Kutyamesék 2021. jan. 4-10.

A héten úgy döntöttem, hogy a bevezető helyett kicsit bő lére eresztem a mondandómat, és egy-egy beszámolómat "megfűszerezem" néhány hasznos tudnivalóval.
Most szóba kerül a kölykök bélférgessége, a veszettségi megfigyelés, a mikrochip regisztrálás, és hogy ez miért olyan fontos.
És természetesen megint csak van fordulatokkal teli kutyás beszámoló is, de az már szinte a hétköznapjaink része!

Hétfő
Helga kutyánk ma ivartalanításon járt dr. Sebő Ottó rendelőjébe, ennek két két volt.
Mivel elég kis cingár volt, így vártunk az ivartalanításával, hiszen első szempont, hogy valamennyire helyre jöjjön a kutya testileg-lelkileg, mielőtt műtétre megy.
A másik oka, hogy gyanítottuk, hogy valami nincs teljesen rendben: hiába eszik, nem hízik, a bordái kilátszanak, miközben a hasa kissé duzzadtnak látszódott. Ez szívférgességre utal(hat), és a gyorstesztje ezt alá is támasztotta, meg is kezdtük a kezelését. Mivel nem tudhatjuk, hogy menhely előtti élete hogyan zajlott pontosan, felmerült bennünk az is, hogy esetleg vemhesen érkezett.
Aki nem emlékszik a történetére: őt kötötték ki a menhely melletti romos tanyához. Annyi biztos tehát, hogy valaki ráunt, vagy valami miatt láb alatt volt, és így kívánt tőle megszabadulni. Az akkori rettegő, bizonytalan kutyának szerencsére már nyoma sincs, viszont ahogy sejthető volt, előző "gazdája" a szívféreg elleni védekezést hírből sem ismeri...

Kedd
Amíg egyik munkatársunk forgács beszerző körúton volt, addig nálunk ismét változások történtek a menhelyen, néhányan eddigi helyüket újra cserélték: így volt ezzel Miksa is, aki ugyan chipes, de mégsem kerülhet haza. Ennek az az oka, hogy a chipje regisztrálatlan.
Hogy ez mit jelent?
A gazdája kifizette a chip beültetés árát, és nagy naivan azt gondolta, hogy így a kutyája hazajuthat hozzá, ha elszökik. De ez nem így van, hiszen a mikrochip egy 15 jegyű szám, ami önmagában nem sokat jelent. Akkor lesz belőle információ, ha az állatorvos a tulajdonos nevét, címét és telefonszámát ehhez a számhoz adja, és egy adatbázisba feltölti. Hát ebben az esetben ez a lépés hibádzott, tehát nem tudtuk meg, hogy kihez tartozik a kutyus, így nem tudtuk értesíteni sem.
Miksa azonban letöltötte a karanténidejét, így azt elhagyhatta, de sajnos nem mehetett haza, hanem a nagyudvarban kapott helyet. Egylőre úgy tűnik, hogy egyáltalán nem bánja, hogy senki nem keresi. Ő köszöni szépen, jól van, és teljes erőbedobással barátkozik!

