Kutyamesék 2020. febr. 3-9.

Mi más is lehetne a heti blog témája, mint a felelős állattartás?
Nem is olyan rég egy blogomban írtam róla, hogy micsoda kontraszt alakult ki az idős emberek és fiatalok, valamint a városban élők és falvakon, tanyákon élők állattartási szokásai között. Városban az emberek, illetve a fiatalabb generációk már egyre inkább családtagnak tekintik az állatokat. A blog célja nem az általánosítás, hiszen éppen ugyanúgy lehet városban is rossz állattartással találkozni, és vannak olyan tanyák is ahol az állatok úgy élnek, mint a Paradicsomban, úgyhogy nem akarom azt sugallni, hogy a városban csak jó, külterületen csak rossz állattartással találkozunk.

A heti kutyamesém is egy tanyán élő kutyáról szól, de sajnos ez a mese maga a véres valóság, és a történet helyéül szolgáló tanya sem a Paradicsom, legalábbis annak a kutyának nem, aki a hétvégén került hozzánk, miután a gazda egyik családtagja segítséget kért. Hogy mióta szenvedhetett a kutya, az már teljesen mindegy, a bejentésre a várólista ellenére gyorsan reagáltunk, mert ha nem tesszük, akkor Néró már nem él.

A németjuhász nem is régen megharapta idős gazdáját, és veszettségi megfigyelés történt a lakhelyén, ott a láncon, ahol eddig élt. A harapás oka ismeretlen, az viszont biztos, hogy Nérónak néhány éve már lejárt az oltása, ahogy az is biztos, hogy enni becsülettel kapott. Ez is lett a veszte, ugyanis a csontos élelem elakadt a bélcsatornájában, szabályosan belekövült, így állandóan erőlködve, fájdalommal élt. Amikor már látták, hogy a helyzet nem oldódik meg magától, akkor kértek segítséget, mi pedig mentünk, először a kutyáért, onnan pedig az ügyeletre. A röntgen kimutatta, hogy egy 32 cm hosszú, 7 cm széles dugó alakult ki a kutyában, ami nagyon rövid időn belül a halálához vezetett volna, így el is kezdték a bélsár eltávolítását, ehhez azonban a beöntés már kevésnek bizonyult volna: bódításban több mint 30 liter (!) szappanos vízzel mosták ki Nérót, akinek persze ettől vérzett is a bele a beavatkozás után, és ne legyenek illúzióink, erős fájdalmai vannak.

Számomra döbbenetes, hogy a veszettségi megfigyelést végző állatorvos(ok) felé sem jelezték, hogy a kutya nincs jól. Csak vártak szépen csendben. A közösségi oldalon aztán nagy visszhangja lett a történetnek, és az ellenoldalt képviselő komment között olvasni lehetett, hogy látta állatorvos a kutyát, és hogy volt oltása. Nos az állítás nem teljesen alaptalan, hiszen valóban volt oltása a kutyának, utoljára 2016-ban, azóta ugye minden évben kellett volna még egyet kapnia, és ez nem holmi úri muri, hanem kötelező! És igen, valóban látta állatorvos a kutyát, csakhogy nem jelezte a gazda a betegséget, így az orvos nem tudhatta. Ő ilyenkor hivatalból jár el, egyetlen feladata a megfigyelés, hogy az állat mutat-e veszettségre utaló tünetet. Ha nem tudja, hogy fájdalmai vannak, illetve a gazda nem szól, akkor nem feltétlenül fogja észrevenni.

A legszomorúbb a történetben, hogy amikor a kutyának búcsút intett a gazdája, akkor már hevesen érdeklődtek, hogy miként tudnának egy kisebb testű kutyához hozzájutni. Gondolom nem maradhat üresen a lánc, szükség van a bioriasztóra.

Ez a hozzáállás tökéletes példája annak, hogy mekkora a kontraszt az állattartási kultúrában. Nérónak éppen a sötétebb része jutott, aki eddigi életében csak használati tárgy volt, ahogy biztosan volt elődje, hasonló sorssal.

Természetesen mi nem fogunk asszisztálni egy újabb szörnyűséghez, még a feltételezés is borzasztó, hogy esetleg visszavisszük Nérót, vagy választhatnak másik kutyát. Természetesen nálunk egyik sem jöhet szóba, mi szigorú örökbefogadási feltételekkel dolgozzunk, de még a lazább feltételekkel dolgozó állatvédők sem hinném, hogy ilyen helyre örökbeadnának. Ennek ellenére kutyát szerezni még mindig nagyon könnyű, nem nagyon vannak illúzióink. Csak abban bízhatunk, hogy a gazda is felméri, hogy egy állat felelősséggel jár, mind erkölcsi, mint anyagi szempontokat nézve, és talán belátja, hogy ez meghaladja a képességeit!

Hétfő

Ha létezik a menhelyen teljesen problémamentes kutya, akivel az égvilágon semmi gond nem szokott lenni, az Szuzi: kiváló a kapcsolata az összes kutyával, akivel eddig találkozott, maximálisan alkalmazkodó, mindehová zökkenőmentesen beilleszkedik, fajtársai is nagyon kedvelik, és nem mellesleg emberekkel is hihetetlen kedves. Így aztán a blogban nem kap akkora hangsúlyt, hiszen nem szokott galibát okozni. Szépen csendben halad az oltási programmal, miután a kicsinyeit, akikkel érkezett, már szépen példásan felnevelte. Ma azonban a kötelező ivartalanításon át kellett essen, és ahogy az tőle várható, remekül viselte az utazást, és bizony minden szükséges vizsgálatot is. Szívféregtesztje negatív lett, ivartalanítása pedig komplikációmentesen zajlott. Külön köszönet Adri önkéntesünknek, aki vállalta, hogy elviszi őt és végig várja a műtétet, így a menhelyi munka nem akadt meg!

Kedd

Ma négy új kutya érkezett a menhelyre, Ciklon, Róka, Menyus és X. Mindannyiukban közös, hogy egy helyen kóboroltak, igen nehéz körülmények között éltek, és talán egész életükben utcakutyák voltak. A megpróbáltatások ellenére mindannyian kedvesek, ragaszkodóak, egyedül Menyus az, aki kicsit jobban tartja a távolságot az emberektől.

Bezzeg X! Neki a bátorságból dupla adag jutott. Megérkezése pillanatában úgy gondolta, hogy most vagy soha, ő megpróbál rögtön mindenkinél jó pontot szerezni.

X a beérkezésekor is magára akarta vonni a figyelmet

Szerda

Ma egyik gondozónk egy problémás kutya, Soma behozatalával volt megbízva, mivel saját gazdái annyira tartottak tőle, és annyira megbízhatatlannak tartották, hogy nem merték bevállalni a szállítást. Hát, az igazság az, hogy bizony Soma nem az a jó idegrendszerű kutya. Kicsit a letargikus és a kiszámíthatatlan ideges kutya között mozog a kedélyállapota, így egyelőre eléggé kiszámíthatatlan, de bízunk benne, hogy a stabil környezet rá is jó hatással lesz.

Dr. Sebő Ottó rendelőjét is megjártuk ma: Tarka újabb vizsgálatokon járt, mert állapota elég ingadozó, de az öregségen kívül semmi különösebb problémát nem találtak. Liza, az idős németjuhászunk is vizsgálaton járt. Mostanában észrevettük, hogy köhög, és néha vért köp fel, valamint étvágya is elég ingadozó. Néha egy pillanat alatt befal mindent, míg máskor könyörögni kell neki, hogy egyen valamit. Sajnos vele kapcsolatban nem szolgáltak jó hírekkel: a röntgen tüdődaganatot mutatott, ami sajnos gyógyíthatatlan, de még nem jött el az ideje, amíg jól van, nem szenved, addig nincs semmi okunk elengedni őt.

A vizsgálatok mellett Argosz és Szurok átesett az ivartalanításon. Argosz szívféregtesztje pozitív lett, Szuroké pedig már korábbról ismert, ő szintén pozitív. Argosz ráadásul úgy tűnik, hogy allergiás, így mostantól ki kell zárni bizonyos eledeleket az életéből.

Csütörtök

A mai nap fénypontja az volt, hogy Pukli újabb szemészeti vizsgálaton vett részt, és bizony minden kétséget kizáróan lát! A vakon, púpos fejjel érkező pár hetes kiskutya visszanyerte a látását a szemcseppeknek köszönhetően!

Természetesen a csütörtöki elmaradhatatlan vakcinázás is megtörtént. A héten 3 veszettségi oltást, 7 kombinált oltást, 3 chipet és 1 veszettségi-kombinált oltást osztott ki az állatorvosunk.

Péntek

Adri önkéntesünk újra kivette a részét a menhelyi kutyák életének igazgatásából. Most a bélgyulladással küzdő Hennát vitte orvoshoz. ő szurikat kapott, valamint Trixi és Pocak Csabi esett át az ivartalanításon. Mindkettejük szívféregtesztje negatív lett. A műtétek jól sikerültek, Trixi azonban hozta a formáját, egy kicsit drámázott amikor látta, hogy rá figyelünk.

Trixi úgy intézte, hogy ma körülötte forogjon a világ

Szombat és Vasárnap

A hétvégén sok-sok örökbefogadásnak örülhettünk: Luca, Lancelot, Baba, Kodi, Keri, Kami, Frici, Leó, Tünci és Flóra Németországba utazott, Mackó pedig Ásotthalmon talált magának új gazdit.

Szép számmal érkeztek bajban lévő kutyák is:
Gréta Garbót több hetes etetés, nyomonkövetés után sikerült két önkéntesünknek, Adrinak és SZilvinek befognia. Ők szinte minden szabadidejüket neki szentelték. Gréta egyébként daganatos, műtét vár rá.

Léna pedig Ásotthalomról érkezett, ő utcán kóborolt:

Jázmin pedig eredetileg Borsod környékéről származik, aztán Szegedre került, itt a Zsitva soron találták meg, és azóta már több ideiglenes befogadó, illetve gazdijelölt is akadt neki, de a problémáját ez mégsem oldotta meg, a végén mégis hozzánk került.

Végül, de nem utolsó sorban pedig bemutatom Nérót, aki a bevezőmben vázolt körülmények közül szabadult. A fotó a sürgősségi beavatkozás után készült, így Néró még meglehetősen kába volt...