Kutyamesék 2021. febr. 22-28.

Egyszer fenn, egyszer lenn. Tartja a mondás, és milyen igaz ez a mondás.
Múlt héten beszámoltam róla, hogy Trampli kutyánk gyengélkedik, aki ráadásul nem egyszerű eset, és a kora miatt igencsak aggódunk érte. Aztán a hét vége felé már egészen jó állapotban volt, Trampli.

Persze ahelyett, hogy megnyugodhattunk volna, a kis Sierra, az újdonsült kölyökcsapat egyik tagja betegedett meg egyik pillanatról a másikra, és itt hagytam abba nagyjából a múlt heti blogomat.

Újabb hetet kezdünk meg, de múlt hétről azért hozzuk magunkkal az aggodalmat. Amikor egy kutya beteg, akkor reggel mindig gyomorgörccsel nyitunk be a betegszobába. Örömmel látjuk, hogy Trampli állapota egész kielégítő, mitöbb már nem is utálja annyira, hogy folyamatosan piszkáljuk.

Az örömünk azonban gyorsan elszáll, amikor meglátjuk, hogy Sierra az éjszaka feladta a küzdelmet. Hiába az ápolás, a figyelem, kis érzékeny szervezete feladta a küzdelmet. Ez az amit nem lehet megszokni.
Neki mindössze pár hét élet adatott meg. Még meg sem ismerhettük, hiszen neki még csak most kezdett volna kinyílni a világ. Az a világ, ami kegyetlenül úgy határozott, hogy neki nincs benne helye. Nyugodj békében kicsi Sierra!

A csapások itt azonban nem értek véget. Néhány hónapja érkezett hozzánk Bogár, aki nem volt éppen idős kutya, ráadásul abban a szerencsés helyzetben volt, hogy gazdijelöltje is akadt. Szívultrahangra utazott szívférgesség miatt, akkor megnézettük, mert picit nagynak ítéltük meg a hasát.

A vizsgálati eredmények lesújtóak voltak: Bogárnak nem sok ideje van, mája tele van daganattal, ráadásul szíve sem egészséges. Ekkor költözött be az előkészítőbe, ahol a legbetegebb kutyák tanyáznak, és némileg olyan illúziójuk lehet, mintha családban lennének, ráadásul fűtött helyen. Itt aztán imád mindenki lakni!

Bogár is szabályosan megfiatalodott. Vidám volt, és minden reggel úgy üdvözölt minket, hogy majdnem kiugrott a bőréből. Eddig a hétig.
Aztán kedden reggel valami megváltozott, kicsit visszafogottabban üdvözölt minket, de előfordulhat az előkészítőben, hogy az öregeknek rossz napjuk van. Ki róhatja fel nekik. Konzultáltunk is az orvossal, ha másnapra nem változik, akkor be kell küldeni vizsgálatra.

Sajnos a vizsgálat csak Bogár rohamosan leromlott állapotát erősítette meg, így nem volt kérdés, hogy jelenleg az egyetlen, amit tehetünk érte, hogy megkíméljük őt a további szenvedéstől.

Ennyi volt egy élet! Alig ismertük őket, mégis mi voltunk számukra a család. Pedig olyan könnyen révbe érhettek volna.
Hihetetlen, hogy néhány kutyának csak ennyi jut. Évek egy gazdával, aki jó esetben szereti a maga módján, és gondoskodik róla, majd hirtelen minden megváltozik, és neki egy teljesen új helyzethez kell alkalmazkodnia.

Menhelyre kerül, ami egy olyan kutyának, aki eddig egyedül élt borzasztó ijesztő és nagy változás. De a kutyák csodálatos lények, akkor is tudnak alkalmazkodni, ha már nem fiatalok. És akkor jön az újabb pofon...
Betegségek egész sorozata, ami nyilvánvalóan nem nálunk alakult ki. Szívférgesség, hasvízkór, ráadásul egy súlyos májdaganat, amit már nem lehet műteni.

Annyira hittük, hogy csoda történik, hiszen olyan szépen alakult a kezelés hatására. Majd egyik napról a másikra szertefoszlott minden. Néhány hónap a menhelyen nem sok idő. Éppen csak volt alkalmunk kicsit megismerni egymást.

Vajon a volt családjának néha eszébe jutott? Nekünk sokszor eszünkbe jutnak hiszen azzal indokolták a leadását, hogy "nagyon családi okok" miatt válnak meg tőle. Pár hónapot töltött nálunk, náluk éveket. Mégis, mintha talán megszűnt volna létezni a család számára. Miközben egy másik család, és mi új életet szántunk neki. Ő nem ezt az utat választotta. Nyugodj békében!

Hétfő
Ahogy a bevezetőmben említettem, Sierra reggelre feladta a harcot. Mondanom sem kell, hogy ez egész napra hazavágta a csapat jókedvét.
Ettől függetlenül a többi kutya ebből nem érezhet semmit, nekik ugyanúgy meg kell kapniuk a napi gondoskodást, az élelmet, az ivóvizet, a betegeknek a gyógyszert.
Partnerszervezetünk, a Nothilfe für Hunde második száraztáp adománya is megérkezett a menhelyre, ezt is el kellett pakolni a raktárba. Az ember azt hinné, hogy 400 kg állateledel milyen sok. De egy menhelyen ez a mennyiség úgy elröppen, mintha nem is létezne.

Kedd
Tramplival kontrollvizsgálatra kellett mennünk dr. Farkas Attila rendelőjébe, ahol a nagyságos úr olyan szépen viselkedett, mintha sohasem lettek volna vele problémák. Hozzáteszem a közérzete is egyre jobb, ráadásul elkezdte élvezni a maga módján, hogy egy kicsit most minden körülötte forog. Amint megfelelő állapotban lesz, valószínűleg a betegszobából ő is az előkészítőbe fog költözni, hogy jobban tudjunk az egészségére figyelni, elvégre a kora miatt ez már igencsak indokolt...

Szerda
Ahogy Trampli állapota folyamatosan javul, addig Bogár hihetetlen gyorsasággal elkezdett leépülni. Tegnap még "csak" kicsit lassúbbnak, fáradtabbnak tűnt, addig ma reggel már kimondottan rosszkedvűnek látszódott. Állatorvosunkkal, dr. Tímár Endrével megbeszéltük, hogy elküldjük vizsgálatra, amennyiben az állapota nem javul, vagy rosszabbodik. Valahol még bíztunk benne, hogy ez csak ez rosszabb periódus, ahogy annyi csodát láttunk már. És Bogár egyébként sem nézett ki rosszul, könnyű volt hiú ábrándba ringatni magunkat...
Sajnos azonban a valóság újabb pofont tartogatott. Bogárnak már csak a szenvedés jutott volna hátralévő napjaiban, heteiben, így orvosunk javaslatára elengedtünk őt. A szívünkben úgy marad meg, ahogy pár hete az előkészítőben láthattuk...

Csütörtök
A szokásos állatorvosi vizitre készülődtünk, és vártuk menhelyünk állatorvosát, dr. Frakas Attilát. Ma is akadt bőven tennivaló. A 3 veszettségi oltás, 1 veszettségi kombinált oltás, 1 mikrochip mellett 21 kombinált oltást osztott ki a soron következő kutyusoknak.

Péntek
Egy újabb, nem hétköznapi történet közepébe csöppentünk ismét, ami néhány napra nyúlik vissza. Történt ugyanis, hogy kétségbeesett hívást kaptunk egy tanya tulajdonosától, hogy egy kutyát találtak a tanyájuk udvarába. Ráadásul tudják is ki ez a kutya, az előző tulajdonos kutyája, aki nemes egyszerűséggel ottfelejtette őt amikor költözködött.
A mostani tulajdonosok azonban nem tudnak a kutyáról gondoskodni, révén, hogy egyelőre még igen messze élnek. A kutya etetése tehát egyáltalán nem megoldott. Egyik munkatársam segített ráadásul megfogni a félős, kapkodós kiskutyát, s mivel a menhely teljes létszámmal dolgozik, néhány nap erejéig Viki önkéntesünknél vendégeskedett Csöpi. A mai napon viszont a menhely gondozásába került.
Eközben kiderült, hogy chipes, ráadásul 16 éves, tehát igazi matuzsálem a kis hölgy. A kedves gazdája pedig szépen otthagyta a tanyán, ahogy a bútort szokás, amit nem kívánunk magunkkal vinni.
Nehéz ebben az esetben nem ítélkezni, de mi azért megvárnánk a másik fél magyarázatát is...

Szombat és Vasárnap
Bordányból egy anyakutya érkezett, akinek a közelmúltban kölykei voltak. Állítólag a befogadó családnak sikerült a kölyköknek gazdit találni, viszont az anyának nem, ezért kértek segítséget. Ilyenkor nálunk mindig megszólal a vészcsengő, hiszen kiskutyáknak gazdit találni bizony nagyon könnyű, viszont ezek a picik fél éves korukra már ivarérettek lesznek, és könnyen anyjuk sorsára jutnak. És vajon mi történik az ő kölykeikkel?
Ennyi kóbor állatnak, ennyi nem kívánt szaporulatnak képtelenség lelkiismeretes, gondoskodó családot találni, főleg egy kisebb községen belül. Bízzunk benne, hogy ezek a kicsik a szerencsés kivételhez tartoztak.