Kutyamesék 2020. ápr. 27. - máj. 3.

Két hete volt, hogy beszámoltam egy blogomban, hogy mennyire könnyen hozzászoknak a kutyák a szobában alváshoz, és példaként Lizát hoztam fel.

Ő az a kaukázusi jellegű kutya, aki félelmi agresszójából nálunk gyógyult ki, majd egy gyomorcsavarodás következtében majdnem elveszítettük, de a gyors orvosi beavatkozás megmentette az életét, habár akkor 10% esélyt adtak a túlélésre.

Akkor óriási szerencsével egy jól felszerelt rendelő azonnal vállalta a beavatkozást, és habár nem a megszokott állatorvosainkkal dolgoztunk, teljesen elégedettek voltunk, az operáció sikeres volt. Később komplikációk léptek fel, a műtéti heg erősen begyulladt, de küzdöttünk tovább, Liza óriási élni akarása a mi hitünket is visszaadta.

Csonttá fogyva, de felépült, és kiderült súlyos diszpláziája is van, amit műteni kell, ehhez azonban vissza kell nyernie erejét. És Liza visszanyerte!
Most szóba került a diszplázia műtét, mert a mi gyönyörű Lizánk készen állt a következő akadályra.

Azon a napon este ugyanúgy trappolt a betegszobába. Beengedtük, de picit nyugtalannak láttuk. Nem volt meglepő, eléggé idegesek voltak aznap a kutyák. Virslit ebédeltek, Liza imádta a főtt ételt, így megegyeztünk a munkatársakkal reggel, hogy aki először ideér az rohan, és kiengedi, ne kelljen sokáig tartogatnia a tartogatnivalót. Főtt ételtől mindig többet szoktak inni...

Kollégám a szemem láttára kopogtatott be a betegszoba ablakán, hogy Lizának jelezze, megyünk. Ekkor láttam, hogy eldobja a kezében lévő ebédjét és rohan a betegszobába. Rohantam utána. Ő előbb ért oda.
Mikor én odaértem, ő könnyes szemmel jött ki, de én nem akartam elhinni, ezért benéztem.
Liza óriásira fújódott, élettelen testét láttam, már akkor tudtam, hogy gyomorcsavarodás. Beleégett a fejembe az a kép. Aznap senki nem volt önmaga!

Hogy történhetett mindez? Két hónapja gyomorcsavarodással került kórházba, ahol megműtötték. Mindannyian nyugodtak voltunk, hogy Lizának többé nem lehet ilyen baja, hiszen úgy tudtuk a gyomrát kivarrták.
Boncolást kértünk, és sajnos a boncolás a fejünkben sem férő gyanúnkat igazolta: gyomorcsavarodás!

Hogy miért történt mindez, hogyan történhetett, azt csak találgatni lehet. Viszont ezzel a találgatásokkal már őt nem hozhatjuk vissza.

Liza elment. Összetört a szívünk, mert megígértük neki, hogy minden rendben lesz. De nem így történt.

Volt mégis egy mondat, ami egy csepp vigaszt ad. Az az ember mondta nekem, aki segítséget kért tőlünk Lizának. Ő mondta, hogy nálunk elfeledhette mindazt a rosszat, amit az életében kapott. Boldog volt, és azt érezte, hogy van családja, van kihez tartoznia. Valóban így érezte.

Még mindig őt látjuk a nagyudvaron. Még mindig őt akarjuk beengedni este a betegszobába, de ez már csak illúzió. Felfoghatatlan, hogy ez megtörtént...

Hétfő
Ásotthalomról érkezett hozzánk egy gyönyörű, életvidám kutyus, aki már egy ideje kóborol. Mivel nincs chipje, így mi neveztük el őt, az Apolló nevet kapta. Egyetlen szépséghibája a nyakán körben éktelenkedő kopasz folt, ami arról árulkodik, hogy életében nem sok jóban lehetett része, egyértelműen láncon tartották. Mivel elég vastag részen kikopott a szőre, így valószínűleg sokáig, jó vastag nyakörvvel raboskodhatott.

Kedd
Kófic élete ma beteljesedett, ugyanis a nagyudvarra költözött, ahol Rozsdival azonnal örök barátságot kötött. A barátság persze azonnal magával hozta, hogy mindenhová követi Rozsdit, és mindenben őt akarja utánozni. Első napján például azt tanulta, hogy miként kell az Alkatraz lakóinak agyára menni.
Örülünk, hogy ilyen hasznos dolgokkal tölti a napját a két jómadár...

Kófic azonnal beilleszkedett a nagyudvarba

Szerda
Ha már szó esett az Alkatrazról... Nem csak Rozsdi és immáron Kófic érzi úgy, hogy jól meg kell mondania az egyedül élő kutyáknak a magukét, hanem Néró is ugyanezt a nézetet vallja. Ő is naphosszat szájal, és fenemód büszke arra, hogy jól meg meri mondani azoknak a kemény kutyáknak a magáét, akik egyedül élnek, és két kerítés választja őket el egymástól. Egyébként Nérónak az égvilágon senkivel nincs baja (ahogy Kóficnak és Rozsdinak sem) csak valahogy az Alkatraz lakóinak mérgelése a hobbijuknak számít. Hozzáteszem, Néró még büszkén oda is szalad amikor rászólunk, hogy fejezze be az arcoskodást. Rozsdiék legalább mérlegelik, hogy mi ezt annyira nem díjazzuk.

Csütörtök
Nálunk az érdekes történetekből soha sincs hiány: Ma egy olyan kutya érkezett hozzánk, akinek elsőre a története klasszikusnak számít: gazdái eladták a házat, a kutyát otthagyták, az új lakók pedig nem tartottak rá igényt. Így történt, de mégsem ez a teljes igazság:
Egérke gazdái valóban eladták a házat, és nem vitték őt magukkal, ugyanis az újdonsült tulajdonosok azt mondták, hogy igényt tartanak a kutyára. Csakhogy Egérke ezek után többször is az utcán volt, és ezt megelégelte a volt tulajdonos, elment a kutyáért, és lemondatta új gazdáit a kutyáról, akik ekkor már le is mondtak róla. Ekkor kerültünk mi a képbe, hiszen vállaltuk a kutyus további gondozását. Egérke tehát mától biztonságban van a menhelyünkön.

Természetesen a heti állatorvosi vizit sem maradt el: menhelyünk állatorvosa három veszettségi-kombinált, három veszettségi, öt kombinált oltás mellett hat mikrochipet is kiosztott.

Péntek
Két árván maradt kutya, akiknek meghalt a gazdája, ma szintén bekerült a menhelyre. A lány kutyus Bogi, a fiú pedig Picúr lenne, így az átláthatóság kedvéért őt (sokan érkeznek ezzel a névvel) átkereszteltük Fügének.
Bogi és Füge mától tehát a menhely lakói.

Szombat és Vasárnap
A szombati szinte egész nap szakadó esőben a kutyának nem volt kedve kinn lenni, szó szerint, ugyanis mindenki visszamenekült a helyére a kutyák közül csak a legeltökéltebbek tartózkodtak az udvaron.
Vasárnap pedig ismét ragyogó idő volt, ráadásul az aszályban teljesen kiszáradt homok egy pillanat alatt szippantotta fel a rengeteg esőt, ami leesett, így nyoma sem volt a rossz időnek.