Az év eleje ugyanúgy munkával folytatódott, mint ahogyan az év vége zárult. Az év első munkanapján már újra állatorvoshoz szaladtunk a Temető utcai kolónia utolsó nőstény cicájával is. Nem kevés logisztika volt megoldani, hogy neki is találjunk lábadozóhelyet ebben a rettenet hidegben, garázs és fűtetlen melléképület szóba sem jöhetett csakúgy, mint decemberben, de Irénnel közösen sikerült ezt is megoldani. Azonban az ivartalanítások bonyolításánál is nehezebb feladat még előttünk állt: a három félős, de nem vad (ez nagyon nagy szerencse volt!) felnőtt cicánknak gazdit kellett találnunk, olyan gazdikat, akik elfogadják, hogy a cicák pár hétig elbújnak és sok türelem kell hozzájuk. Őket nem helyezhettük vissza eredeti élőhelyükre, ugyanis januárban megkezdték a búvóhelyük, azaz egy romos ház földig rombolását.
Végül nem kellett sokat várnunk, érkezett egy üzenet, amelyben egy kedves pár mutatkozott be és egyből két árva cicának szerettek volna otthont biztosítani. Megmutattuk nekik a cicáinkat és ki is választották a két szerencsést: az egyik cicust a Temető utcai kolóniából, a másik cicust pedig az Alföldi utcából. Az Alföldi utcai etetőnk, Aranka ugyanis pár nappal korábban telefonált nekünk kétségbeesve, hogy az etetőhelyen megjelent egy fiatal szelíd cirmos cica, akinek már egyszerűen nem tudtunk helyet biztosítani. De a fiatal pár fotó alapján kiválasztotta őt is. Az a fiatal pár, akik nem a cica színét nézték, nem az életkorát, hanem pusztán csak életet szerettek volna menteni, egyszerre kettőt is! Még most, a blog írásakor is könny gyűlik a szemembe örömömben, hogy vannak még ilyen csodálatos, önzetlen emberek. A cirmos cicust így az etetője a mínusz 15 fokban fogta meg és már repültünk is vele orvoshoz. Csodával határos módon a soványságon kívül semmi baja nem volt, így parazitamentesítés, negatív FIV/FeLV teszt és ivartalanítás után már költözhetett is a Temető utcai cicánkkal együtt az álomotthonába. A cicák neve Túró és Zizi lett, akiket hatalmas szeretettel fogadtak a gazdik. Bátran mondhatjuk, hogy ez a nap az Utcamacska Projekt csapatának egyik legcsodálatosabb napja volt.
A csodák azonban nem értek véget, ugyanis Maszat (gazdis nevén Micike) és Molly cicánkért is eljött az álomgazdi, ők is lakásba költöztek olyan emberekhez, akiknek nem volt elvárásuk, hogy a cica azonnal bújós legyen, hanem megküzdöttek a cicák kegyeiért, sikerrel.
Itt szeretném megjegyezni, hogy a teljesen vad, évek óta az utcán élő cicákat, akiket emberi kéz soha nem érintett nem próbáljuk meg gazdásítani, mert gyakorlatilag őket már nem lehet szelídíteni. A lábadozás alatt általában befordulnak, alig hajlandóak enni, rosszabb esetben pedig, amikor almot cserélünk vagy enni adunk nekik fújnak, morognak ránk és ha megpróbálnánk feléjük nyúlni, valószínűleg a traumatológián kötnénk ki.
Azoknak a cicáknak viszont, akik nem éltek teljesen elszigetelten az embertől, hanem az etetők tudták őket simogatni (legfőképpen ha nem tudjuk őket hova visszahelyezni, az utcán meg nem engedhetjük őket szabadon a rettenet hidegben a semmibe) megpróbálunk gazdit keresni. Csak indokolt esetben tekintünk el attól, hogy bármelyik gazdikereső cicánkat ne szobacicának fogadják örökbe, mert csak így tudhatjuk őket a legnagyobb biztonságban (kivételt képez a macskabiztos kerítéssel ellátott udvar, van ilyenre is példa, csak kevés). Nem szeretnénk ugyanis, hogy pár hónappal később megmérgezzék, elüssék vagy lelőjék őket.
