, hogy eső nem ördögtől való. A vizes kijárat láttán mindig kétszer meggondolja, hogy kimenjen-e egy kicsit az udvarra.
Szerda
A Karácsony mindenkinek Karácsony, így hát a mai dolgozók is kaptak ajándékot a kutyáktól. Jonatán, avagy ahogy mi hívjuk, Jónás óriási, igazi nyakkitörős gödrökkel örvendeztette meg a dolgozókat, hogy a mai nap se teljen unalmasan. Ráadásul társával, Pedróval még ki is feküdtek az udvarra, mint akik jól végezték dolgukat, a nehéz munka után megpihenve.
Csütörtök
A szokásos állatorvosi vizit az Ünnepekre való tekintettel elmarad, de ettől a menhelyen teljes gőzzel folyik a munka, hiszen a kutyáknak, macskáknak minden nap tiszta helyre, friss vízre és eledelre van szüksége.
Ma azon csodálatos napok egyike volt, amikor délutánra kicsit kisütött a nap, ráadásul ma mindössze néhány látogató volt a menhelyen, és ez a két dolog szükséges ahhoz, hogy visszahúzódó Rágcsa kutyánk elemében legyen. Csend és szép idő, úgyhogy neki igazi ünnep volt a mai.
Péntek
A hét egyik legforgalmasabb napját tudhatjuk ma a hátunk mögött. Nagyon sokan jöttek ki ma, hogy ajándékot hozzanak a menhelyi állatoknak. Volt olyan család, aki 300 kg kutyatáppal, és 50 kg macskaeledellel kedveskedett védenceinknek.
Liza, az extrafélős kaukázusi kiköltözött ma a frissen elkészült udvarok egyikére. A cél, hogy később a nagyudvarban éljen a többi kutyával, de ez egyelőre nagyon korai a számára, ugyanis még nekünk sem sikerült a teljes bizalmát kiérdemelni, a többi kutyára meg egyelőre úgy néz, mint aki életében nem látott még más kutyát.
Szombat és Vasárnap
Az év utolsó hétvégéje nagyon emlékezetes marad a számunkra, de sajnos nem pozitív értelemben. A reggelünk a kidobott cica tetemének megtalálásával indult, majd egyik legrégebbi gondozónk kapott szinte sokkot, mert egy kutya, aki nagyon közel állt a szívéhez, az éjszaka meghalt. Ő Cimbi, aki óriási utat tett meg a menhelyen fiatal kora ellenére, hiszen nagyon félős kutyából vált a gondozók egyik kedvencévé, aki minden nap alig várta, hogy felvegyék, és megszeretgessék. Halálára egyszerűen nincs elfogadható ok, hiszen még nem volt egy éves, egy életerős, vidám kutya volt, aki a tegnapi napot is játékkal töltötte testvérével, Cukival és Bársonnyal. Attól tartunk, hogy az ő elvesztése nemcsak minket, hanem testvérét, Cukit is nagyon meg fogja viselni. Természetesen boncolást fogunk kérni, hogy magyarázatot találjunk erre a megmagyarázhatatlan és nagyon hirtelen halálra, ami óriási hideg zuhanyként ért minket, és tönkretette az egész hétvégénket. Nyugodj békében drága Cimbikénk!
Még megemészteni sem volt időnk ezt a tragédiát, amikor már csörgött is a telefon, hogy az egy évvel ezelőtt örökbefogadott Picúrt szeretnék visszahozni, mert a gazdi elmondása szerint ő mindent megtett, de a kutya nem hajlandó őt elfogadni. Többször rá akart támadni, és a lányainak is odakapott, amikor le akarták parancsolni az ágyról, ráadásul jön az unoka, így nem kockáztatnak.
Picúrnak egyébként az összes problémája annyi volt, hogy nem voltak szabályok, amiket be kellett volna tartania. A gazdi szerint azonban ez leginkább a mi hibánk, hiszen egy másfél éves kutyát kiadni gazdához hibának számít, mert ő azt gondolja, hogy egy kölyökkel mennyivel egyszerűbb lett volna, akinek még nem sérült a lelke.
Meg kell mondjam, hogy jómagam is több Tappancsos menhelyi kutyus büszke gazdija vagyok, de sem a fiatalabbaknál, sem az időseknél nem tapasztaltam semmiféle problémás viselkedést. De ha tapasztaltam volna, akkor megoldom, vagy segítséget kérek, ha úgy érzem, hogy képtelen vagyok kezelni a helyzetet. Picúr azonban erre nem kapott lehetőséget...
Köszönettel tartozunk minden önkéntesünknek, akik befogadással, sétáltatással, fizikai munkával, szállítással, kozmetikával, vagy bármi mással segítik a munkánkat! Köszönjük, hogy a menhely életének részesei vagytok, és hétről-hétre örömet szereztek a kutyáknak, vagy segítséget nyújtotok nekünk!
Olvasóimnak pedig köszönöm az egész éves támogatást a 154 mentett kutyusunk nevében. Jövőre jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel
Linda
Hozzászólások