Kutyamesék 2020. máj. 25-31.

Mostanában nagyon nagy divat lett kutyatulajdonosnak lenni. Nálunk is óriási igény van az örökbefogadásra, pedig a kapuinkat óvatosan nyitjuk meg. Ezzel együtt néhány módosítást is eszközölni kellett a nyitvatartásunkban, mert ha nem tennénk, akkor napestig látogatókkal foglalkoznánk, a napi feladatainkat pedig nem tudnánk ellátni.

Tehát látogatókat ezentúl telefonon előre egyeztetett időpontban tudunk csak fogadni, mert nem minden nap van olyan személy kint a menhelyen, aki tud segíteni a kutyus kiválasztásában. Fontos a megbeszélt időpontban megérkezni, ha valami közbejött, akkor pedig időben lemondani. Igyekszünk minden látogatót elszeparálni egymástól, ezért nagyon fontos az időpontok tartása.

Fontos tudni, hogy a nagy érdeklődés miatt nem tudunk azonnali, holnap reggeli, ma délutáni időpontot adni a látogatásra, ahogy eddig tettük, mert akkor másokra, akik eddig türelmesen várakoztak, most nem jutna idő.
Kutyát választani, hazavinni, a "gazdiságra" felkészülni nem ma, vagy holnap kell. Kutyát sem hetekre választ az ember, és nem is egy délután kell eldönteni, hogy holnaptól kutyatulajdonos akarok lenni.

Mostanában pedig sajnos egy délután is könnyen kitalálják az emberek, hogy kutyát szeretnének. Noha a menhelyek ennél bonyolultabban működnek, és a legtöbben nem is adnak első találkozás után kutyát (teljesen jogosan), addig a kevésbé türelmes embertársaink az egyszerűbb utat választják: ingyen, vagy "pici pénzért" elvihető kölyök után néznek a neten, és ezek a kicsik most kelendőbbek mint pár hete a liszt vagy a cukor.

Persze ehhez az is kell, hogy a tanyákon, házaknál született kiskutyák jelenlegi gazdái meg sem nézik, hogy kinek adják oda a kutyát, a lényeg, hogy vigyék, hiszen nem kell őket tovább etetni. Sokan esetleg még vérszemet is kapnak, hogy elkeltek a kiskutyák, akik eddig nem kellettek, így igyekszik még egy almot összehozni némi pénz reményében.

Csakhogy fél év múlva ezek a felelőtlenül, első találkozás után, beszélgetés nélkül odaajándékozott, vagy eladott kiskutyák ivarérettek lesznek, és újabb és újabb kiskutyák fognak születni, akiket már nem lesz kinek odaadni, még ingyen sem, mert addigra mindenkinek lesz már kutyája, aki csak akart. Sőt, a most annyira áhított kutyák egy része is menhelyen lesz, mert rájönnek az emberek, hogy nincs rá idő, sokat eszik, keveset ugat, felássa a kertet, láb alatt van... És mégsem gondolták át annyira ezt a kutyavállalást.

Persze Bobi a fekete gomb szemeivel olyan cukin nézett ki 4 hetesen, hogy nem hagyhatták ott, amikor persze még az anyja mellett lenne a helye. Az, hogy oltása nincs, nem baj, majd mi pótoljuk otthon (vagy nem), a lényeg, hogy a gyerekek boldogok, van kivel játszani a nyáron. Aztán repül az idő, az oltások elfelejtve, egyébként is annyi kárt csinált már Bobi, hogy nem is biztos, hogy oltást kellene neki adni. Itt a szeptember, minden a régi, másra kell a pénz, lehet nem is oltást kellene adni Bobinak, hanem megszabadulni tőle, mert már kétszer rámorgott a gyerekre...

Aztán Bobi végül menhelyre kerül, miközben egykori testvérkéje Morzsika egy másik családnál már éppen vemhes, mert elfelejtették ivartalanítani, mert másra kellett a pénz. És születik egy halom kiskutya jobb sorsra érdemesen, akik már senkinek nem fognak kelleni.

Pedig lehet, hogy Bobi vagy Morzsi gazdája, ha türelemmel vár az időpontjára és kijön a menhelyre, akkor egy beszélgetés után elgondolkodik, hogy valóban belefér-e az életébe egy kutya, mert a gyerekek akarják, vagy mert cuki gombszeme van. És rájön, hogy kutyát az ember 15 évre választ. Ahhoz képest pedig néhány hét egy szempillantás alatt elröppen...

Hétfő
Egy nagyon vékony, rossz állapotban lévő Malinois keverék érkezett hozzánk, akit Deszken láttak kóborolni napok óta. A megtalálók elhelyezték, bízva abban, hogy megkerül a gazdi, de nem így történt, így hozzánk került.

Ez a fajta mostanság nagyon divatos, így kicsit értetlenül állunk a történtek előtt. A kutyának sem chipje nem volt, sem olyan, aki befogadná. Mi az Axel nevet adtuk neki. Jelenleg még elég visszahúzódó, de nyitott a barátkozásra.

Önkéntesünk, Adri ismét a segítségünkre volt, és egy szabadnapját arra áldozta, hogy nekünk segítsen: ivartalanításra vitte dr. Tímár Endre rendelőjébe Majálist, Szambát, Fügét és Apollót. Hihetetlen, de a szívféregtesztje most mindenkinek negatív lett.

Kedd
A négy félős kölyök, Para és testvérei szépen alakulnak, ráadásul Linda ebben nagyon sokat segít nekik. Ő egy szelíd, embercentrikus kutyus, akit nagyon könnyen követnek a bizonytalan, de szeretetre vágyó kicsik. A szeretet azonban kölcsönös, különösen Para és Linda között, akik mindig együtt játszanak, és együtt pihennek. Egy nagyon szép barátság kezdete ez.

Szerda
Még ha nem is akkora barátok, mint Linda és Para, azért lehet a menhelyen igazán jól passzoló párosokat találni. Aki ismeri a menhelyi kutyákat, az most mosolyogva olvassa, és nyilvánvalóan bólogat is, ha azt mondom, hogy a Fürge-Csézi páros is megérdemel néhány sort. Itt nagyon sok hasonlóságot lehet felfedezni, nézzük hát a párhuzamokat mindketten idősek, az előkészítő lakói, imádják a kényelmet, még jobban saját magukat, mindketten vörösek, és hát mind a ketten némiképpen testesek... Talán a leírás közel nem mutatja be annyira ezt a szembe ötlő hasonlóságot, mint egy jó pillanatban elkapott fotó. Persze nekünk az is van:

Csütörtök
Ma a szokásos állatorvosi vizit elmaradt, ugyanis osztrák partnerszervezetünk érkezett hozzánk látogatóba. Nem jöttek üres kézzel, 700 kg eledellel érkeztek, amiben igazi ínyencségek is voltak.

És ha már a határok nyitva, akkor Ausztriába utazott Morzsa, Brúnó, Maszat, Filó, Krumpli,Indigó, Csóka, Lujzi és Bubli, hogy elkezdhessék gazdis kutyaként az életüket. Ezzel együtt a menhelyi kutyák létszáma igen alacsony lett, nagyon szokatlan volt így végezni a napi teendőnket, hogy alig-alig mozognak kutyák az udvaron.

Hogy mennyire fontos a társas kapcsolat azt Oleg és Apolló példája nagyon jól mutatja: Apolló a hét elején volt oda ivartalanításon, így a lábadozás idejére nélkülözték egymás társaságát. Amikor újra találkoztak, óriási örömben törtek ki, és szinte felrobbantották az udvart a játékukkal. Ők nagyjából egy hete élnek együtt, de ha megvan az összhang két kutya között, akkor pár nap külön lét is nagyon megterhelő a számukra.

Péntek
Ma vakmerően nekiestünk Huba kozmetikájának, aki a jelenlegi egyetlen komondorunk, viszont méretében két komondort is kitesz, úgyhogy némi előkészületet igényelt a nyári frizura elkészítése. Mivel a szabad ég alatt csinosítgattuk picikének éppen nem mondható hab testét, pusztán azért hogy kényelmesen hozzáférjünk, így ki voltunk téve az időjárás szeszélyeinek. Naná, hogy az utolsó simítások kellős közepén kellett kutyástól, szerszámostól, mindenestől bemenekülni Gábor mester műhelyébe, hogy ne ázzunk bőrig. Huba gyönyörű lett, és ezt ő is tudja magáról...

Szombat és Vasárnap
Kozmetikusunk, Vanda segítségével ma megszépült Zsoltár és Rozsdi. Rozsdi ugyan rövid szőrű, de egy alapos fésülés ráfért, mielőtt családba költözött, mert bizony Rozsdi a hétvégén már budapesti otthonában hajtja álomra a fejét.
Ez Rozsdi búcsúképe a menhelyről, ahogy mi emlékszünk rá: az örök bohóc, akinek mindig van valami a szájában, és ahogy ő szereti, a középpontban lehet...

Egy igazi kis szabadulóművész, Miki érkezett a menhelyre. Ő néhány napja a menhely környékén kóborolt, de nem tudtunk róla, majd valaki megfogta, magához vette ideiglenesen, de Miki szépen csendben lelépett az ideiglenes helyéről. Ekkor egy Domaszéken élő állatbarát karjaiba menekült. ahonnan már nem sikerült lelépnie, így a menhelyen kötött ki. Nagy szerencséje volt a kis kópénak, hogy amíg ő a kalandort játszotta, nem ütötték el.