Időközben szerető gazdira talált Tom cicánk is, akire több jelentkező is volt, de vagy nem találtuk megfelelőnek a jelentkezőt, vagy visszaléptek az örökbefogadásától. Abszolút nem értettük, hogy lehetett a szürke ivartalanított kandúrka hónapokig a gondozásunkban, mert egy csodaszép és végtelenül kedves és alkalmazkodó cica. Olyannyira, hogy a gazdinál az új cicatársával 2 nap után már önfeledten játszottak. Tom szintén a Temető utcai kolóniából menekült.
Ebben a hónapban kaptunk még egy segítségkérést a II. Kórház udvarán megjelent szelíd nőstény cicus számára. Andrea, majd váltásban Z. Viki vállalta az ideiglenes befogadását a műtét utáni lábadozás idejére. Szerencsére Bella FIV/FeLV tesztje negatív lett és találtunk neki is gazdit, egy nyuszi lett az új pajtása, így neki sem kellett visszamennie az utcára. Rossz hírek azonban ismét értek bennünket: eljött az idő, hogy a még ősszel ivartalanított Félix cicánknak is gazdit keressünk, aki a Vedres utcában lakott lépcsőházakban, de a szerencse nem kedvezett neki, mert kiderült, hogy FIV+, azaz macska-AIDS-ben szenved. Neki így sürgősen el kellett kezdenünk megoldást keresni, mert bár tünetmentes, a gyenge immunrendszere miatt és amiatt, mert ez a betegség fertőző más macskákra, nem lehetett számára megoldás a lépcsőházakban lakás és az utcán kóborlás. Közben a Vedres utcából egy olyan cirmos kandúrka is elveszíthette a golyókat, akit ősszel már próbáltunk befogni, sikertelenül. Ő viszont azon kevés cicák közé tartozik, aki idő közben úgy döntött, hogy szelídül kicsit, így már be tudtuk dobozolni és már mehettünk is vele Gabival az állatorvoshoz.
A januárban történt események megerősítettek bennünket abban, hogy igenis van értelme a munkánknak és hogy a rossz körülmények között, utcán élő vagy utcára született cicák számára is van lehetőség egy szebb életre. Tovább folytatódott gazdis ivartalanítási akciónk, állatorvosaink gőzerővel dolgoztak ebben a hónapban is, amiért köszönettel tartozunk nekik.
És végül, de nem utolsósorban hálásak vagyunk azon segítségkérőknek és minden önkéntesnek, akik saját idejüket nem kímélve segítettek a cicák lábadozásának, befogásának, fuvarjuknak lebonyolításában. Egy kolónia ivartalanítása minden esetben csapatmunka és jó érzés látni, hogy milyen sok ember szeretne ezeknek a cicáknak segíteni. Jómagam is önkéntesként koordinálom kis csapatunkat, akikre rendkívül büszke vagyok és ezúton szeretnék nekik is hatalmas köszönetet mondani! Mert bár nem tud mindenki minden csapdázásnál, fuvarnál vagy egyéb feladatnál ott lenni, mégis mindig jelentkezik valaki, aki az adott helyzetben jön és segít nekünk. És ez hatalmas dolog!
Ha valaki úgy érzi, hogy szeretne ennek a kis csapatnak része lenni és küzdeni az utcamacskákért, jelentkezését várjuk az oldalunkon üzenetben. Nem baj, ha csak részfolyamatokba tudsz becsatlakozni, vagy ritkábban érsz rá, minden lelkes segítőre nagy szükségünk van.
Kitti
Hozzászólások