Kutyamesék 2020. aug, 17-23.

Sokan nagyon szeretnének állatmenhelyen dolgozni, vagy legalábbis állatok között. Nekem is világ életemben ez volt minden álmom.

Persze az ember rengeteg gonoszsággal is találkozik, amit a mentett állatok szeretete ellensúlyoz. Azonban hazudnék, ha azt mondanám, hogy a munkám minden pillanatát élvezem, és ezt nemcsak a magam nevében mondom..

Néha törvénybe ütköző lenne, ha azt tennénk, amit a szívünk diktál.Pedig sokszor érezzük, hogy az lenne a helyes út. Most elmesélek egy történetet, aminek nem lett boldog befejezése.

Néhány hete önkéntesünk egy borzasztó elhanyagolt puli jellegű kutyust talált. Chipet nem talált, így segítséget kért tőlük.

Mivel az összeállt szőrétől nehezen mozgott, így másik önkéntesünkkel, Vandával aki kozmetikus, menhelyre kerülés előtt kezelésbe vették őt. Egy gyönyörű kedves kutya pillantott rájuk vissza.

Emlőinél csomót tapintottak, így elvitték orvoshoz, kiderült, hogy kétoldali lágyéksérve van, amit majd műteni kell. Amikor bekerült a menhelyre azért történt még egy chipleolvasás, és ekkor jelzett a leolvasó. Korábban lehetséges, hogy a nemezes bundája gátolta meg, hogy jelezzen a leolvasó.

Ilyenkor kötelességünk értesíteni a gazdit, és ha igényt tart a kutyára, akkor kötelességünk visszaadni. És kötelességünk két hétig karanténozni, ha nincs érvényes oltása. Naná, hogy nem volt!
A gazdának egyetlen kötelessége van, kifizetni a költségeinket.

Telefonáltunk Szandi gazdájának. Az önkéntesünk Dézinek hívta a kutyust, és valahogy nekünk Dézi maradt Szandika.
Nos, a gazda egy nagyon kedves idősebb ember volt, igazi víg kedélyű, akivel az ember a közértben szívesen elviccelődik. Emberszerető, könnyen ismerkedő, már-már szimpatikus...

Aztán kiderült, hogy a kutyatartásról teljesen eltérő nézeteket vallunk, ami áthidalhatatlan.
Ő még le is mondana a kutyáról, miután megtudta, hogy a karantén és az oltás együttes összege 15000 Ft, de barátnője miatt, aki állítólag nagyon szereti a kutyát, inkább eljön érte.

Mondtam, hogy majd 2 hét megfigyelés után. Közben persze győzködtem, hogy mi milyen könnyen találnánk neki gazdit, mert egy tündér kutyus. Végletekig elhanyagolt bundáját arra fogta, hogy elkóborolt, a lágyéksérvet pedig nem is tudta micsoda, majd amikor elmagyaráztam neki, nemes egyszerűséggel közölte, hogy nála a kutyák nincsenek babusgatva.

Enni kapnak, állítólag meg is voltak nyírva (jah, persze!), de ő aztán hozzájuk nem nyúl. Ezek nem olyan simogatós kutyák, mert ugye van náluk egy másik is.

Minden igyekezetem ellenére a barátnő miatt két hét múlva már döngették az ajtót, hogy hazavigyék. Ez egy szép pillanat szokott lenni általában, hiszen a kutya örül a gazdinak. Például két hete amikor Tüskét hazavitte a gazdája, ő majdnem megette örömében az úriembert. Aki valóban úriember volt. Nem ágált a költségek miatt, elfogadta, hogy ez a törvény, ezt végig kell csinálni. Kifizette a költségeket szó nélkül, és hozott kutyatápot is ajándékba. Nagyon örültek egymásnak, és megköszönte a segítséget. Na így dolgozni öröm!

De ez a mostani helyzet merőben más volt, bár már telefonban is éreztem, hogy a kutya nem képvisel nagy értéket a szemében. Dézit (Szandit) nem én adtam ki, aznap itthon voltam, de munkatársnőm azonnal hívott, és elmondta, hogy ilyen kemény talán sohasem volt még senkivel. Megmondta hogy ha rajtunk múlik, akkor nem kapta volna vissza Dézit. Eközben a másik kolléga a férfi társának ugyanezeket a dolgokat mondta el.

A gazda csak hallgatott, valószínűleg érezte, hogy valahol nem helyes a hozzáállása. Ami viszont a legfájdalmasabb és legmegdöbbentőbb volt, az a kutya reakciója. Először észre sem vette a gazdát, boldogan bohóckodott, de amikor meglátta, lelapult a földre, és bekúszott a pad alá. A gazdája hiába hívta, csak remegett. Ekkor egy gondozónk, Attila szólt neki, és Dézi odarohant hozzá, odabújt. Teljes egészében látható volt, hogy rettegett a gazdájától, és hogy hozzánk, akiket pár hete ismer, mennyivel jobban kötődik. Attila felemelte Dézit, és átadta a rettegő kiskutyát a gazdájának, miközben kifejtették a véleményüket.

Szomorú pillanat volt ez, mert akaratunk ellenére tettünk eleget a kötelezettségeinknek, miközben láttuk, hogy ez minden, csak nem a kis Dézi érdeke.

Nekem is volt már ilyen történetem, ami után nagyon megtörtem, mert nem tudtam megakadályozni, hogy egy ártatlan kutya visszajusson az általam rossznak vélt gazdához.

Hogy ezek a gazdák valóban rosszak-e, azt nehéz megválaszolni. Nem a legrosszabbak, az biztos, viszont a kutya láthatóan nem boldog, és ez már sokat elárul. Talán a mi világképünk túlidealizált, hogy minden kutyuskának baldachinos ágyban a helye, ahol a gazdi családtagként szereti, és mindent megtesz érte.

Közben meg elég oldalra nézni, és már láthatjuk is, hogy kisállatok születnek mindenfelé, akik szánalmas haszonszerzésük céljából tudatosan szaporítják az állatokat, és köztudott, hogy a legkevesebbnek lesz része baldachinos ágyban.
Leginkább a lánc, a kiszolgáltatottság, a moslék jut osztályrészül nekik. Hmmm...

Igen, ilyenkor azt gondolom, hogy Dézi azért mégis valamivel szerencsésebb, hiszen legalább oltása, chipje van, és nem láncon tengeti az életét.

Hétfő
A hetet azzal szeretném indítani, hogy eldicsekedhessek a mi gyönyörű Lujzikánk jelenlegi lélegzetelállító bundájáról. Ő jó fél éve érkezett hozzánk csapzottan, vékonyan, s akkor már túl volt egy agyvérzésen. Ideiglenesen befogadta egy férfi miután meghalt a gazdija, de megtartani nem akarta, ezért került menhelyre. Akkor az egészsége nagyon gyatra volt, sőt nálunk is túlesett egy agyvérzésen, de azóta mintha kicserélték volna.
Teljesen felépült, meghízott, ráadásul a makacs szőrhiánya is elmúlott, emellett egy vidám kis örökmozgó kutyává vált. Íme hát Lujza...

Kedd
Vizsgálatra szoruló kutyák hadával indultunk el dr. Sebő Ot rendelőjébe:
Bütyök fájlalja a lábát, neki keresztszalag szakadás miatt műtétre lesz szüksége, ehhez időpontot is egyeztettünk.
Gizi szívférgessége okán szívultrahandra utazott, a szívében szerencsére nem találtak férgeket. Közben megvizsgálták a csípőjét, ami rendben van, viszont van egy kis kötőhártya gyulladása, úgyhogy szemcseppezni kell. Ráadásként átesett egy fogkő eltávolításon.

3. kép

Saci ismét a szájával utazott vizsgálatra: neki szinte napra pontosan tavaly ilyenkor volt egy szájdaganat eltávolítása. Sajnos ez újra előjött neki, ráadásul nem műthető, mert a fogak mögül indul ki. Egyelőre jól van, jó az étvágya, nincs fájdalma. Amíg minőségi életet él, addig nincs okunk arra gondolni, hogy elengedjük.

Szerda
Ma Mogyoróval és Zsoltárral robogtunk Makó felé, ismét vizsgálatokra utaztak a kutyák.
Mogyoró fogkőeltávolításon járt és szívultrahangon. Szerencsére neki sem látható féreg a szívében.
Zsoltár szintén fogkő eltávolításon volt, valamint vizsgálaton, mert néha olyan nyuszisan szökken, attól féltünk, hogy problémája van az ízületekkel, de szerencsére semmi gondja.

Zsoltár a lábai miatt vizsgálatra utazott

Csütörtök
Igaz, hogy ünnepnap van, de a menhelyen minden nap ugyanolyan. Az állatokat el kell látni, meg kell kapniuk a gyógyszereket, tiszta vizet, és minden mást, amire szükségük van. Az állatorvosi vizit persze ezúttal elmarad, de bőven volt dolgunk ma is.

Ásotthalomról három iszonyatosan félénk kutyus érkezett hozzánk, állítólag mindenkit meg akartak harapni, aki csak hozzájuk akart érni. Úgy tudjuk, hogy kecskegyilkossággal is megvádolták őket. Igaz, hogy hárman vannak (vélhetően testvérek) de hármuknak nincs annyi ereje, mint egy negyed kecskének. Úgyhogy ez alighanem koncepciós per lett volna, ha nem kerülnek hozzánk. A három kutyust képtelenség volt együtt lencsevégre kapni. Bár a fotó így is beszédes, halálra vannak rémülve.
Így néznek ki a kecskegyilkosok?

Péntek
Ma letelt Dézi, avagy Szandi kutyánk megfigyelése, aki sajnos nem is a mi kutyánk. Fájó szívvel adtuk vissza a tulajdonosának. Neki nemkülönben fájdalmas volt a búcsú...

Szombat és Vasárnap
Önkéntes kutyakozmetikusunk, Vanda a menhelyi kutyák csinosítgatásának a végére ért!
Az utolsó vendége Rézi volt, aki nem volt annyira partner a kozmetikában, ugyanakkor gyönyörű lett. De beszéljen inkább a róla készült fotó:

Végezetül pedig a Kiskundorozsmán jó fél éve kóborló, megfoghatatlan kutyust sikerült egy állatbarátnak megfognia. Elhelyezni azonban nem tudta, így megbeszéltük, hogy beszállíthja a menhelyre, amiért nagy köszönet jár neki. A kutyus annyira rémült, hogy kapkod az ember keze után. Egyelőre úgy tűnik, hogy vemhes, vagy legalábbis igen tekintélyes méretű a hasa. Mi Elzának neveztük el őt.
Amint biztosat tudunk róla, akkor beszámolunk állapotáról.