Kutyamesék 2020. febr. 17-23.

A héten Batu történetét szeretném megosztani az olvasókkal, kiemelve, hogy megannyiszor kaptunk már negatív kritikát azon oknál fogva, hogy beleártjuk magunkat mások mentéseibe, avagy megvárjuk míg mások kikaparják a gesztenyét.

Pár héttel ezelőtt feltűnt egy kutya Zsombó területén, akiben egy másik szervezet önkéntesei vagy önkéntese ment ki chipet olvasni, de a kutya annyira félős volt, hogy a chipolasás sikertelen volt. Ekkor kiderült, hogy egy környéken lakó eteti a kutyát, mi több, vele kedves a kutya, tudja is simogatni, mégsem történt semmi előrelépés az ügyben, csak annyi, hogy mindenhová ki lett kürtölve, hogy egyetlen szervezet segít csak! És persze azok nem mi vagyunk.

Persze a mi önkéntesünk is kiment chipet olvasni, és mivel nem volt benne, egy másik önkéntesünk elhelyezte addig, amíg nem kerül menhelyre, de ami azt illeti nem nagyon igyekeztünk gyorsak lenni, hiszen nem akartuk, hogy megint "beleártani magunkat más dolgába".

Így Batu az önkéntesünknél maradt, ha esetleg a másik szervezet jelentkezik érte, akkor át tudjuk adni, és ne kelljen a híresen körülményes menhelyi megfigyelést letölteni (ami egyébként minden legális menhely törvény adta kötelessége lenne...). Úgyhogy önkéntesünk fáradthatatlanul posztolt és posztolt, várta a jelentkezést, de semmi nem történt.

Közben kiderült, hogy Batu egy nagyon kedves kutya, bár a többi kannal a kapcsolata nagyon problémás. Aztán teltek-múltak a hetek, a másik szervezet a legapróbb jelét nem adta, hogy igényt tart a kutyusra, így Batu menhelyre került. Innentől kezdve alapítványunk felel a kutya sorsért, a gazdásításért, az oltásaiért, mindenért.

A célom a bloggal nem a másik szervezet lejáratása, csak a tények közlése. Nem szeretnénk veszekedni, hogy kié a kutya, hiszen a célnak egynek kell lennie, biztonságba helyezni az állatokat.

Ha ez megtörténik, és nekik sikerül elhelyezni, akkor mi örülünk, majd lapozunk, mert sok kuta vár arra, hogy esélyt kapjon, egész egyszerűen nincs idő az elhelyezés okán veszekedni, rengeteg a munka, nagyon sok a segítségre váró. Nem feltétlenül az utcán, legalább ugyanennyien gazdánál is, néha még sanyarúbb körülmények között.

Abban viszont fafejűek vagyunk, hogy ha hozzánk kerül egy kutya, akkor róla minden esetben mi szeretnénk gondoskodni, nem odébb citálni, átadni, ide-oda tolni, hanem lelkiismeretesen végigvinni a kutya új életkezdésével kapcsolatos teendőket. Mert ha már egyszer bekerült hozzánk, akkor Tappancsos kutyává válik, akiről gondoskodni akarunk, biztonságba tudni, a családja lenni, amíg meg nem találjuk az igazit.

Úgyhogy szívből reméljük, hogy Picúr, valamint Kokó esete nem ismétlődik meg, és nem lesz a téma több héten keresztül, hogy Batu élete tönkrement, mert menhelyre került, hanem fellélegzik mindenki, hogy eggyel kevesebb kutya van utcán, és folytatja mindenki a mentést, ahogy tudja.

Hétfő

Liza múlt heti halála mindenkit nagyon megviselt. Sem ő, sem társa, Csipetke nem az a fajta kutya, aki oly könnyű eset lenne a menhelyen. Őket is hosszas összeszokás után lehetett együtt elszállásolni. Liza halálával azonban észrevettük Csipetkén, hogy magányosnak érzi magát. Elkezdtünk tanakodni, hogy ki lenne az a megfelelő társ a számára, aki elég vagány ahhoz, hogy Csipetke mellett érvényesüljön. A választás Pollira esett, aki egy szintén elég problémás kutya a menhelyen. Ő például más szuka kutyákkal egyáltalán nem jön ki, és kanokkal sem mindenkivel. Emberekkel ugyan nagyon kedves, de a figyelme nagyon kalandozó, ezért ezidáig még egyetlen gazdijelölttel sem sikerült megfelelő kontaktot kialakítania. Ugyan Polli Csipetke méretének a fele, mégis személyiségében nagyon passzol hozzá. Az első találkozásuk a vártat is felülmúlta. Döbbenten álltunk a történtek előtt, de a lényeg, hogy ezzel az új összeköltözéssel bizony mindenki nagyon sokat nyert.

Kedd

Ma önkéntesünk, Adri ismét nagyon kitett magáért. Ivartalanításra vitte Röfit, Marcipánt, Lujzát és Masnit. Az ivartalanítást mindenki nagyon jól viselte. Az ilyenkor szokásos szívféregteszt is el lett végezve. Sajnos Lujza és Masni eredményei pozitívak lettek.

Az ivartalanítás mellett pedig Adri egy apró méretű, de annál nagyon bajban lévő kutyának, Pimpinek is segítséget nyújtott azzal, hogy behozta őt a menhelyre, miután a gazdája nem akarta állatorvoshoz vinni, sokkal inkább megválni szeretett volna tőle.

Ennek a tüneményes kislánynak oldaláról hiányzik a szőr, több csomó is tapintható rajta, és mintha a hasa is nagyobb lenne a normálisnál. Ez könnyen utalhat szívbetegségre, hiszem Pimpi már nem fiatal. Egyszerűen elképesztő, döbbenetes, hogy egy pár kilós kutyának idős korára ez lesz a sorsa, miután egy életet leszolgált a gazdája mellett. Idősen, betegen már nem kell, és orvos helyett a menhelyet hívja, majd elviteti a kutyáját. Erre tényleg nem lehet szavakat találni...

Szerda

Üllésről egy néhány hónapos, de igen tekintélyes termetű, kuvasz jellegű kutya érkezett hozzánk. Oltott, chipezett. Önkormányzati kérésre segítettünk a gazdának (részünkről inkább a kutyának), mert a pár hónapos(!) eb már most igen agresszíven lépett fel a tulajdonossal szemben.

Ami azt illeti házőrzőnek vették, a neve Secu (gondoljuk, hogy a security szóból ered a neve), úgyhogy nem érheti szó a ház elejét, azt tette amit kellett, de mégis mennie kellett. Nyakán nyakörv helye rajzolódik ki, gyanítom láncon tartott tanyasi kutya volt eddig. Az első pár napban valóban meglehetősen agresszíven lépett fel, de pár kedves szó elég volt neki, hogy átértékelje irányunkba a kapcsolatot.

Nézzék el nekem, hogy napokat ugrok most, de nem tudok elmenni szó nélkül a tény mellett, hogy néhény nappal később ez az a fenevad farokcsóválva, visítva játszott a gondozónkkal, mert pár napig csak ételt és kedves szavakat kapott. Nem akarok következtetni, hogy mit tettek vele ezek az emberek, hogy agresszív volt velük, hiszen én nem voltam jelen, de elképzeléseim vannak.

Csütörtök

Ma nem kevés dolga volt menhelyünk állatorvosának, dr. Farkas Attilának. 17 veszettségi oltást, 9 kombinált oltást, 4 mikrochipet osztott ki a menhelyen. Bizony az idő úgy eltelt, hogy Szuzi kölykei, valamint Csaba Királyfi és testvérei is "nagykorúak" lettek, vagyis megkapták életük első veszettség elleni védőoltását.

Bizony-bizony, ezekkel a kiskutyákkal már így is nagyon sokminden történt a menhelyen: több parazitamentesítésen túlestek, mikrochipet kaptak, az ajánlott védőoltásaik mellé most a kötelező veszettség elleni védőoltást is megkapták. Sokat játszottak, sokat tanultak: emberközpontúak, játékosak, és önkénteseink jóvoltából mindannyian pórázhoz vannak szoktatva.

A kiskutyák mindent megkaptak a menhelyen, amire az élethez szükségük van

Péntek

Szatymazról egy fiatal, nagyon vidám kutyus érkezett hozzánk, akinek csak a neve szorul némi magyarázatra: mi a menhelyen ha lehet törekszünk arra, hogy minden kutyának egyedi neve legyen, egyszerre ne legyen sok azonos nevű kutya, és ha mi nevezzük el őket, akkor legyen a név egyedi.

Van egy új, de annál lelkesebb munkatársunk, Alen, akinek van egy igen kreatív oldala. Ő sokszor ötletel új kutyanevekkel, és most is kitalált egy eddig sohasem használt, de könnyen megjegyezhető, rövid nevet: Krumpli. Talán nem a legszebb név egy kutyának, de egyedi, és figyelemfelkeltő, ami a lényeg! Úgyhogy ennek a Szatymazon kóborló kutyának ha a története nem is egyedi, hát a neve mindenképpen!

Szombat és Vasárnap

Először is szeretném a hétvégén gazdihoz került kutyusaink névsorát közzétenni: Morgó, Ricsi, Zira és Bogár Németországba utazott hogy saját családjával élhessen tovább, míg Csillag idehaza talált gazira.

Természetesen ez a hét sem múlhatott el kutyasétáltatás nélkül, ami már a hétvégéink részévé vált.

Egy új lakó is beköltözhetett a hétvégén, az ő neve Batu, és eddig egyik önkéntesünknél volt ideiglenesen, mert mindannyian arra vártunk, hogy a helyzete megoldódik, hiszen sorsát szokás szerint már "intézték" mások. Mivel hetek óta nem történt előrelépés az ügyben, így Batu mától a menhely lakója lett.