Egy nagyon nehéz évet hagytunk magunk mögött, mind anyagilag mindenkit megvisel ez az időszak, de sajnos mindemellett mentálisan is. És bizton állíthatom, hogy mindannyian abba bíztunk még decemberben, hogy a 2021-es év sokkal könnyebb lesz majd, mint az előző volt. Sajnos az év indulása, és a jelenlegi állapot nem erről árulkodik..
Körülbelül egy hónappal ezelőtt hiába minden igyekezetünknek, védelmi intézkedéseinknek, folyamatos fertőtlenítésnek, sajnos több munkatársunk is lebetegedett, így csökkent létszámmal futottunk versenyt az idővel, és a rengeteg feladattal. Mindattól függetlenül, hogy a Mi létszámunk korlátozott volt, a segítségre váró kutyák létszáma nem csökkent egy percig sem. Ámbár az azért mindenképp kimondható, hogy a tavalyihoz hasonló áradat nem érkezett még idén, talán az emberek tanultak az akkori hibáikból. Legalábbis nagyon bízom benne...
Feleleveníteni hosszasan nem szeretném, de mindenképpen érdemel pár mondatot, ami akkor történt.
Tavaly márciusban, amikor korlátozásokat vezettek be, sok ember úgy döntött, hogy vásárol egy szőrös családtagot. Úgyis otthon van, legalább addig sem unatkozik. Szép volt, jó volt, mindenki boldog volt.
Csakhogy ezek a korlátozások nem tartottak örökké, és bizony nyáron vágyakoztak az emberek a Balatonra, a tengerpartra, majd amikor kiléptek az udvarra, lám, ott nézett rájuk nagy kerek szemekkel a márciusban vásárolt családtag, aki már nem is volt annyira kicsi erre az időre. Ekkor elhallgatott a lelkiismeretük, már ha volt is valaha, és megtárcsázták a várólistás telefonszámunkat.
Buksinak mennie kell, mert már nincs rá szükség. Már megszolgálta azt, amire kellett.
És ekkor elindult a cunami, legalább 50 kutyát írtunk fel a várólistára ilyen indokkal.
Pandémia ide, vagy oda, az emberek nem változnak.
Felelőtlenül vásárolnak életeket, majd szemrebbenés nélkül adják át őket gondozóinknak a menhely bejáratánál.
Volt, aki a nyakörvet is visszakérte, majd beült az autójába, becsapta az ajtót, és többé vissza sem nézett.
Vajon ezeknek az embereknek lesznek gondolataik még valaha a szőrös barátaikkal kapcsolatban, akik egyébként az életüket adnák értük?
Maradjon ez egy költői kérdés...
Tehát a helyzet az, hogy a világjárvány által okozott változások az emberek hozzáállásán keveset tudtak renoválni, hiába is bizakodtunk benne, hogy ez a nehéz helyzet felelősebbé teszi majd az emberiséget.
Továbbra is kutyák százai érkeznek családokból azért mert sokat ugatnak, keveset ugatnak, túl nagyok lettek, túl kicsik lettek, fellökik a nagymamát, sokat esznek, túl szőrösek, vagy éppen örökölték őket.
És továbbra is azonnal szeretnék, hogy a családtag eltűnjön a háztól... És most kezdődik elölről, alighogy elindult az újabb korlátozás, máris csörögnek a telefonok, máris újabb unatkozó családoknak újabb kutya kell, de gyorsan.
A kóborló ebek száma is növekvő tendenciát mutat, februárban rekordot döntött az utcáról befogott kutyák száma. Ez is minden szempontból egy rendkívül szomorú hír.
Hiába kötelező a mikrochip és a veszettségi oltás, sokan még a mai napig is kerek szemekkel néznek, hogy vajon mi lehet az. Ennek következményeképpen csak elvétve történik meg az a csoda, hogy egy utcán kóborló kutya esetében jelez az olvasó.
Mindig bizakodunk, hogy:
"Jövőre majd sokkal jobb lesz."
Lassú, sokszor nehéz léptekkel el is érkeztünk az év egyik legfontosabb időszakához.
Az adó 1% felajánlások időszaka ez.
Hogy miért is fontos ez? Állami támogatások hiányában alapítványunk csak az állatbarát emberek segítségére támaszkodhat. Minden évben rajtatok, a felajánlásaitokon múlik az, hogy a következő évben is segíthessünk.
Ez a gyönyörű hely 200 állat otthona ameddig nem találják meg az álomgazdit, és megannyi problémás, beteg, idős kutya végleges otthona is.
Számukra nincs más menedék, nincs más opció. A sorsunkat minden évben az állatbarátok kezébe tesszük, hiszen Nélkületek nem lehetne ez a hely A Tappancstanya.
Márciusban elindult az ivartalanítási kampány is, melyben majdnem kétszáz rászorulú gazdának tudunk segíteni abban, hogy kedvence ne szaporodjon tovább, és rengeteg betegségtől is megkímélhesse. Nagyon fontosnak tartjuk, és a szívügyünk az ivartalanítás, hiszen az egyetlen megoldókulcs arra, hogy ne szülessen minden évben megannyi felesleges szaporulat. Nagyon nehéz egy alom kiskutyának megfelelő gazdát találni, ezt ki tapasztalhatná jobban, mint egy menhely. Ha nem az a cél, hogy mindegy hova, csak menjen, akkor nagyon körültekintőnek kell lennünk.
És nekünk természetesen nem ez a cél.
Nagyon sokan megpillantják a kis cuki szőrmókokat a Facebook bejegyzésekben, és elindul a lavina. Mindenki őket akarja, majd mire oda kerülne a sor, hogy látogathatóak lennének, mindenki eltűnik.
Ezek a nem átgondolt, hirtelen hozott döntések, amelyeknek még sosem volt jó végük. Pontosan ezért szükséges nálunk az örökbefogadáshoz többször meglátogatni a kutyákat, ismerkedni velük.
Minden évben lázasan készülünk a nyári táborokra, de jelenleg úgy fest a dolog, hogy csak az emlékek azok, amelyek az előző évekből maradnak számunkra.
Jelenleg minden nagyon bizonytalan, de reménykedünk benne, hogy nyárra azért változik majd a helyzet pozitív irányba, és talán idén is megvalósítható lesz a Tappancs Tábor, amely az évek során sok gyermek kedvencévé vált.
Kérünk Minden állatbarátot, aki szívén viseli az árva állatok sorsát, támogassa adója 1%-ával Szeged város egyetlen menhelyét a Tappancs Állatvédő Alapítványt.
A kezdetektől fogva az adó 1%-ból tartjuk fenn a menhelyet, ahová 2021 év január végéig 6053 kutyát és 603 cicát fogadtunk be, ivartalaníttattunk, szükség szerint gyógykezeltettük, védőoltásokkal láttuk el őket, naponta gondoztuk, etettük az örökbefogadásukig vagy a mai napig, ezzel új esélyt adtunk számukra egy minőségibb életre.
Tappancs Állatvédő Alapítvány
Adószám: 18469453-1-06
Köszönöm szépen a figyelmet. Mindenkinek kitartást, és jó egészséget kívánok!
Adri
Hozzászólások