Egy időre az utolsó gazdisodásra került sor. Igaz, még egy cicus örökbefogadása függőben van, de Marcinak lesz még egy köre az állatorvosnál előtte. Szóval elérkezett a nap, Blans és Bolyhos gazdisodásának napja. Családja izgatottan várta a tesók érkezését és az oltási program végét, amire most került sor. Ivartalanítva és tesztelve indulhattak otthonukba, ahol nem más, mint korábbi védencünk, Pannika tartotta eddig a frontot. A nagy család kibővült a két kis lurkóval, akik egyelőre hangtalanul pillogtak ki a hordozóból. De ismerve őket, hamarosan nyoma sem lesz semmiféle megszeppenésnek és mellettük biztos nem lesznek unalmasak a mindennapok.
Ezt leszámítva, csendesen teltek a mindennapok. A jó idő beköszöntével cicáink élvezik a napsütést, hempergőznek, kergetőznek és szívják magukba a zöldülő erdő édeskés illatát. A kialakult járvány miatt az örökbefogadási kedv megnőtt, de sajnos nem tudunk látogatókat fogadni. Viszont emiatt picivel több időnk marad a cicákkal foglalkozni, elsősorban a félősebbekre fókuszálni. Nagy áttörés Merlin viselkedésében tapasztalható, aki reggeli előtt túródik a simogatásért, holott ezt korábban nem tette. Egyre inkább igényli a figyelmet, dugja oda buksiját és domborítva, halk dorombolással honorálja a masszázst is a feje tetejétől a farkincája végéig. Utána is gyakran marad a közelünkben, érdeklődik és már nem rohan kétségbeesetten, ha nyúlik felé a kéz. Van hogy elmegy, de egyre többször marad ott simiért. Ugyanakkor megmutatkozott a pajkos énje, már önfeledten játszik nyilvánosan előttünk. Most kezdett kibontakozni újra, ennyi idő kellett, hogy visszatérte után megnyíljon előttünk. Sőt sokkal inkább megmutatja igazi arcát, mint azt valaha is tette.
Állatorvosunk csütörtökön ismétlő veszettség elleni oltásban részesítette a három jómadarat, Fintort, Tenkit és Dallamot. Szerencsére mind a hárman együttműködőek voltak a maguk módján. Dallammal amúgy sincs semmi probléma ilyen téren, ám a két fiú a legtöbbször ellenállást tanúsít az állatorvos jelenlétében. Fintor különben sem szereti, ha fogdossuk, főleg ha ez szuri miatt történik. De az évek előrehaladtával ő is belátta, hogy minél kevésbé lázad, annál hamarabb átesik rajta. Tenki is csak kicsit ficánkolt, igaz egy ideig utána mondta a magáét.
Kombinált oltást Boci Joci és Pici Juci, valamint Sárm és Suhanc kapott. Ők még hajlamosak a lázongásra... Boci Joci amennyire tüneményes természetű, annyira utálja az emelést. Egyelőre tanuljuk, de nem sok sikerrel és a mostani oltás sem feltétlen erősíti meg benne azt, hogy az ölelés milyen jó dolog. Pici Juci is menekül az emeléstől, nemkülönben a másik két tesó. Suhanc és Sárm nagyon élvezik, hogy a felkészítő szobában vannak. Sokkal több lehetőségük van elbújni, ha a szobába érkező fők száma meghaladja az egyet. Igazán csak kajával lehet motiválni őket, akkor nagyon közvetlenek, valószínű ez a beidegződött reakció náluk. Próbáljuk falatok nélkül is lebontani a falakat, egyelőre érdeklődők, de bizonytalanok akkor.
Hétvégén Bubi könnyes, csipás szeme és tüsszögése fogadott minket. Enni sem akart, csak turkált az ételben, majd inkább visszavonult. Pánikszerűen elkezdtünk kapkodni, hőemelkedése volt, kapott lázcsillapítót és megkezdtük az ilyenkor szokásos antibiotikum kúrát. Pici cicatejet lefetyelt, amibe szervíroztuk az immunerősítőt. A szemcsepp ellen tiltakozott, de amit muszáj azt muszáj, utána mindig sok szeretgetésben volt része.
Bubi szerencsére gyorsan kilábalni látszott a náthából. Leukózisos cica lévén azonnal elönt minket az aggodalom, hogy sikerül-e. De Bubi erős, ami köszönhető a annak a határtalan szeretetnek és boldogságban, amivel rendelkezik, amivel éli mindennapjait.
Megkezdődött Darma kiszoktatása az immunbeteg részlegbe. Már kifelé jövet fújt mindenkire, ezért első útja Marcihoz vezetett. Marciról lepereg minden ellenszenv, nagyon jól tudja ignorálni a puffogó cicákat. Gondoltuk a kiszoktatás legjobb módja lesz vele kezdeni, és onnan nyugodtan tudja szemlélni az eseményeket, szokni a többiek társaságát. Marcinak csak az a lényeg, hogy elegendő étel legyen a tálkájában és az sem baj, ha az élettársa tálkájában marad maradék. Darma emberekkel nagyon cuki, ám a cicáktól vagy tart, vagy domináns, még nem jöttünk rá. Marci nem inzultálja, nincsenek is egy szinten, mert míg a cirmos fiú a fotelben tesped, addig Darma egy cica odúból leskelődik. Csak akkor jön ki, ha mi is bent vagyunk és simogatással beindítjuk a dorombját, de amint elhagyjuk a részlegüket, azonnal teper vissza a bunkerbe. Néha kidugja a buksiját és rá fúj az arra elhaladó cicára, majd visszahúzódik. Lehet így ismerkedik, egyelőre hagyunk neki időt feldolgozni a látottakat, nem siettetjük a dolgot.
Mióta Bandi cicánk gazdisodott, azóta gazdija többször is meglátogatta Budapestről a menhelyet és megszeretgette az itt lakókat, valamint sok-sok adománnyal kedveskedett nekik. Mivel most látogatni nem tudnak jönni, ezért futárral küldette el a nagy csomagot, tele mindenféle földi jóval, különösen ügyelve a válogatós társaságra. Nagyon szépen köszönjük nekik!
Csütörtökön sor került az újoncok első oltására, mivel letelt a két hét veszettségi megfigyelés. Cili Juli sem egy könnyű eset, de vele nyitottuk meg a sort. Ő is kombinált oltást kapott, már a másodikat és úgy tűnt egy fokkal jobban viseltette magát az állatorvos előtt. Aztán szépen sorjában haladtunk ketrectől ketrecig, Szinte az összes karantén lakó "friss" lakó. Rijéka és Piszke következett, majd Freya, a két fekete kandúr Róma és Rió, majd Freya kölykei. A lányokkal, Fitossal és Fondüvel nem is volt gond. Viszont a fiúk Frodó és Fáncsi, akik alapból félősebbek, az addigi események valamint az idegen jelenléte miatt felvértezték magukat teljes harci díszbe és beletelt pár percbe míg sikerült közel férkőzni hozzájuk. De amint csillapodtak a kedélyek, pillanatok alatt túl is voltak a szurin és egy sarokba tömörülve mindannyian megvető tekintetekkel sújtottak le ránk.
Már régóta szerettem volna beszámolni immunbeteg cicáink új lakrészéről, ám ez még várat magára.... A kivitelezők sajnos félkész állapotában itt hagytak csapot-papot és azóta megrekedtek a munkálatok. Jelenleg karbantartónk egyszem magában építget, szépítget, javítgat és ami a legfontosabb, cica biztossá teszi a kifutót. Már csak napok, már látjuk a végét és izgatottan várjuk, hogy költözzenek. Remélem a következő beszámolóban már friss fotókkal is tudom prezentálni az új lakrészt, benépesítve! Ők most is előszeretettel nézelődnek az ablakból, jelenleg a szomszéd tanyán élő lovak kötik le a társaságot. De biztos nagyon élvezni fogják a napozást, az új ingereket, mindenesetre mi nagyon boldogok vagyunk, hogy megvalósul egy régi álmunk.
36 bársonytalpú kis pajtinkal köszönjük figyelmüket és kívánunk jó egészséget, vigyázzanak magukra!
Reni
Hozzászólások