Márciusban lesz 8 éve, hogy a menhelyen dolgozom, és biztosan állíthatom, hogy ez idő alatt sokat változott az emberek egy nagy részének hozzáállása az állatokhoz, a kutyákhoz. Egyre több ember keresi fel a menhelyet, hogy szeretne örökbe fogadni egy családtagot, akivel megoszthatja az életét, a mindennapjait, aki társa lehet, akivel kirándulhat, és akinek természetesen helye van bent lakásban. Ma már nem számít öregnek a 2 éves kutya, sőt vannak olyan családok, fiatalok, akik kifejezetten idős, idősebb kutyust szeretnének örökbe fogadni.
Én úgy látom sokat változott a világ, de sajnos azok az emberek sem tűntek el, akik szerint a kutya még mindig fogyócikk, eszköz, csak talán kevesebben vannak, vagy nem hangoztatják a nézeteiket. A nagyvárosban a kutyát társállatnak tartani természetes, elfogadott, de falun, tanyákon még azért nagyon él az a nézet is, hogy a kutyának kinn a helye, és a feladata, hogy ugasson.
Épp ezen a héten volt egy család a menhelyen, akik az utóbbi nézeteket osztják: a nyolcvanas éveiben járó mamát, aki persze nem volt jelen, szerették volna meglepni egy kölyökkutyával, vagy legalábbis egy minél fiatalabb ebbel. A munkatársnőm elmondta a feltételeket, amire hatalmas kerek szemekkel reagáltak, utána pedig elmondták a saját nézeteiket a kutyatartással kapcsolatban, miközben a menhelyi dolgozót hol levegőnek nézték, hol pedig komplett idiótának.
Megjegyezték, hogy ő egy nagyon rossz "üzletasszony", de akinek az örökbefogadás egy üzlet, ott azt hiszem nincs értelme hosszan fejtegetni a nézetkülönbségeket. Annyit azért hozzátett az úr, hogy természetesen ők felelősségteljesek, hiszen ha esetleg a néni állapota már nem teszi lehetővé a kutya gondozását, akkor nem eresztik szélnek, hanem visszahozzák.
Nemcsak az a szomorú a történetben, hogy ilyen a hozzáállásuk, hanem az is, hogy ezt a nézetet bátran vállalják, nem értik mi ezzel a gond. Habár tőlünk kutya nélkül, elégedetlenül távoztak, mi több kissé feldúltan, én biztos vagyok benne, hogy hamarosan lesz egy igen fiatal kiskutya a néni udvarán, mert a nálunk elhangzottak süket fülekre találtak. Hogy honnan szerzik be a mamának a házőrzőt, ahhoz nem kell nagy fantázia, bárhonnan szerezhetnek, a lehetőségek tárháza most is végtelen.
És hogy mi történik azzal a kutyussal pár év múlva? Ha szerencséje lesz menhelyre kerülhet, amikor már nem lesz rá szükség. És valljuk be, hogy ez a lehető legkedvezőbb verzió a számára. Igen, a tapasztalatunk az, hogy a világ sokat változott az elmúlt tíz évben, de vannak olyanok, akiket a változás szele még egyáltalán nem érintett meg...
Hétfő
Az év utolsó előtti napját írjuk, a menhelyen pedig még most is óriási a forgalom. Nem tudunk elég hálásak lenni az embereknek, akik támogatták a munkánkat. Hihetetlen mennyiségű tárgyi adomány érkezett a menhelyre, aminek köszönhetően a tápraktárunk teljesen megtelt! Még kimondani is hihetetlen, de így van! Önöknek köszönhetően néhány hónapra teljesen megoldódott s menhelyi kutyák élelmezése.
Kedd
Még ma is, az év utolsó napján is sokan gondolták úgy, hogy megajándékozzák a menhelyet eledellel. Ez a nap azonban nem volt annyira vidám, hiába van a menhely az erdő közepén: a megannyi petárda, tűzijáték hozzánk is elhallatszott, és a nagy számok törvénye alapján természetesen nálunk is van nem kevés félős kutya, akik már délelőtt is eszeveszetten pánikoltak.
Hogy csak néhány majrés kutyát említsek: Said, Morzsa, Jonatán, de aki mindenkin túltesz, az Mogyoró. Ő eszeveszett módon fél mindentől, ami zajos, legyen az a kukás autó, tűzijáték, vihar, vagy bármi ami zajt kelt. Ilyenkor Mogyi össze-vissza rohangál, és legszívesebben a bőréből is kiugrana. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ő is tudja, hogy a legbiztonságosabb hely a számára az udvar, ahol él, és meg sem próbál szökni, maximum csak lehetetlen picike helyekre akar bebújni.
Szerda
Szerencsésen túléltük az éjszakát, de nem meglepő hogy sok kutya a mai napot egész egyszerűen végigaludta. Said, aki szintén végigidegeskedi az égi háborúkat, ma nem volt éppen aktív kedvében. A kötelező egészségügyi dolgaink kívül ki sem dugta az orrát egész nap, csak kényelmesen elhelyezkedett, és amennyire lehetett élvezte a csendet. Bár meg kell mondanom, ma sem volt petárdamentes a napunk, de nem volt olyan intenzív puffogás, mint tegnap.
Csütörtök
Ma igazán mozgalmasan alakult a napunk: menhelyünk állatorvosa 6 veszettségi oltást, 10 kombinált oltást, valamint 9 mikrochipet osztott ki a menhelyen.
Füles 6 kölyke is megkapta életük második oltását, az első kombinált oltást. Hihetetlen hogy telik az idő, pöttömke korukban érkeztek hozzánk.
Két új lakó érkezett hozzánk: Chanel Baktóból, őt még Karácsony előtt találták, chipje nincs, a gazdi pedig idáig nem jelentkezett a kutyáért.
Másik új lakónk pedig Marcipán, aki egy hajléktalan féfié volt, és gyakorlatilag mindig életveszélybe keveredett, hiszen gazdája semmit nem foglalkozott vele. Mivel így tarthatatlan állapotok voltak, sikerült a gazdát meggyőzni, hogy az lesz a legjobb mindenkinek, ha lemond a kutyáról.
Péntek
Végre sikerült Cimbi kutyánk halálára is választ kapni: neki a szalma okozta a vesztét, ami hirtelen gyomorelzáródást okozott. Hihetetlen, fatális véletlen, amit egyszerűen nem tudtunk volna kivédeni, hiszen magát a szalmaevést nem láttuk, illetve mindössze pár szál is elég volt ahhoz, hogy teljes egészében megállítsa az élelem továbbjutását.
Cimbi testvére, Cuki és társa, Bársony ma új társat kapott Leó személyében. Leó nagyon örült ennek a változásnak, azonnal közös hobbit is találtak Bársonnyal, az ásást, így könnyen összehangolódtak.
Szombat és Vasárnap
A cseppet sem unalmas hétvégénk azzal indult, hogy Pedró nem akart sétálni menni, csak fájlalta a hasát és igen morcos volt, amikor hozzá akart valaki nyúlni. Már múlt héten is volt egy hisztisebb korszaka, de elmúlt, így nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget, azonban most látványosan fájlalja a hasát, így nem volt más választás, irány a doki.
Ha valaki ismeri Pedrót, avagy ahogy mi hívjuk, Oki, hát ő aztán ki nem állja ha piszkálják, így jó nagy hiszti kíséretében lett megvizsgálva. Neki a saját szőre okozott dugulást, így beöntést és görcsoldót kapott, illetve néhány tablettát amit szednie kell. Amikor visszaért, már olyan jól volt, hogy követelte ő is a jussát a sétáltatós önkéntesektől:
A csütörtökön életük második oltásán túlesett Füles kölykök közül hárman, Fanta, Füge és Fáraó nem úgy reagáltak, ahogy szerettük volna. Ma délutánra fájlalták a hasukat, így elkülönítettük őket. Az már annyira nem tetszett nekik, a szombat délutánt és vasárnapot végig ordították. Étvágyuk kiváló, de hasmenésük van, így nem győzzük őket tisztán tartani. Reméljük, hogy néhány nap és rendbe jön a pocakjuk.
Köszönjük a 157 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak!
Minden munkatársam, és négylábú állatunk nevében kívánok sikerekben gazdag Boldog Új Évet!
Linda
Hozzászólások