Amióta az eszemet tudom, mindig voltak állataink, gyerekkoromban is körbevettek a kutyák, bár az merőben más volt, mint ahogy most élek. Felnőtt fejjel már jobban látom micsoda különbségek vannak állatszeretetben, és abban, hogy ki mit ért azon, hogy a kutya családtag.
Gyerekként nálunk az volt az volt a természetes, hogy a kutyák kinn alszanak, illetve a garázsban. Habár mindenem a kutya volt, az akkori kutyáimmal azért nem alakult ki olyan bensőséges kapcsolat, mint a mostani kutyáim bármelyikével. Nem csak nekem, a szüleimnek sem!
Aztán amikor elköltöztem, önálló életet kezdtem, és elhatároztam, hogy újra kutyás életbe fogok, nagyon gyorsan azon találtam magam, hogy a kutyáim benn vannak a házban.
Először csak akkor, amikor itthon voltam, aztán később rászoktattak, hogy nekik akkor is benn a helyük, ha én nem vagyok itthon. Immár négy kutyával osztom meg a nem túl nagy otthonom, de bátran állíthatom, hogy így a legjobb nekik.
A kapcsolatom mindenkivel a lehető legbensőségesebb, egymás gondolatait is ismerjük. Napi rutinunk van, amihez mindenki tartja magát. Nyugodtan mehetek el dolgozni, mert tudom, hogy nem fáznak, nyáron nincs melegük, és lefoglalják magukat amíg én távol vagyok, és itt nem arra gondolok, hogy felforgatnak mindent!
Idősebb korban, felnőttként örökbefogadott kutyáim, mellett Sziporka és Csuporka él velem, akik újszülöttként kerültek hozzám. Mindannyian imádják ezt az életformát, tehát mindegy, hogy a kutya milyen korú, nagyon gyorsan alkalmazkodik. És ha valaki egy kicsit is ismeri a kutyákat, az jól tudja, hogy minden kutyának az a legfontosabb, hogy a gazdája fizikai közelségét érezhesse.
Azóta már tudom, hogy gyerekkoromban családtagként emlegetett kutyáink valójában nem voltak családtagok, hiszen nem osztottuk meg az életterünket egymással. A családtagok velünk egyenrangúak, megosztjuk velük az életünket, és mindent tudunk a másikról, szavak nélkül is.
Nagyon sokszor azonban olyan könnyen dobálózunk szavakkal, amik számomra már alig értelmezhetőek. Hogy lehetséges, hogy valaki a tanyája őrzésére keres kutyát, aki egész nap kennelben, vagy kinn az udvaron él, miközben azt állítja a gazdi, hogy valódi tagja lesz a családnak a kutya?!
Hogyan válhat az életünk részévé valaki, akiről csak annyit tudunk elmondani, hogy "jól fogja" az idegeneket, vagy szeret pockot fogni?
Nem tudjuk, hogy horkol-e éjszaka, milyen gyakran álmodik, és ha álmodik valami rosszat, akkor egy simogatás megállítja a rémálmot, vagy fel kell ébreszteni?
Nem lesz lehetősége megismerni szavakat, aminek a kiejtése onnantól kezdve tabunak számít, mert ha kimondjuk minden a feje tetejére áll. Aki kutyával él, annak nem kell részleteznem mire gondolok...
A kinti kutyák gazdijai nem fogják megtapasztalni, hogy milyen jó az, amikor leül a kanapéra és az összes kutya mellé akar feküdni, lehetőleg úgy, hogy bármilyen testrészünk összeérjen.
Nem tudja megtapasztalni, hogy milyen érzés, amikor tusolás közben a kis fürdőszoba kilépőn kuporodnak, mert őrzik a gazdit.
És nem tudja azt sem, mit jelent settenkedni, felhangosítani a tévét, hogy egy pillanatra megnyithassuk a hűtőt, hogy bármit megehessünk, de valami oknál fogva örökké lebukni előttük.
Napestig sorolhatnám mennyi csodálatos élménytől estem el akkor, amikor nem tudtam mit jelent kutyával élni. És ha valaki azt hiszi, hogy nagy kosszal jár, akkor bizony téved, mert a kutyák is nagyon szeretik, igénylik a tiszta fekhelyet, tálakat, a puha plédeket.
A menhelyre kerülő kutyák döntő többsége ezeket a dolgokat eddigi életében sohasem tapasztalhatta meg, de ha idős, ha fiatal, mindenre nyitott.
A menhelyünkön van egy idős kutyáknak fenntartott részleg, pici udvar, családias környezet, fűtött hely. Utcán élő kutyák, udvaron tartott kutyák napok alatt felveszik a ritmust koruktól függetlenül, és foggal-körömmel ragaszkodni kezdenek ehhez a kényelemhez.
A heti bloggal, a bevezetőmmel kizárólag az volt a célom, hogy saját szemszögemből bemutassam, hogy milyen könnyen alkalmazkodnak a kutyák a gazdi igényihez, és hogy sohasem késő egy kutyának az eddiginél jobb körülményeket biztosítani. Nemcsak az ő életét változtatjuk meg, hanem a sajátunkat is, és minden apró lépés egy óriási pozitív változás az ő életében, és a miénkben is.
A heti eseményekben ezúttal megismerhetik Dodi és Szandi éeltét, akik öregkorukra cseppentek egy meleg környezetbe, egy kényelmesebb otthonba, még akkor is, ha menhelyi körülmények közé. A különbség meghökkentő.
És ha ezzel a bloggal csak néhány kutya, de megtapasztalhatja milyen érzés teljes jogú családtagként élni, akkor már megérte!
