A heti mesém egy idős bácsiról szól, akinek kőből van a szíve, s valójában a mesém is igaz történet.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy néni, aki felett eljárt az idő, így két szeretett kutyájának további gondozását a férjére bízta. Az idős férfi azonban hamarosan a költözés mellett döntött, és úgy gondolta, hogy ezt egyedül teszi, a két kutyát sorsára hagyja.
Egy állatbarát hölgy kezdte el a kutyák számára a megoldást keresni, mert a gazdájuk még ezzel sem törődött, hiszen majd megoldódott volna a történet magától. Az első információk szerint a kutyáknak mennie kell azonnal, később kiderült, hogy ez sem igaz, mi több a bácsi a költözés pillanatáig igényt is tart rájuk.
Segítséget sem ő kért, hanem a hölgy, aki megszánta őket, és még nekünk kellett csipkedni magunkat, hogy kapcsolatba léphessünk a kedves gazdával. A két kutya a múlt héten érkezett volna, de a gazda húzta az időt, s oltás meg chip híján fizetnie kellett volna a költségeket, de semmi felelősséget nem akart vállalni, így hiába vártunk. Amikor sikerült elérnünk, előállt egy mesével, hogy nem tudja behozni a kutyákat, mert nincs pénze, a kutyákra való tekintettel pedig kértük, hogy hozza őket, a költségeket mi álljuk. A gazdának azonban ez sem volt elég, a rengeteg kiadásra, rossz autóra hivatkozás után közölte, hogy nem tudja őket beszállítani.
Önkéntesünk, Adri, aki szintén részt vett a két kutya sorsának rendezésében, saját autóval fuvarozta el a két kutyát a menhelyre a bácsival, akinek a lemondó nyilatkozat aláírása miatt kellett jelen lennie. És még mi lehetünk hálásak, hogy a két kutya épp bőrrel, élve megúszta, hogy feleslegessé váltak. Mert hogy mi lett volna a történet vége, ha nem kerülnek a menhelyre, azt szerencsére már nem tudjuk meg, de a hozzáállásából az derül ki, hogy talán Böbe és Pötyi a költözés időpontját már nem érték volna meg...
Hétfő
A hétfő reggelt egy csivava lány mentésének szenteltük, mert elég nagy slamasztikába keveredett. Történt ugyanis, hogy valahol Ásotthalomnál felfigyeltek erre az aprócska kutyára, de a segítség annyiban kimerült, hogy a helyi mezőőr kezébe adták a kutyát, hogy csináljon vele amit akar. Egy ilyen miniatűr kiskutyának ebben a hidegben nem sok esélye van a túlélésre, de a mezőőr nem hagyta sorsára ezt a pöttöm kutyát, és segítséget kért. Trixi így soron kívül bekerült a menhelyre, ahol először is nevet kapott, majd meleg helyet, és élelmet, és a legfontosabb dolga immár nem a túlélés, hanem a gazdikeresés lett.
Kedd
A bevezetőmben részletesen taglalt páros, Böbe, az anyakutya és kölyke, Pötyi érkezett ma a menhelyre egy kisebb huzavona után, önkéntesünk Adri szállította be őket.
Rozsdi pedig a klasszikusnak mondható költözés áldozata, az új helyre nem tudta a családja magával vinni, vagy nem akarta. Azt hiszem ez a történet szempontjából mindegy is. Rozsdi egyelőre fel sem tudja fogni, hogy mi történt vele, minden pillanatban az emberek társaságát keresi.
Múlt héten örömmel számoltam be róla, hogy Szeti állapota milyen szépen javul a felírt gyógyszerek hatására. Ezen a héten lett volna kontroll vizsgálata, amit sajnos Szeti már nem ért meg. Ma délután minden előjel nélkül összeesett, és itt hagyott minket. Egyszerűen nem térünk magunkhoz a történtek miatt!
A halála egyúttal válasz is volt a kételyekre, hiszen a röntgen csúnya foltokat mutatott a tüdején több ponton, ami egyaránt lehet daganat és gyulladás is. A múlt héten biztosra vettük, hogy gyulladás, hiszen olyan szépen reagált a kezelésre.
A ma történtek azonban azt támasztják alá, hogy Szetinek tüdődaganata volt. Szívből sajnálom Szeti, hogy nem tudtuk valóra váltani az álmodat, hogy saját gazdid lehessen! Mi mindig egy életvidám kutyaként fogunk Rád emlékezni, amilyen mindig is voltál, az utolsó lélegzetedig.
Szerda
Tényleg úgy érezzük, hogy ez az év eddig nagyon sok rosszat tartogatott számunkra: ma Hennát kellett megvizsgáltatni, aki balesetes kutyaként, emlődaganattal érkezett, szóval halmozott hátrányos helyzetben van.
Most pedig arra figyeltünk fel, hogy sokat köhög, így biztos, ami biztos alapon megnézettük orvossal. Természetesen ki is derült, hogy nem elég a meglévő baja, szívbillentyű problémája is van, így el kellett kezdeni a gyógyszeres kezelését.
Ha már így alakult, Henna nem is tért vissza a betegszobába, hanem az előkészítőbe került a többi rászoruló kutya mellé. Henna hihetetlenül boldog volt változástól. Rögtön össze is barátkozott Lancelottal.
Csütörtök
Dr. Farkas Attila, menhelyünk állatorvosa érkezett hozzánk a szokásos heti vizitre. Ezúttal 2 mikrochipet, 2 veszettségi-kombinált oltást, 5 veszettség elleni oltást, és 3 kombinált oltást osztott ki a menhelyen, továbbá 3 szívféregtesztet ismételtünk meg. Jó hír, hogy Csóka és Menta második szívféregtesztje negatív lett. Sajnos Pumukli eredménye továbbra is pozitív.
Péntek
Véghajrához érkezett az udvar és kennelfelújítási projekt, amit mint korábban már írtam, pályázatból sikerült korszerűsíteni.
Az egyik felújított udvar olyanok számára lesz fenntartva, akik nem egyeznek más kutyákkal, így elszeparálva kell élniük, ugyanakkor természetesen nekik is kijárásuk lesz egy udvarra, szigorúan egyenként, hogy a fölösleges energiájukat legyen lehetőségük lemozogni. Természetesen még be kell rendezni az új helyet használatbavétel előtt.
Szombat és Vasárnap
Néhány napja kétségbeesve szaladgált az úton egy kistestű, turcsi orrú kutyus, akit egy állatbarát hölgy megszánt, és szállást adott neki. Ennek a kicsi kutyának Röfi lett a neve, és mától ő is a menhelyünk vendégszeretetét fogja élvezni.
A szokásos kutyasétáltatás talán még sohasem sikerült ennyire szomorúra, talán most éreztük ennyi emberrel egyszerre, hogy milyen törékeny az élet.
Jonatán kicsivel az önkéntesek érkezése után minden előjel nélkül rosszul lett, azonnal eldobta a munkát munkatársam, Robi, és rohant is dr. Farkas Attila rendelőjébe. Jonatán a vizsgálat közben feladta, valószínűleg szívproblémái miatt, és gondozónk, Robi kezei között halt meg.
Ezzel a teherrel kellett a hétvégét végigdolgozni, az önkénteseknek pedig végigsétáltatni a kutyákat.
Igen, ez a kettősség nagyon jól jellemzi a menhelyet. Még ha a szíved szakad is meg, menni kell tovább a többi 150 kutyáért.
Kegyetlen, lélekőrlő hivatás, munka a miénk. Egyik pillanatban lenn, másikban fenn, az egekig. Munka és hivatás egyszerre, hiszen rengeteg olyan dolgot is tennünk kell, amit nem szívesen teszünk, és csak kicsi rész jut mindenkinek abból, amit igazán szeret. De azok a pillanatok tudják felülírni a többit.
Jonatán elment, Mogyorót, a szívférges kutyánkat pedig örökbefogadták. Egyszer fenn, egyszer lenn. Akár egy libikóka. Néha meg is szédülünk, de megállni nincs idő, mert menni kell előre. Holnap új nap virrad, mély levegőt veszünk, és folytatjuk, szívünkben a reménnyel, hogy egy csodálatos hét vár ránk...
Köszönjük a 159 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások