Az elmúlt két hetünk Pipi körül forgott. Előtte héten állatorvosunk laborvizsgálatot javasolt Pipi állapotának felderítése ügyében. Erre most sort is kerítettünk és elküldtük Dr. Sebő Ottó rendelőjébe. Sajnos az eredményei nem kecsegtettek semmi jóval, nagyon magasak az értékei több esetben és előrehaladott vesebetegsége van. Állapotán egyáltalán nem könnyít, hogy macska aidses is ez a törékeny cicalány. Pronefra szuszpenziót kapott a veseműködés támogatására, ami szerencsére ízlik neki. Cilike cicánk után maradt valamennyi vesés táp, konzerv, így mostantól megpróbáljuk átszoktatni arra. Elég nehéz, hisz száraz tápot nemigen eszik, de hajlandó volt ízlelgetni a neki való gyógytápokat. Viszont mindig érdekesebb más tálkája, így Pipi a többiekébe kukucskált, míg társai az övét pásztázták. Egyik cicavár kuckójába kezdődött meg a beszoktatása, hogy ott egyen a többiektől elszeparálva, de ez is gyorsan befuccsolt. A kíváncsisága nagy úr, a többiek mást kapnak és annak bizony kecsegtetőbb az illata is. Gondolhatják kedves Olvasók, mit szaladgáltunk Pipi után a tálkával a kezünkben, hogy csak abból egyen, ami a javát szolgálja... De ez a legkevesebb, és ha sikerült eszegetnie pár falatot, akkor nyugodt szívvel nyugtáztuk a reggeli, avagy ebéd időt.
A nemrégiben átköltözött Frappé kezd aklimatizálódni és rájönni, hogy a lehető legnyugisabb részen ismerkedik a cicák társaságával. Eleinte morgolódott és levegőbe paskolt, de a többiek kifordultak ezekből a helyzetekből, senki nem vette fel vele a kesztyűt, így ő is ráhagyta. Azóta pedig csak akkor zsémbeskedik, ha simogatás időben a többiek is ott tolonganak. Jutalomfalatozás közben próbáljuk megértetni vele, hogy a többiek közelsége nem veszélyes. Akkor nincs is gond, nyugodtan megy az összeszimatolás is, hisz a kaja teljesen kikapcsolja a morgóját. A siminél önző picit, ha nem csak rá hárul az összes figyelem, de ez legyen a legnagyobb hibája.
A csütörtökre eső ünnepnap miatt elmaradt az állatorvosi vizit. A hosszú hétvégének köszönve már pénteken megtudták látogatni Zenitet, kihez Fejér megyéből érkeztek. A két lány és szüleik imádták szürke kis kandúrunkat, aki most először, távol anyjuktól és tesóitól kellett, hogy egyedül helyt álljon. De bármennyire is megvolt szeppenve, így is elbűvölte a család apraját-nagyját.
Zenit Zelmával együtt felköltözött a konténer kis szobájába, hogy szokják az elválasztást, valamint így a többieknek is kicsit nagyobb mozgásterük marad. Első pillanatokban a teljes tanácstalanság látszott a két apróságon, de gyorsan belerázódtak az új közegbe. Azért nagy távolságot nem tartottak egymástól, mint a mágnes, úgy vonzották egymást, szorosan összetapadva fedezték fel az új szoba adta lehetőségeket.
Hétvégén látogató érkezett, aki egyik esélytelen, immunhiányos cicát szeretné örökbefogadni. Elsődleges szempont a kutyákkal való jó viszony ápolása. Kapásból pár cicát ki tudtunk zárni. Ahogy a mesékben is jellemző, összetalálkozott a tekintetük Bubival, aki az első adandó alkalommal belefészkelte magát a fiatal nő ölébe és nem tágított. Bizony bizony, létezik szerelem első látásra.
Önkéntesünk, Kitti hazavitte Frederiket, hisz esedékes a szemműtét napja, amihez nem is kellett sokat aludni. Újfent robogtak Szentesre, Dr. Dobos András rendelőjébe, ahol megtörtént a retina elemelkedés lézeres beavatkozása, egyúttal az ivartalanítása is, elkerülvén a többszöri altatást. Minden nagyon jól sikerült és mindenki megszeretgette ezt a jámbor mini tigrist, mert nagyon jól viselkedett. Hálásan köszönjük Kittinek, hogy ismét elvitte Fredét orvoshoz! Valamint, hogy otthonában vállalta a napi háromszori szemkezelést a különféle kencékkel, cseppekkel két héten keresztül, a kontroll vizsgálatig. Hatalmas segítség ez nekünk.
Nem véletlen Zelma költözött fel Zenittel, hisz hozzá is érkeztek látogatók. Egy pár izgatottan várta a nagy találkozást, aminek most jött el az ideje. Zelma azonnal bevetett minden trükköt és még számomra is meglepő volt, hogy kocogott oda a férfi lábához dörgölőzni. (eddigi élete folyamán nem sok férfival találkozott, csak állatorvosunkkal, az pedig nem minden esetben volt jó emlék) Szóval szimpatikus volt neki leendő családja és ez a lényeg. Játszott is, evett is, mászkált mindenfelé és megmutatta milyen bátor és ügyes lányka, mekkorákat tud ugrálni. Igazán felszabadultan viselkedett társaságukban. Viszont elkezdtek kijárni a kifutóba és hogy emiatt-e, vagy a hűvösebb éjszaknak köszönhetően elkezdtek hapcizni mindketten. Ez az örökbefogadás kapujában mondhatni rendszeres, mindig ilyenkor történik velük valami...
Ragnar is passzívan fogadott reggel, nem volt hajlandó enni és igazán mozogni sem. A mindig nagyon aktív és játékos cicánál ez rosszat sejtett. Felállítva megvolt keze lába, de a tartása miatt fájdalomra gyanakodtam. Sajnos többször előfordult hogy a ketrecben a nagy játék hevében, vagy a mászkálásban leestek, megütötték magukat akár az alomtálca peremében is. A hasa környékét nyomkodva ficánkolt kicsit. Kapott fájdalomcsillapítót, egy picit evett is utána, figyelgettük.
Dr. Tímár Endre rendelőjébe, potyautasként behuppant Dönci egy kis kozmetikai beavatkozásra. Leendő gazdija kérte a karomvágást és ha már ott volt, szemrevételezték az urat, akinél mindent rendben találtak. A menhelyhez majdnem visszaérve kezdett el türelmetlenkedni és hangosan panaszkodott önkéntesünknek, Adrinak, aki alig győzte nyugtatgatni, hogy mindjárt kiérnek. Ahogy megállt az autó, Dönci úriasan szemlélődött a hordozóból és boldogan üdvözölte pajtásait. Köszönjük Adrinak a kitartó lelki támogatást!
Csütörtökön Dr. Bárkányi Pál helyettes állatorvosunk tartotta a frontot. Ragnarnál ő sem tapasztalt semmi eltérést a normálistől, aki még mindig ugyanúgy passzív volt, mit előző nap. Folytattuk a fájdalomcsillapítást és ha egy-két napon belül nem javul, akkor ultrahangra, vagy röntgenre lesz szükség. Oltásból most kimaradtak Zelma és Zenit, a tüsszögés miatt, nekik antibiotikumot rendelt elő. Ha már ők sem, akkor a tesók sem kaptak most szurit, kivéve Hannácska és anyjuk Zorka. Rajtuk kívül Mikka és Frappé kaptak veszettség elleni szurit. Günter oltása is elmaradt, ő valamilyen dudort növesztett a nyakára. Lehet még a korábbi injekció helye, amit ivartalanításkor kapott nemrég, vagy megkaparta és begyulladt, de egy csúnya heg égtelenkedett, ami megduzzadt. Egyelőre kenegetjük hámlasztóval a kemény felső réteget, puhuljon. Rozsdi cicánk egész jól néz ki ahhoz képest, ahogy bekerült. Elkezdte levedleni a csúnya, rőt bundáját és helyére érkezik a pihe-puha fekete bundácskája. Néhány deka is felszaladt rá, így jónak láttuk megtudni meg tartogat számunkra a teszt eredmény. Találgatások voltak, így nem lepődtünk meg azon, hogy pozitív lett, itt csak a kérdés a mire? -volt. Rozsdi leukózisos. Nem is volt maradása tovább a karanténba, további karanténozása az immunhiányos lakrészben folytatódik, erre fenntartott ketrecben. Őt nem különösebben hatja meg semmi, simi van, kaja van, mi baj lehet? Lehetősége van ismerkedni a leendő társai illatával is, akikkel hamarosan megkezdődik az összeszoktatás.
Másnap egy fiatal nő érkezett ki cicanézőbe. Elsősorban Frappéhoz jött, de utána találkoztak Incivel és itt jött a nagy dilemma, hogy mégis kit válasszon? Mindkettő cicalány egy igazi szeretetbomba, de Inci korára való tekintettel, mivel ő az idősebb, ezért őt választotta. Ritkán tapasztaljuk és mindig oly szívmelengető, mikor fiatalok idősebb állatot fogadnak örökbe, ezzel biztosítva számukra a boldog, nyugodt öregkort.
Hétvégén Bubika leendő gazdija, aki állatorvos, kilátogatott hozzánk, hogy segítsen Pipi állapotán. Kanült helyezett be, amin keresztül 4 napig kapja az infúziót, napi kétszer, hogy átmossa a veséit. Kicsit aggódtam az egész miatt, hogy Pipi mit szól mindehhez, vagy hogy fogunk a továbbiakban boldogulni vele, de minden képzeletünket felülmúlta Pipi együttműködése, végtelen türelme. A doktornő megmutatta mit, hogy kell csinálni, így a délutáni negyed órán át tartó csepegtetést már egyedül csináltuk, egyik munkatársam segítségével, hisz Pipit közben valakinek dédelgetnie kell. Utána mindig neki állt falatozni, úgyhogy nagyon bizakodóak vagyunk, hogy az infúzió javít egy kicsit Pipike állapotán.
Nemsokkal ezután megérkeztek Mikka látogatói, kik korábbi védencünk, Maya gazdijai. Több hasonlóságot véltek felfedezni a lányok viselkedésében, így nagyon remélik, hogy jól kifognak jönni egymással. Mindenesetre a közös szimpátia az ő esetükben is megvolt, és már nagyon várják, hogy Mikkát is a kis család köreiben üdvözölhessék.
Günter nyakán lévő dudor napról-napra duzzadt. Az antibiotikum mellett Betadine-os dunsztkötést kapott a nyakára, elősegítve a kemény felsőréget puhulását. A korábban morci kandúr nyugodtan, dorombolva hagyott minden ténykedést körülötte, az sem zavarta, hogy kötszert tekertem sálként a nyaka köré, ezzel rögzítve az átitatott gézt. Többszöri eljárás meghozta gyümölcsét, vasárnap kicsit megnyílt a heg, amennyire tudtam kinyomkodtam belőle a gennyet. A fertőtlenítés után újra kapott egy dunsztkötést, hogy másnap az állatorvosi rendelőben könnyebb dolga legyen a doktor úrnak. Olyannyira nem rázta meg ez a dolog (pedig biztos fájhatott), hogy közben is jóízűen falatozgatott, ha épp nem ott molyoltam az arcában.
47 cicalakónkkal hálásan köszönjük, hogy ismét velünk tartottak!
Reni
Hozzászólások