Hétfő
Larissza kutyánk letöltötte a karanténidejét, így beköltözött az egyik udvarba, ahol Igor és Zénó lesznek a társai. Igen ám, de valami furmányos technikával, amire még nem jöttünk rá, nem is bukott le, átköltöztette magát a nagyudvarba, ahol azonnal hatalmas barátságot kötött Tóbiással. Ugyan a nagyudvarban jóval többen vannak, ott jó nagy nyüzsgés is van, Larissza valahogy itt érzi magát igazán jól, így abban maradtunk, ha tud jól viselkedni, akkor beköltözhet barátja, Tóbiás falkájába. Hiába na, neki nem tetszett annyira az a hely, amit neki szántunk.
Kedd
Dr. Sebő Ottó rendelőjébe készülődtünk, Lédi ismét nagy műtétre várt, átesett a második emlődaganat eltávolításon is. Hogy minden jó legyen, a nyakán még növekedésnek indult egy hematóma is. Oda egy draincsövet vezettek, amit később majd el kell távolítani.
Tóbiás kontrollvizsgálaton járt. Ő korábban balesetes kutyaként érkezett hozzánk, a kontrollvizsgálat pedig igazolta, hogy korábbi sérülései teljesen felgyógyultak.
Idős Dodi kutyánk pedig szájvizsgákatra, fogkőeltávoltásra ment, nem éppen üde szájszaga okán, valamint egy laborvizsgálatot is kértünk. Az eredménye jó lett, viszont szájában találtak egy idegentestet, egy fadarabot, ami nem látható helyen volt. Ez okozta a kellemetlen leheletet, de ezt most eltávolították. Természetesen Dodinak meg sem kottyant ez a kis beavatkozás. Ha meleg helyen lehet, akkor mindent elnéz nekünk. Márpedig ő meleg helyen van, egyik gondozónk székét is befoglalta.
Szerda
Ha már az előkészítő kutyáinál tartunk, régen adtam hírt Szandiról, aki talán egy hónappal korábban került vissza hozzánk. Azóta idős kora, és inkontinencia problémái miatt szintén az előkészítő lakója. Hozzátenném, hogy Szandi visszakerülése egy korábbi örökbeadásunk eredménye, amikor még kevésbé voltunk szigorúak az örökbefogadókkal szemben.
Szandi vizelettartási problémái, vélhetően a fűtött környezetnek köszönhetően, enyhülni látszanak, ugyanis nálunk nem a teraszon van egy kutyaház neki kirakva, hanem fűtött helyen aludhat, és kedve szerint járkálhat.
Ugyan még mindig elég könnyen megijed az emberektől, de mérföldekkel előrébb tart, mint akkor, amikor visszakerült, hiszen hetekig nem volt hajlandó előjönni a jelenlétünkben.
Csütörtök
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila érkezését vártuk a menhelyre, hogy a szokásos heti vakcinázást letudjuk. Most 6 kombinált oltást, 5 mikrochipet, 1 veszettségi oltást, valamint egy veszettségi-kombinált oltást osztott ki.
Totónak ismét ki kellett nyomni a bűzmirigyét, amit újfenn meglehetősen zokon vett.
Új kutya is érkezett hozzánk, aki Leó névre hallgat, vagy nem hallgat. Oltása és chipje nincsen, ellenben már nem fiatal kutya. A leadásának oka is elég szomorú: új kutya érkezett a családba, aki szintén egy ivaros kan, mégpedig egy bobtail. Idáig elvoltak, de mostanában egyre többször összevesztek. Hát emiatt kellett az öreg, rangidős kutyának menhelyre kerülnie. Nagyon remélem, hogy a másik kutyájukat majd nagyobb becsben tartják, és legalább a kötelező állatorvosi beavatkozásokon túl fog esni.
Leó egyébként szedálva érkezett, mert még sohasem utazott autóval. Amikor kitisztult a tudata egy bűbájos, mindenkinek megfelelni vágyó, korosodó kutyát ismerhettünk meg benne...
Péntek
Ma dr. Tímár Endre rendelőjébe volt időpontunk, ivartalanításra utazott Lordi, Remény, River, Rocky és Szili. Szili ráadásul egy farkaskarom eltávolításon is átesett.
Pöttöm védenceink, Sebi Babáék megkapták a második parvó elleni szérumot, ami arra hivatott, hogy a parvó elleni vakcina beadásáig védje a kicsiket. Nekik azért sokkal gyengébb immunrendszerük van, mint egy olyan kölyökcsapatnak, akiknek van lehetősége ellenanyagot felvenni az anyatejből. Ráadásul a kis pindurkák sokszor ingáznak a menhely és az otthonom között, hiszen ha dolgozom, akkor viszem magammal őket is. Reményeink szerint jövő hét végén kaphatják életük első védőoltását, utána pedig néhány nap múlva beköltözhetnek a menhelyre, és gazdikeresővé válnak.
Szombat és Vasárnap
Ma útnak indult Németország felé Rexi, Farkas, Benő, Aladin, Abu, Ariel, Alina, Ani ls Pumesz, hogy családban élhessék le hátralevő életüket.
Önkénteseink, Adri és Szilvi, akik együtt egy kiváló csapatot alkotnak ma egy újabb, régóta megoldatlan ügy végére tettek pontot. Sikerült azt a félős kutyust becsapdázni, aki már nagyjából két hónapja egy benzinkútnál tanyázik. A félős, mini kutya folyamatos veszélyben volt, ráadásul apró, vékony kis teste nincs is felkészülve a hidegre, így épp jókor érkezett számára a segítség.
Önkénteseink a kis szépségnek a Rózi nevet adták. Köszönjük a mérhetetlen sok segítséget!
Köszönjük a 133 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások