A heti mesém, ami sajnos a valóság, ez alkalommal arról fog szólni, hogy milyen egy tipikus kerti kutya. Vagy legalábbis milyenek voltak ők, amikor gyerekkoromban találkoztam velük.
Ezzel nem azt állítom, hogy csak ilyen létezik, bizonyára van sok kivétel, de most az átlagos, kertben tartott kutyákról fogok írni, ahogyan én látom, vagy láttam őket.
Emlékszem kicsi korom óta, akárhová is mentünk vendégségbe, minden családi ház kötelező tartozéka volt a kutya.
A legtöbbször persze valami funkciót is betöltöttek, nem úgy volt az, hogy csak ingyenélőként pusztították a maradékot meg a szárazkenyeret!
Volt olyan, akit pockozásra tartottak, másokat bio csengőnek, esetleg házőrzésre. Ha nem vált be, akkor mehetett a háztól: kitették a mezőn, elcserélték másik kutyára, a többit inkább hagyjuk. De mit is mondhatnék? Sajnos sok helyen még ma is itt tartanak.
Persze ha nem váltja be a hozzá fűzött reményt, akkor rögtön a kutya a rossz!
Emlékszem jól, gyerekként mindenhol láttam: kutyaház, hordó, sokszor lánc, végtelenül magányos, reményvesztett, vagy dacos, engedetlen kutyák.
Mit kommunikáltak a gazdák velük? Maximum "eredj innen, mert beléd rúgok" és hasonlóan szépeket.
És a rengeteg panasz rájuk, mert ugatnak, nem ugatnak, felkaparják a kertet, kárt csinálnak, és még etetni is kell!
Mindig oda akartam menni az ismeretlen kutyákhoz, megismerni, megérinteni, megsimogatni őket.
Olyankor a gazdák furcsán néztek a szüleimre:
Kutyát simogatni? Azt nem szokták! "Ez" nem olyan!
Egy csomó betegséget hordoz, koszos, büdös, bolhás...
És ez kinek a hibája?
Azóta eltelt sok év, a városokban, lakásokban teljesen normálissá vált a társállat tartás, sőt sok magánháznál is bent lehet a kutya. Bár én jobban szeretem ha családi háznál azt mondják, hogy lehet kint a kutya, ha éppen akar.
Ez a blog jól jöhet olyan kutyatartóknak, akik ki nem állják, hogy a kutyájuk kikaparja a kertet, tönkreteszi a növényeket. Van megoldás!
Én négy gyönyörű kutya boldog gazdija vagyok, akinek nincs szétkaparva a kertje, ugyanis a kutyáim nem ásnak. Ők benn vannak, és imádják ezt az életmódot.
A kertben töltött idő hasznosan telik, játszunk, szaglásznak. De imádnak autózni, kirándulni, vagy csak a kanapén elterülni.
Vannak akik szeretnek ugatni, és olyan is, aki nem. A kulcs az egymás elfogadása. Ahogyan mi is, úgy ők is különböznek.
Ettől függetlenül vannak szabályok amik mindenkire vonatkoznak. Ezek könnyen tanulhatóak ha megengedjük nekik, hogy az életünk részei legyenek. De ez csak akkor lehetséges ha nem a kertben élnek...
Hétfő
Nagyobb mennyiségű szárazeledel érkezett német partnerszervezetünktől, mivel sajnos az utóbbi időben nagyon megcsappantak a raktárkészleteink. Adomány is jóval kevesebb érkezik, mint korábban, illetve a menhelyi kutyák is bőven fogyasztanak.
Kedd
Már több blogom bevezetőjét szántam arra, hogy elmondjam, mennyire felháborít az a tény, amikor az emberek úgy bánnak az állataikkal, mintha eszközök, vagy használati tárgyak lennének. A mai történet ismét egy ilyen, Buksinak ugyanis nagyon gyorsan utilaput kötöttek a talpára...
Vagyis még csak nem is gyorsan, de most vált sürgőssé elpaterolni otthonról.
Egy évvel korábban költözött Buksi ehhez a családhoz, vagyis inkább azt mondom, hogy volt aki ezt, volt aki mást állított az időponttal kapcsolatban.
Egyébként 7 év körüli kutyáról van szó, azért hozták a házhoz, mert az előző kutyus jobb létre szenderedett, Buksi meg épp elvihető volt.
A chipet nem íratták át tulajdonos váltás után, sem oltást nem adattak be neki. Hogy az első családtól miért kellett eljönnie, azt nem tudjuk.
Azt viszont már igen, hogy itt miért nem maradhatott: nem vált be! Kapart, levizelte a dísznövényeket, és amikor kiálltak autóval elszaladt és nem jött vissza.
Igen, tipikus kerti kutya...
És hogy miért volt ennyire sürgős Buksi bejutása? Mert már úton van egy pár hónapos kiskutya, aki Buksi helyét fogja átvenni. Biztos be fog válni...
Szerda
Vizsgálatokra, ivartalanításra készültünk dr. Sebő Ottó rendelőjébe.
Jácint, Csivi, Sony és Bíró ivartalanításra utazott, valamint szívféregszűrésre. A szűrésből Sony kimaradt, ugyanis őt már korábban leszűrettük, hiszen olyan soványan érkezett, hogy át lehetett rajta látni.
X szívultrahangon járt, neki nem találtak férget a szívében. Szélvész pedig vékonysága miatt került újra orvoshoz. Vele kapcsolatban annyi az új hír, hogy mivel idős kutyus, ráadásul szívférges, ne várjunk csodát. A tápanyagok egyre kevésbé hasznosulnak a kora miatt.
Hozzáteszem, ő az a kutya, aki miatt korábban megrágalmaztak minket. Milyen érdekes hogy öt életerős nő nem tudta megfogni az öregurat, aki ugye régóta ízületes. A vádlóink egyébként egyszer meg nem kérdezték mi van vele. Sem a tárgyaláson a rágalmazó. Úgyhogy bizonyára azóta is aggódnak érte...
Egy igen impozáns kinézetű, csokoládébarna kutya, Berci érkezett hozzánk. Neki lebetegedett a gazdája, így nem tudta tovább gondját viselni. Az még a jövő zenéje, hogy Berci mit fog szólni ahhoz, hogy később más kutyákkal is meg kell ismerkedni, ugyanis nem találkozott még más állattal.
Csütörtök
A csütörtöki napok sohasem szoktak egyszerűek lenni, de a mostani még eseménydúsabbra sikerült, mint szokott. Dr. Farkas Attila természetesen megérkezett a szokásos kutyaoltásra. Most 12 veszettségi-kombinált és 8 veszettségi oltás mellett kiosztott 3 kombinált oltást is.
Dr. Tímár Endre pedig ivartalanításra, szívféregtesztre várta Tast, Maxot, Krampuszt és Kudót.
Matuzsálemi korban élő Forti kutyánkat pedig vizsgálatra küldtük, de valahol mindannyian sejtettük, hogy ez a vizsgálat lesz számára az utolsó. Ő az utóbbi időben rengeteget fogyott, és az evés is egyre nehézkesebbé vált számára. Gyakran megesett, hogy egyedül nem tudott felkelni, mindannyian tudtuk, hogy valóságos csoda, hogy ennyi időt élhetett nálunk.
Őt nem egészen egy éve találtuk bebugyolálva sok-sok plédbe az adománygyűjtő ládánkban egy reggelen. Egy levél is volt mellé, miszerint az út mentén találták, és nem láttak jobb megoldást. Először azt hittük plédeket kaptunk adományba, teljesen megdöbbentünk amikor egy békésen szunyókáló kisöreget találtunk benne.
Tele volt mély, elhanyagolt sebekkel. Lassú mozgása, passzivitása miatt sokszor volt orvosnál, végül szépen rendbejött és az előkészítő lakója lett. Megannyi vicces pillanatot adott nekünk, és bár tudtuk, hogy élete nagy részét leélte, nagyon boldogok vagyunk, hogy közel egy évet velünk töltött.
Nyugodj Békében Forti!
Az Olajos úton két kedves kutyakölyök szegődött egy állatbarát mellé, és miután segítséget máshonnan nem kapott, kiszorítottunk nekik egy kis szűkös helyet.
Persze mikrochipjük nem volt, de állapotuk arra enged következtetni, hogy eddig gondozhatták őket. Bízzunk benne hogy előkerül a kedves gazdi és igen jó magyarázattal tud szolgálni, hogy miért voltak utcán, és miért mulasztotta el a kötelező mikrochipet.
Várólistáról, feleslegessé vált kutyaként érkezett hozzánk Polip, aki lehet Polisz névre hallgat. Illetve egyikre sem hallgat, holott állítólag egy éve övék a kutya. A leadás oka is elég kusza, maradjunk annyiban, hogy nekünk azt mondták külföldre költöznek. A kutyának sem oltása, sem mikrochipje nincsen.
Péntek
Reggel Aranynak volt szüksége állatorvosi ellátásra, ugyanis a babézia tüneteit észleltük rajta. Nem is volt mit habozni, rögtön intézkedtünk, és estefelé már szemmel láthatóan rengeteget javult Arany állapota.
Hihetetlen, de a karantén felújítási munkálatok a célegyenesbe érkeztek!
A rácsok megérkeztek, felszerelték őket. Már "csak" a kennelek rendberakása, pormentesítése, és berendezése van hátra.
Gyönyörű lett!
Szombat és vasárnap
Egy Szegeden kóborló, barátságos kan kutyus érkezett ma hozzánk, miután az éjszakát önkéntesünknél, Vikinél töltötte. Ismét hatalmas köszönet neki a segítségért!
Egy újabb segítségre szoruló, beteg, idős kutya érkezett hozzánk Gyomaendrődről. A Kutyajólét Gyomaendrőd kutyáiért Állatvédelmi egyesület kérte a segítségünket, mert Rudinak a gyepmesteri telepen semmi esélye sem lett volna. Mivel mindenhonnan az elutasítást kapták, és Rudi leadott kutyaként bármikor altatható lett volna, így nem tudtunk volna nyugodtan aludni.
Egyébként Rudi szomorú története az, hogy idős gazdáik otthonba kerültek, az örökösök pedig a gyepmesteri telepre vitték. Sajnos a gyepmesteri telepen sokszor még egy egészséges, fiatal kutyának sincs esélye. Rudi azonban így idősen, betegen, soványan esélytelen lett volna az életre. Mi pedig bízunk benne, hogy neki is, ahogy oly sok más kutyának, lehetőséget adhatunk egy boldog új életre!
Köszönjük a 160 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások