A múlt heti blogomat ott hagytam abba, hogy Elza, a Kiskundorozsmán hosszú ideje kóborló kutyus a menhelyre került.
Itt kezdődik minden kutya története, akik ugyan múlttal rendelkeznek, de ezek olyan múltak, amiket más emberek mesélnek el nekünk. Valószínűleg teljesen más történetet hallhatnánk, ha a kutyaverzióját is ismernénk.
Elzát nagyon nehezen sikerült befogni egy állatbarátnak, aki kérte az elhelyezésben a segítséget. Chipet nem is sikerült benne olvasni rögtön, hiszen mindenkire haragudott, kapkodott.
Első ránézésre szinte teljesen biztos volt benne mindenki, aki látta, hogy vemhes. Emiatt rögtön egyeztettünk is állatorvosunkkal, aki természetesen soron kívül vállalta Elza műtétjét.
Miután közösségi oldalunkon megosztottuk Elza történetét, sokan írtak, telefonáltak miatta. Gyönyörű csillogó szőre, hatalmas szeme, félénk tekintete sokakat magával ragadott. Egy nagyon szimpatikus gazdijelölt is akadt, noha még látogatni nem lehet.
Azt hittük, hogy ennek a gyönyörű, két év körüli kutyának végre sínen van az élete, de állatorvosunknál érkezett csak a feketeleves.
Kiderült ugyanis, hogy Elza nem vemhes!
Óriási hasa a felgyülemlett véres folyadéknak köszönhető, ami összefügg a lépén és gyomrán látható daganatokkal, amik már olyan stádiumban vannak, hogy nem műthetőek.
Jelenleg Elza még teljes életet él, étvágya van, és nincsenek fájdalmai, viszont ez bármelyik pillanatban megváltozhat!
Amikor földi léte a végére ér, akkor jelezni fogja: étvágytalanná válik, és hányni kezd. Addig a pillanatig azonban lehetősége van normális életet élni.
Ott álltunk leforrázva... egy két éves kutya, akinek már sokkal kevesebb van hátra, mint amennyit élt, pedig az is igen csekély.
Szomorúak, csalódottak vagyunk, hiszen neki még csak most indulhatott volna a valódi élet... és el sem kezdődhet, vagy nem tarthat sokáig.
Az a szép az életben, hogy nem tudhatjuk meddig maradunk, és szeretteink mennyit lehetnek velünk. Ez így van jól, és ha tehetném sem nézném meg, hogy kinek mennyi van hátra.
Kuka például súlyos veseelégtelensége miatt hónapokig csontsoványan élt nálunk. Megtanultuk elfogadni, hogy ő így éli le hátralévő rövidke életét. Nem tudhattuk hány hónap jut neki, de úgy kezeltük, mint mindenki mást.
Néha magyarázkodhattunk a látogatóknak, nézhettük a rosszalló tekinteteket, de tudtuk, hogy a vézna, aszott teste egy vidám, jó étvágyú kutyát takar, és megtanultuk így látni őt.
Aztán teltek a napok, a hetek, és a szemünkben egy szép, erős, csodás kutyává vált. Aztán egyik napon észrevettük, hogy a fejünkben oly tökéletes képe már nem a képzeletünk szüleménye...
Eltelt egy év, és néha vissza-visszaaesik, de pár hét alatt mindig újra tündököl. Sohasem gyógyul meg, de olyan életet él, mint mindenki más. De vannak rosszabb pillanatai, amik valóban pillanatok. Mert a kép a fejünkben valósággá vált. Ő jól tudja, hogy vannak csodák. És hiszem, hogy megsúgja Elzának is...
Hétfő
A zsombói úti elágazás, vagy összekötő út egy igen problémás rész a menhely életében, ha lehet ilyet mondani. Egy igen forgalmas rész, ahol az autósok a szűk úton úgy mennek, hogy az utánuk felkavart széllel is könnyen fel lehetne bárkit borítani. A hetünk újfenn azzal kezdődött, hogy egy radarfülű kiskutyát kellett onnan menekíteni. Mivel nem volt chipje, így a Ravasz nevet kapta tőlünk.
