Macskalandok 2020. jún. 8-21.

Múlt csütörtökön jelentettek egy cica családot, pontosabban 8 magára hagyott picike cicát, a Göndör sori erdőben. Állatszeretők bukkantak rájuk úgy, hogy a legbetegebb, gyulladt szeme miatt a világból semmit nem látó aprócska fejvesztve rohant az emberi hangok után. Neki köszönhető, hogy esélyt kaptak az árvák. Ki tudja mióta voltak kint, az eső sem kímélte őket, kik egy bokor tövében kuporogva várták a megváltást.

Egy kedves önkéntesünk szárnyai alá vette a kicsiket és elvitte állatorvoshoz, ahol kiderült, hogy bátor kisvörösünk és egyik cirmos kistestvére szeme olyan mértékben beteg, hogy az már menthetetlen. Az ő szemműtétük volt a legfontosabb, a többiek kezelgetése, erősítése pedig megkezdődött. A két picurka keddre kapott időpontot szemük műtétjére, Dr. Sebő Ottó rendelőjébe. Szem eltávolításra került sor mindkét esetben. Ahogy beérkeztek a menhelyre, igyekeztünk meleg kuckót készíteni a már imbolygó kicsiknek, de kritikus volt az állapotuk. A kis cirmos lányka a Villő nevet, míg kicsit nagyobb testvére a Valdó nevet kapta tőlünk. Tényleg icipicik voltak, alultápláltak, alulfejlettek bármennyire is igyekezett önkéntesünk megerősíteni őket, amiért nagyon hálásak vagyunk. Ez egy nagyon nagy műtét volt számukra. Aggasztó és alvásmentes este következett.

Viszont ami jó hír volt ebben a lelkileg nyomasztó napban, hogy Zorka kölykei elkezdtek eszegetni. Anyjukat követve szinte mindannyian bele nyalogatnak az étekbe, úgyhogy megkezdődött a külön etetésük. Ilyenkor anyjuk kint fogyaszt, míg a kicsik a nekik való eledelt kapják pépesítve egy kis cica tápszerrel, hogy jobban csússzon. Ezzel némi teher lekerül anyjuk válláról, kevesebbet csüngnek rajta az egyre zsiványabb picurkák. Szinte napról-napra észlelhető a változás, a fejlődésük. Egyre többet érdeklődnek a világ iránt és egyre többet játszanak egymással vagy bármivel, ami az útjukba kerül. Nagyon cukik ahogy zsibongnak négyen. Nem utolsó sorban pedig elkezdtek alomra járni, amiért teljesen odáig vagyunk, annyira ügyesek!

Majd elérkezett a másnap reggel. Sajnos beigazolódott a félelmünk és Villő pici szervezete feladta a harcot. Valdó ott kuporgott mellette, ami a legkeményebb férfi szíveket is meglágyítaná, nemhogy az enyémet... Valdó is elég apatikus volt, pici étket elfogadott, de utána vissza tántorgott fekhelyébe, és ott gubbasztott tovább. Ment rá a fűtés, de szívfacsaró volt látni egyedül törékeny kis testét. Majd hosszas fejtörés után meghúztam a váratlant. Nem csináltam még ilyet és nem is tartom jó ötletnek, de úgy éreztem muszáj megtenni. Valdó bekerült az anyacica mellé. Zorka azonnal elfogadta, a kicsik is körbejárták, szemrevételezték a náluk kisebb, ám korban idősebb kisvöröst, kinek szemei helyén nagy cérna csomók éktelenkednek. Valdó nem habozott sokat, befészkelte magát anya cicához, aki végtelen szeretettel és gondoskodással pátyolgatta kis lelkét. Délutánra Valdó is sokkal aktívabbá vált, szinte látható volt a boldogsága. Szavakkal leírhatatlan érzés volt, ahogy látó cicaként, farok felvágva trappolt anyacica után és dugta oda fejecskéjét a tálkához, hogy együtt falatozzanak. Azóta a család teljes értékű tagja. Gyorsan utolérte új tesóit, hatalmasat játszanak és szó szerint úgy közlekedik, mintha mindent látna. Bátor és jókedélyű, iszonyat jó étvágyú, hatalmas pocit növesztett a mi kis hősünk!

Dr. Tímár Endre rendelőjébe utazott Inci és Ignác gyorstesztre, valamint Freya újabb ismétlőre, biztos ami biztos. Mindhárman negatív eredményekkel tértek vissza szerencsére.
Második kombinált oltásban részesültet csütörtökön Inci, Ignác és Izzy, valamint Radamesz a féléves ismétlő veszettség elleni szuriját kapta meg. Mindenki ügyes volt, még Radamesz sem rohant ki a kifutóba, épp ebéd előtti sziesztáját töltötte a kanapén.

Pénteken nem kis mutatvány volt átcúholni Frodó és Fáncsi nagyméretű szobakenneljét a felkészítő szobába. Úgy láttuk jónak, ha ezt a módját választjuk az átvitelkülhöz, hisz ez jár a legkisebb stresszel számukra. Jó, ez is eléggé megrendítette a fiúkat, de kézben esélytelen lett volna megtenni ezt a pár lépést, hordozóba csomagolni sem leányálom őket. Szóval átérkeztek ketrecestől, azonnal kirohantak és kerestek maguknak búvóhelyet. Azért a délutáni étkeztetés Fáncsit kicsalogatta a kuckójából, Frodónak a fotelben, a takaró alatt kellett szervírozni az ebédet.

Ezután akkora változás történt, nem győztünk csodálkozni! Már másnapra szinte kicserélték őket. Az ellenszenvét nem titkoló Fáncsi jött és törleszkedett. Dobta el magát, hempergőzött előttünk. Simogatást szépen apránként, minden nappal egyre jobban viselte és igényelte. Frodó bújkálása sem tartott örökké, ő is azonnal jött és dugta fejecskéjét simiért, dorombolva. Teljesen levettek minket a lábunkról! Mondjuk ott mindenki sokat nyit, köszönve Piszke mérhetetlen szeretet áradatának, többiek is átveszik tőle ezt a mentalitást. A fiúk nagyon jól kijönnek más cicákkal és mint a példa is mutatja, idővel az emberekkel is.

Elérkezett Freya gazdisodásának napja. Fiatal gazdija izgatottan várta, hogy választott cicáját végre haza vihesse szegedi otthonukba. Freya atomcuki, bújós teremtés, ám idegenektől tart. Most is gyors beiszkolt a kanapé alá, de nem telt bele sok időbe, már benne is volt a hordozóba, ahol szinte azonnal megnyugodott és útra kelhettek a biztonságos, boldog, közös élet reményében.

Hétfőn felköltözött a kis szobába Piszke és Rijéka. Ők párban járnak, hisz Rijéka nagyon kötődik Piszkéhez, a beilleszkedésük is könnyebb volt így, hogy ott voltak egymásnak támasznak. Sárm vélhetően felismerte őket, azonnal rohant üdvözölni a lányokat. Boci Jocinak teljesen mindegy kik az újoncok, dugta oda buksiját bőszen. Gülüke és Gombóc tüntetőleg kivonultak a kifutóba, ők nem azok az ismerkedős fajták, majd idővel összecsiszolódnak.

A nagy szoba új lakói Inci és Ignác lett. Ignác azonnal visszavonult a mindenki által oly kedvelt kanapé alá, míg Inci nem zavartatta magát, ő csak minél több simogatást szeretett volna magának begyűjteni. Lehet észre sem vette cica társait, ha mégis, szeme sem rebbent az újdonságtól.

A folytonos esőzést felváltotta a napsütés. Igaz, csak rövid időre, de cicáink azonnal kihasználták a lehetőséget. Sárm és Boci Joci hatalmas játékban voltak, birkóztak nagyokat, ám miután elfáradtak sem tudták nélkülözni egymás társaságát. Úgy dőltek el, hogy hátsó lábaik összeértek és néha-néha rúgtak egyet levezetésképp. A nagyszobában pedig Leó és Fintor barátsága bontakozott ki. Korábban is tapasztaltam, hogy Fintor egyedül Leóval hajlandó játszani, ez most sem volt másképp. Kergetőztek, fetrengtek a homokban, majd ők a játék után alaposan megtisztogatták egymás arcocskáját. Annyira helyesek voltak mindannyian, ahogy élvezték a jó időt.
Majd a társasághoz becsatlakozott Izzy is. Ő kicsit makrancosabb, viszont élettársainak azonnal megörült, az ő társaságukban gyorsan oldódott és már járt-kelt a szobában, mintha mindig is ott lakott volna. Állatorvosunknak nem volt dolga a cicák részlegén, viszont beszélgettünk róluk. Elsősorban Izzyékről, hisz ő segített a beszállításukban. Bővebb információt nem kaptunk róluk, ő viszont emlékezett rá, hogy Ignác, ő a legfiatalabb 5 éve még Pesten élt a hölggyel, akkor már nagyocska volt. Valamint, ami sokkoló volt, hogy Izzyt fiatal korában, 2005-ben ivartalanította, ami azt jelenti hogy ez a bájos, kicsit morcos, sokat fecsegő csámpás cicuska már 15 éves! Azt láttuk, hogy nem fiatal, de erre a korra igazán nem számítottunk. Ahhoz képest jól néz ki és most hogy hízott kicsit, majd kicsattan az egészségtől. Sőt, olyan csodálatos szemei vannak, amilyet a világon sem láttam még!

A cica családnak nagyobb lakrésszel kedveskedtünk. Két ketrecet raktunk össze, biztonságosan egymáshoz erősítve őket. Muszáj volt, hisz tele vannak energiával, így legalább jobban elférnek. Lett egy étkezős, vécézős és egy pihenős játszós része, amit nagyon élveznek.

Önkéntesünk, Adri újfent feláldozta szabadidejét, hogy állatorvoshoz vigye a menhelyi állatokat. Most Sziporka volt a porondon, hisz az utóbbi időben nagyon folyt a nyála és egyre nehezebben tudott enni. Több mozgó foga eltávolításra került, ami stabil volt, arról a fogkövet szedték le. Már másnap látható volt a változás. A tálkáját üresre nyalta és még repetázott is a többiek maradékából. Sokkal aktívabb lett, majd kicsattant a jó kedvből. Öröm volt nézni, hogy ugrabugrál, még a kifutóba is kiment molyolni, nézelődni, sütkérezni.

Majd egy férfi lányával várt a kapuban, pici dobozban ici-pici cicával. Szőreg és Újszentiván között látták meg hazafelé az út szélén botorkált. Egyik szeme csúnyán gyulladt, bajsza, szemöldöke mintha perzselt lenne, mellső tappancsai sebesek, arról nem is beszélve, hogy annyira összeszikkadt, szúrtak a csontjai. Muszáj volt fogadni, viszont nem tudtuk hogyan tovább. Azonnal kitakarítottuk a szemét, elkezdtük a szemcseppezést. Biztosak a nemében sem voltunk, hisz annyira vékony, hogy saccoltuk, talán lányka lehet, minden esetre egyelőre a Hanna nevet kapta a színéből adódóan. Már zárás előtt voltunk, sok időt nem tudtunk vacillálni az elhelyezését illetően. Újra az anyacica segítségét kellett kérni, aki elenite kérlelően nézett ránk, de a hozzá totyogó Hannát szívélyesen fogadta, így bízunk a legjobbakban. Azonnal odabújt hozzá a kis remegő pálcika cica és szinte másodpercek alatt elszenderedett az anyacica melegétől.

Másnap reggel pici Hanna pici pocakot növesztett, reggelinél is becsatlakozott a többiekhez pár falat erejéig. Persze oda kellett tenni a tálkához, de ez legyen a legkevesebb, a lényeg hogy evett.
Hétvégén látogatóba érkeztek Gülühöz. Nagyon meglepett minket a hívás, hogy utána érdeklődnek, hisz ő az egyik legtündéribb cicánk, de eddig senkit nem fogott meg a szépsége. Egy kedves fiatal párt viszont fotó alapján is teljesen elvarázsolt, a személyes találkozásnál pedig nem tudták levenni a szemüket róla. Gülü is nagyon tette-vette magát, eleinte bájolgott, majd megmutatta milyen játékos és minden lében kanál leányzó. Ám így is biztosak a döntésükben, hamarosan ő is a gazdisodott cicák táborát erősíti.