Szerda
A múlt héten Sándorfalváról mentett kölykökkel is meggyűlik a bajunk, ugyanis nem győzzük féreghajtózni őket. Olyan a hasuk, mintha egyenként lenyeltek volna egy tekintélyes méretű medicinlabdát.
A féreghajtás ilyen pici kutyák esetében nagyon fontos, ugyanis ezek az élősködők teljesen le tudják őket gyengíteni azáltal, hogy elszívják előlük a táplálékot. A féreg így szépen gyarapszik, miközben a kiskutyák szőre kopott lesz, kedvük rosszabbodik, sőt a férgesség ilyen korban még halálos is lehet! Azt kevesen tudják, de elzárhatják a beleket, illetve toxinokat termelnek, ami méreg a kiskutyák számára, így egyik pillanatról a másikra rosszul lehetnek, és ebbe bele is halhatnak. Ez a féregtoxikózis.
Aki tehát kiskutyát vásárol, fogad örökbe, annak nem árt tisztában lennie azzal, hogy a féreghajtás bizony egy nagyon fontos momentum a kölykök életében, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni.
Az evés utáni cuki nagy has pedig egyáltalán nem vicces dolog, hanem egy figyelmeztetés, hogy a kölykök beleiben férgek vannak, amitól meg kell szabadulni. Ez néha könnyebb, néha nehezebb feladat. Lucáék szerencsére jól vannak, egészségesek, az evés utána labdahas mellett nincsenek más tünetek. Egyetlen probléma, hogy a férgesség nagyon makacs dolog, sok-sok ismétlés szükséges, hogy el tudjunk velük bánni.

Csütörtök
Ma ismét dr. Sebő Ottó rendelőjébe igyekeztünk: Gála, Bogár és Libi túlesett az ivartalanításon, sajnos a szívféregszűrése csak Gálának lett negatív.
Cukker a görbe lába miatt ment kontroll vizsgálatra, neki tovább kell szednie a gyógyszereit.
Forgács is újabb kontroll vizsgálaton járt, neki a héten kaptuk meg a véreredményeit. Mivel májbeteg, így gyógyszeres kezelés alatt áll, egyelőre még változatlan az állapota, de nagyon bizakodunk. Sajnos az étvágya igen hullámzó, ráadásul az előírt diéta sem könnyíti meg a dolgunkat. Az étvágytalansága is nagy gond, hiszen azt sem tudjuk mibe rejtsük a gyógyszereit, hogy megegye.
Mint ahogy említettem, Forgácsnak májbetegsége van. Sajnos ezt megállapítani csak vérvétel után lehetséges, viszont íme néhány tünet, ami talán felébreszti a gazdi gyanúját: hirtelen fogyás, étvágytalanság, hasmenés, rossz közérzet, érzékenység a has területén, hányás. Persze ezek a tünetek akár bélgyulladásra is utalhatnak, vagy sok egyéb másra, ezért fontos a vérvétel.

Naomi kutyánk pedig szívultrahangra volt beírva, sajnos neki a szívében továbbra is jelen vannak a kifejlett szívférgek, bár szerencsére nem óriási mennyiségben, így teljes életet él.

Menhelyünk állatorvos, dr. Farkas Attila is megérkezett a menetrend szerinti kutyaoltásra: most 7 veszettségi oltást,12 kombinált oltást és 2 mikrochipet osztott ki.

Péntek
Vacakot nem volt alkalmunk nagyon megismerni, ugyanis két hetet töltött nálunk, veszettségi megfigyelésen. Erre nem azért van szükség, mert megharapott valakit, vagy mert bármiféle gyanús viselkedése lenne, hanem azért, mert lejárt az érvényes oltása, közterületen kóborolt, és ilyenkor ez a törvényes eljárás.
Szerencsére azonban Vacak chipes, és Miksával ellentétban az ő chipjét nem felejtették el regisztrálni, így a gazdit sikerült értesítenünk, hogy megtaláltuk a kutyust.
Ők ilyenkor visszajeleznek, hogy igen, igényt tartanak a kutyusra, kivárják a két hetet, a hatósági állatorvos lezárja a megfigyelést, és a kutya kap egy érvényes veszettség elleni oltást, majd az oltási könyvvel együtt elviheti a gazdi a kedvencét. Az ilyenkor keletkező költséget pedig kifizeti a menhelyünknek.

A hét egyik díjnyertes történetével folytatnám a beszámolómat:
Két önkéntesünk Rúzsára ment ki egy házhoz, ahová sikerült becsukni egy kutyát, aki a benzinkúton szokott bóklászni több társával karöltve, ráadásul van olyan kutyus, amelyik sérült. Nem kérdeztük, hogy a kolónia mely tagját sikerült megfogni, a lényeg, hogy sikerült becsalni az egyik házhoz. és becsukták az ajtót, így csapdába került. Az önkéntesek behozták, a kutya bekerült, mindenki boldog... pont... Itt a történet vége.

Vagy nem!
Este egy másik önkéntesünk szólt, hogy hihetetlen csoda, hogy a szomszédja végül lemondott a kutyáról. Ő hetek óta hiába győzködi, hogy nincs jó helye ott nála. El sem tudtam képzelni miről beszél, mire elmesélte, hogy épp meghallotta, hogy a szomszéd tanyán valakik beszélnek, kinézett, akkor látta, hogy elviszik a kutyát, aki miatt ő már többször próbált segíteni a családnak.
A tulajdonos neki annyit mondott, hogy meggondolta, nem tartja meg, a kutyát "elvitték valami menhelyre". Ekkor írt nekem,
Na tessék, a kóbor kutya, akin önzetlenül segített egy hölgy, akinek a nevét szegény önkénteseink imába foglalták... Erre a véletlennek köszönhetően kiderül, hogy egy rossz körülmények között tartott saját kutya.

Szombat és Vasárnap
Először is szeretnék eldicsekedni, hogy Selly, Sebi baba, Sherlock és Selyem, avagy az én "mostohagyermekeim", akik heteken át velem éltek, mára már teljesen önálló életet élnek, és végre a második védőoltás után egy kicsit belekóstolhattak a nagybetűs életbe... Bizonyám! Sétálni tanultak a lelkeim a hétvégén, és én végtelenül büszke mostohaanyukájuk vagyok, mert megmutatták, hogy micsoda élni akarás van bennük, és hogyan kell pozitívan szemlélni mindent. Mert akkor sikerülni fog!
Íme az én gyönyörűségeim:

6.kép Sebi baba, Selyem, Sherlock, Selly

Egy igen szívszorító történet következik két kutyáról, akikról a gazdáik már nem tudnak tovább gondoskodni súlyos családi problémák miatt. A legszívszorítóbb talán a történetben az, hogy olyan ember segített a kutyákon, akivel a gazdik egyáltalán nem ápolnak jó viszonyt. A segítségkérő kizárólag a kutyák érdekeit tartotta szem előtt.

Ezt azért irom le, mert nagyon sokszor látom, hogy emberek milyen könnyen ítélkeznek örökösök, családtagok felett úgy, hogy nem ismerik a történet részleteit. Sokszor a közösségi oldalak felhasználóinak végtelen frusztrációja egyetlen emberre irányul, aki behozta a kutyát, akit mondjuk örökölt. Sokszor nem is ő az egyedüli örökös, vagy a legközvetlenebb örökös,de mégis ő kerül kereszttűzbe.

Egy másik bajba került kutyus pedig egy önkéntesünktől került hozzánk, aki befogadta, tekintve, hogy majdnem elütötték.
Ez a kiskutya keresi magának a bajt, ugyanis többszörös szökevény. Már korábban bejelentették, hogy itt-ott látták, végül egy család befogadta és elhelyezte reggelig, hogy bekerülhessen a menhelyre.
Igen ám, csakhogy reggel hűlt helye volt a kiskutyának, köszönés nélkül távozott, így nem volt kit beszállítani a menhelyre. Erre most felbukkant egy kicsit távolabb, és mindenféle hajmeresztő mutatvánnyal riogatta a környéken közlekedő autósokat. Szerencsére azonban volt aki megállt, és elkapta a kis bajkeverőt, önkéntesünk pedig vállalta az éjszakai elszállásolást. A segítőnk résen volt, tudta, hogy nem valami amatőr tacskóval van dolga,így kellő figyelemmel sikerült fogva tartania, másnap pedig bekerült hozzánk! A Darázs nevet kapta tőlünk.