Kedd
Dr. Sebő Ottó rendelőjébe igyekeztünk Elzával, akiről sajnos csak rossz híreket kaptunk. A dolgunkat sem könnyíti meg Elza, ugyanis egyelőre kerül minket: amikor bemegyünk hozzá, akkor elmenekül a házba és lapít.
Az állatorvosnál is alaposan feladta a leckét nekünk, foggal-körömmel tiltakozott minden ellen
Szerda
Ivartalanításra készülődtünk dr. Tímár Endre rendelőjébe, természetesen ismét önkéntesünk, Adri vállalta magára a nemes feladatot.
Most Cuncor, Mandula, Foltos és Dáriusz esett át az ivartalanításon. Utóbbi két kutyusnak most volt a szívféregtesztje is, mindenki negatív lett.
Régi-új vendégünk, Konor érkezett hozzánk, aki egy visszahozott kutyus. Még kölyökként találtunk neki gazdit, és most állítólag elmérgesedett a viszonya a családdal minden ok nélkül. Állítólag már több családtagot megharapott, és nagyon félnek tőle.
Mi egyelőre egy riadt, mindentől félő ártatlan kutyát látunk, aki amikor bemegyünk hozzá, maga alá csapja a farkát, elfordítja a fejét, és retteg. Kerül mindenféle kommunikációt, konfliktust. Fel nem foghatom mi történhetett...
Igen, tudom, hogy itt nem látható Konor arca, de azt hiszem egy gesztus, egy testbeszéd sokkal fontosabb, mint a kinézet. a kinézet csak nekünk, embereknek a fontos. Nekik pedig az, hogy szavak nélkül ,ennyi mindent elmondanak...
Csütörtök
A múlt heti ünnepnap és az állatorvosunk szabadsága alaposan megkavart bennünket, most két heti vakcinázást tudtunk le helyettesítő állatorvosunkkal, dr. Bárkányi Pállal. 9 veszettségi oltás, 2 veszettségi-kombinált, 19 kombinált, 10 mikrochip szerepelt ma a palettán.
Péntek
Holnap újabb szerencsés kutyák fogják elhagyni a menhelyet, és gazdisodnak Németországba. Az ő megüresedett helyükre pedig új kutyák költöztek.
Szerencsére azonban itthon is gazdira lelt egy menhelyi kutyus. Rozi egy kényelmes lakásba költözött ma Szegedre, és biztos vagyok benne, hogy nagyon fogja élvezni.
Szombat és Vasárnap
Önkéntesünk, Szilvi rászánta magát, hogy elveszített négylábú családtagja után új költözhessen otthonába, és szívébe. A szerencsés kutya Foltos lett, akinek már a mentésében is óriási szerepe volt Szilvinek. Sok-sok boldogságot nektek!
Foltos mellett más szerencsések is akadtak, de ők Németországba gazdisodtak: Miki, Batu, Rinaldó, Axel és Majális mellett két régi kutyánk, Rézi és Zsoltár is gazdisodott, úgyhogy repes a szívünk!
A hétvégén nagyobb mennyiségű füstölt fület kaptunk, amit szét is osztottunk, mert szavatossági ideje a végéhez közeledett. Ez volt a desszert ebéd után. Az óriási cuppogás után néma csend kerekedett mindenhol.
Mindenki a legkényelmesebb pózt igyekezett felvenni a nasi elfogyasztásához. Azért születtek érdekes megoldások. A baromfigyilkosság miatt menhelyre került Líra kezdeti félénksége már rég tovaszállt, úgy csörtet a kajáért, hogy közben még sikít is. Áramvonalas testét, matt szőrét is lecserélte egy formásabb, csillogós kivitelre, ami határozottan jót tett neki. Mintha őt is kicserélték volna.
Ezek a dolgok teszik igazán széppé a mindennapjainkat: egy félénk kutyát látni, ahogy kinyílik, egy beteg kutyát látni, ahogy meggyógyul, hallgatni ahogy cuppognak a jutalomfalattal, a fa mögül nézni, ahogy önfeledten játszanak. Csak úgy részesei lenni az életüknek, belelátni a mindennapjaikba, és segíteni nekik új jövőt építeni. Hát ezért dolgozunk.
Köszönjük a 158 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások