A héten szinte özönlöttek hozzánk a segítségre szoruló kutyák. Nem tudom, hogy egyáltalán képes lennék-e kiemelni egyetlen történetet a sok közül, ezért úgy döntöttem, hogy a bevezető helyett a blogomban közlöm a száraz tényeket.
Nem szeretnék kiemelni egyetlen történetet sem, inkább teljes egészében közlöm a hét történéseit.
Hétfő
Újra nehéz idők járnak, hiszen a vírus alaposan átformálja az életünket. Ennek ellenére az emberekből a jószándék nem veszett ki: ma kihozták a menhelyre azt az adományt, amit az Arany János Általános Iskola gyűjtött a menhelyi állatoknak.
Segítségüket, önzetlenségüket ezúton is hálásan köszönjük!
Kedd
Nagyon tanulságos napon vagyunk túl, pedig azt hittük, hogy már nagyjából mindennel találkoztunk. Mégis, napról-napra képes minket meglepni minket az, ahogy néhány ember az állatához viszonyul.
Jelenleg a várólistán alig kell várakozni, szinte azonnal bekerülhet a feleslegessé vált kutya. Ehhez képest a mai nap reggelén a szomszédos romos tanya egyik épületében találtunk egy hihetetlenül félénk felnőtt németjuhász szukát! Természetesen chipje nincs, mitöbb, a várólistára sem jelentettek ilyen kutyát, tehát nemes egyszerűséggel úgy kívánt megszabadulni a "társától" hogy magára hagyta szó nélkül. Új vendégünket Helgának neveztük el.
Csibész várólistáról érkezett.Ő oltással, chippel rendelkező legényke, no ezt sem a gazdájának köszönheti! A becsületes gazdája ugyanis eladta a házát, és a kutyát, mint a ház tartozékát, nemes egyszerűséggel otthagyta az új lakóknak. Ők voltak azok, akik szárnyaik alá vették őt: gazdit próbáltak neki keresni, beadatták az oltását, mikrochipjét. Köszönjük, hogy ők nem hagyták magára, ellentétben a gazdájával!
Egy viseltes bundájú fehér puli is ma érkezett hozzánk, akinek becsületes neve Bogárzói-Boros Kacér. Ő szintén egy házzal örökölt kutya, akit ugyan szerettek volna megtartani az új tulajdonosok, de mivel megölte a család cicáját, így mennie kellett. Ez tehát már a második ilyen eset egy napon, amikor a kedves gazda egyszerűen otthagyja a házzal együtt a kutyát is, és az új tulajdonosoknak kell a kutyus sorsát intézniük.
És ugyancsak ma érkezett Huba, a komondor jellegű kutyus, akinek azért kellett otthonról eljönnie, mert gazdái tartottak tőle. Szemernyi kétségem sincs, hogy túl sok szeretetet nem kapott eddigi életében. Állítólag kennelben tartották, de néha azért kiengedték "levegőzni", olyankor megkötötték. Sajnos Huba egyelőre eléggé kiszámíthatatlan, bár minden oka megvan rá. Nagynehezen sikerült benne chipet olvasni (oltási könyvet nem találtak!) akkor derült ki, hogy Huba neve valójában Bamba... Hát elfelejtették hogy hívják a saját kutyájukat?!
Szerda
Ma újabb három segítségre szoruló kutya érkezett gazdától, aki még csak beszállítani sem tudta őket, önkénteseink mentek ki a helyszínre, hogy a kutyák menhelyre juthassanak. Mindhárman áldatlan állapotban tengették mindennapjaikat.
Oltásuk nem volt, de lehet még állatorvossal sem találkoztak eddigi életük során.
Mindhárman megkötve éltek, ennek megfelelően szőrük a nyakukon teljesen kikopott, sőt Joker szőre el is színeződött.
A lemondás pillanatában azonban a gazda mégis hezitálni kezdett, hogy talán mégis megtartaná a kutyákat, szerintem ő maga sem tudta miért... Önkénteseinknek nem tíz percébe került, hogy a gazdát végül szép szóval meggyőzzék, jobb belátásra bírták, így a kutyák mégis megmenekülhettek!
A három kutyus menhelyi neve egyébként Joker, Főnix és Jácint lett.
Csütörtök
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila érkezett ma a menhelyre a szokásos heti vakcinázásra. Ezúttal 7 kombinált oltást, 1 veszettségi-kombinált oltást, 4 veszettségi oltást, valamint 4 mikrochipet osztott ki.
Péntek
Önkéntesünk, Attila nagyobb mennyiségű szalmát ajánlott fel a menhelynek, amit ma szállítottunk ki. Ilyenkor télen elmondhatatlan kincs a szalma, hiszen ez tartja melegen a kutyákat, viszont a nedvességet elvezeti. Arról nem is beszélve, hogy a kutyák imádnak a friss szalmában játszani!
Attila, köszönjük ezt a nagylelkű felajánlást!
Egy tapasztalt gondozónk segítségét kellett igénybe venni annak a gazdinak, akinek családi kedvence, Vili felforgatta a mindennapjait. Vili ugyanis agresszívvé vált, és gazdája mellett több embert is megharapott.
A gazdi ezt annak tudta be, hogy a kutyának korábban volt egy balesete, ő úgy emlékszik, hogy ezek után változtak meg a dolgok.
Hogy valóban így van-e azt talán már sohasem fogjuk megtudni, mindenesetre Vili valóban nem egyszerű kutya. Olyannyira nem, hogy igen tapasztalt gondozónknak is nagy feladat volt őt megfogni és betenni az autóba, majd elszállítani a menhelyre.
Maradjunk annyiban, hogy Vili nem volt együttműködő, de azóta egy picit már megnyugodott. A legnagyobb probléma talán azzal van, hogy nem szereti, ha bárki hozzányúl. A harapások is olyankor történtek.
Szombat és Vasárnap
Amíg tündéri Gyömbér kutyánk ma elhagyhatta a menhelyet, és megkezdheti boldog gazdis éveit, addig egy idős, elhanyagolt pulinak most kezdődik a menhelyi lét.
Forgács tőlünk kapta a nevét, mert bundájában minden elképzelhető dolog volt, éppenséggel faforgács is, emellett rengeteg gyom, sár, és mindenféle szemét.
Ő egy állatbarát családnak köszönheti az életét, akik hazafelé menet leltek rá az út közepén, ahol egykedvűen állt, és mintha a halált várta volna.
Amint betették a kocsiba a kisöreg azonnal elszunyókált, és csak a menhelyen ébredt fel. Chipet természetesen nem találtunk benne, de ez alkalommal ennek szívből örültünk, hiszen elkeserítő állapotban volt!
Az étvágya jó, ami igazán nagyszerű hír, tekintve, hogy nagyon sovány. Egyetlen dolgot hozott magával régi életéből: egy csúnya, koszos nyakörvet, ami talán fénykorában még jó volt rá, de mára már csak lötyög a nyakán.
Hogy mi történt vele, azt nem tudjuk. Talán elszökött, vagy idős korára haszontalanná vált és gazdája "elengedte"? Sohasem tudjuk meg, de most esélye van egy tisztességes, normális életre, és talán most először életében jó helyen volt jó időben, és megmenekülhetett!
Köszönjük a 140 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak!
Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások