Kutyamesék 2021. márc. 15-21.

A menhely elsősorban azért van, hogy segítsünk a kóbor állatokon, hogy menedéket nyújthassunk nekik, amíg gazdira nem találnak. Ki sok, ki kevés időt tölt nálunk.

A kóbor kutyák befogadása mellett, ha van lehetőségünk, helyünk, fogadunk be megunt, örökölt, feleslegessé vált kutyákat. Ilyenkor legalább a költségeink egy részét kérjük a gazditól, hiszen óriási összegeket költünk a bekerült kutyák egészségügyi ellátására, hogy a többit ne említsem.

A héten is vártunk egy ilyen kutyára, aki kistermetű, valószínűleg vemhes, és felesleges... mivel rossz anyagi körülmények között él a család, így méltányossági alapon nem kellett fizetniük. Megbeszéltük, hogy vasárnap bekerülhet a kutyus, előkészítjük a helyét.

Hiába vártuk! Még csak egy telefont sem volt képes felemelni, hogy közölje, nem hozza. Ezzel nem csak a menhelyi kutyákat, minket, a segítségnyújtást nézte semmibe, hanem azokat az állatokat is, akik szintén arra várnak, hogy bekerülhessenek hozzánk. Mert óriási igény van a befogadásra is. Mindenhonnan, mindenféle okkal, mindenféle habitusú kutya, akiket a legtöbbször a saját gazdájuk egy cseppet sem ismer.

Minden évben igyekszünk valamit fejleszteni, jobbá tenni. Pár éve ezért épült fel a menhelyen egy elszeparált rész, ahol a más, többi kutyával nem kompatibilis kutya élhet. Külön udvart biztosítunk nekik is a kennel mellett, hogy nap közben tudjanak mozogni.

Mindezt azért, hogy olyan kutyákon is tudjunk segíteni, akik lehetséges, hogy sohasem lesznek összeszoktathatóak másokkal. Itt ritkán akad szabad hely, hiszen kevés ember akar olyan kutyát örökbefogadni, aki nem kompatibilis a fajtársaival. Mi azonban szerettük volna, ha ilyen kutyusokon is tudunk segíteni, még akkor is, ha korlátozott számban, hiszen a menhely elsősorban a társas viselkedésű kutyák elhelyezésére van felkészülve.

Tavaly januárban itt a környéken kiszabadult valahonnan egy nagytestű, igen agilis kutya, aki félelmében mindenkire támadott. A környéken lakók többször telefonáltak aznap, hogy merre mozog, és hogy éppen mit művel. Végül délután egy kapualjban csípte fülön az egyik dolgozónk. Kapusnak neveztük el a fiatal, nem épp barátságos teremtést, aki azért pár nap múlva megenyhült irányunkba.

Ivartalanítás után a megfelelő társ urán kutattunk neki, de még a legbékésebb szukát sem tűrte maga mellett, nem hogy ivartalanított kant.

Mivel nem volt senkivel kompatibilis, így költözött be az egyedüli kutyák számára fenntartott kennelsorba, ahogy mi hívjuk, Alkatrazba. Ide tényleg a nehézfiúk, alkalmanként lányok kerülnek, akik nem tűrik a többi kutyát.

Persze ők is megkapnak mindent, amit a többiek. Nekik is van udvar, ahol mozoghatnak, nekik is jár a séta, csak épp jobban kell vigyázni. De innen van kiút, ahogyan mi emberek, a kutyák is változnak. Például Kapus az elmúlt egy évben nagyon sokat csitult.

Ez köszönhető biztosan az ivartalanításnak, a mozgásnak, mindegy is. A lényeg, hogy elérkezettnek láttuk az időt, hogy megnézzük, hogyan reagál egy lány kutyára, és Kapus ez alkalommal élt a lehetőséggel: elkezdett barátkozni, játszani. A héten Kapus elhagyta az Alkatrazt, és a nagyházba költözött, ahol Pötyivel lesznek társak. Egyelőre úgy tűnik, hogy nagyon jó párost alkotnak.

Persze ez nem azt jelenti, hogy minden kutyával kijön ezután, de mindig a legelső találkozás, a legelső barátság köttetik a legnehezebben. Igen, az is előfordulhat hogy ha Pötyi gazdisodik, akkor majd nem akar mást elfogadni, de erre az idő előrehaladtával egyre kevesebb az esély, nő a toleranciája.

Talán sokan kérdezik, hogy mi köze Kapus történetének ahhoz, hogy valaki, akin próbáltunk segíteni az nem élt a lehetőséggel.

Ahogy írtam, folyton arra törekszünk, hogy többet, jobbat nyújthassunk a kutyáknak, ezért fejlesztünk, gondolkodunk, építünk mindig. Mégis sokszor van, hogy hiába teszünk meg mindent azért, hogy segíthessünk, ha egyszerűen néha nem engedik...

Hétfő
Az ünnepnap a menhelyen ugyanolyan hétköznap, mint akármelyik másik, hiszen a kutyák ilyenkor is esznek, vágynak a futkározásra, igénylik a tiszta környezetet. Nagy titkot nem árulok el azzal, hogy nálunk minden nap folyik a munka, az állatok ellátása. Ezek a napok általában csendesebbek, kevesebb telefon érkezik. Ez a nap is ilyen volt. A reggeli pára után aztán hol esett az eső, hol sütött a nap, így a kutyák sem tudták néha mit is kezdjenek. Én épp az irodában rendezgettem a papírjaimat, amikor furcsa zajra lettem figyelmes. Elkezdtem keresni a hangot, amit meg is találtam az ablakom alatt. Molli és Kefe édesdeden aludtak a napon. A zaj pedig nem más volt, mint Molli eget zengető horkolása...
Hát, Molli gazdijának mondani fogjuk, hogy a hálószobától jó messzire tűzzék ki a főhadiszállását!

Kedd
A hétvégén ismét elutazik gazdihoz Németországba néhány védencünk, akiket néhány nappal korábban szabály szerint el kell különítenünk. Az ő megüresedett helyüket ezzel egy időben elkezdtük feltölteni, de más kutyák élőhelyeit is átvariáltuk. Kada ismét a nagyudvarba költözött, ahol egész nap ment a játék megállás nélkül. Kada társa, Pötyi pedig összeköltözött Kapussal. Egyelőre úgy tűnik, hogy nagyon nagy az összhang...
De térjünk vissza Kadáékra: a nagyudvarban általában idős, nyugodt kutyák élnek, ezzel szemben most maga a kutyaparadicsom bontakozott ki: öregek és fiatalok, hendikepes és egészséges kutyák egy helyen, s mindenki jól megfér a másikkal. Vidám, élettel teli kutyák amerre csak látunk. Jól megfér egymással a soványka Szélvész, az egykor rettegő Helga, aki most maga a vidámság. Itt él Sony, akinek lábai és gerince beteg, valamint az egészséges és fiatal Kada, az idősebb Molli és Kefe, valamint Miksa, a menhely egyik "jelensége", róla már szóltam egy korábbi blogomban. Az udvar valósággal sugárzik az élettől...

Szerda
Dr. Sebő Ottó rendelőjébe igyekeztünk, ugyanis Goldinak és Aramisnak szüksége volt szívultrahangra utazás előtt. Egyikük szívében sem találtak férget.
Pici pedig vizsgálatra utazott, ugyanis néha napján úgy mozog, mintha fájna a gerince, pár percig domború gerinccel közlekedik, majd normális mozgásra vált. Szerettünk volna a végére járni ennek a különös viselkedésnek, de a vizsgálatok alapján Picivel minden rendben van.

Csütörtök
Ma is kicsit sietősre kellett venni a dolgainkat, hiszen a Tappancsos autót szervizbe várták, ezen kívül dr. Farkas Attila érkezését is vártuk. Állatorvosunk ezúttal 1 veszettségi-kombinált oltást, 17 veszettségi oltást, valamint 6 kombinált oltást osztott ki.

Péntek
Egy bordányi tanyára egy három hónap körüli, tündéri kiskutya fészkelte be magát. Mivel a gazdi nem jelentkezett, chipje pedig "természetesen" nem volt, így a kiskutya a menhelyen kötött ki. Pózolásban, cukiskodásban már nagy rutint szerzett, azt itt rögtön kamatoztatta is, így nem csoda, hogy mindenki elolvadt tőle. Atosz lett a neve.

Ha már bevezetőmben szót ejtettem az Alkatrazról, akkik most kiemelném, hogy ma még egy lakója, Buksi hagyta el az egyedüli kutyáknak fenntartott kennelsort. Buksi ma Juci lakótársa lett, és úgy tűnik kettejük közül Juci a vagányabb...

Szombat és Vasárnap
A hétvégén útnak indult Árlett, Aramis, Cézár, Goldi és Menyus, hogy Németoszágban, gazdis kutyaként kezdhessenek új életet.
Savannah kiskutyánk most néhány napig-hétig dolgozónknál, Icunál fog vendégeskedni, amolyan "bejárós" kutya lesz. Ez azt jelenti, hogy ha dolgozik, akkor hozza magával, ha szabadnapos, akkor otthon lesz vele. Az az oka, hogy sehova sem nő, testvérei hasa alatt átfér, sokszor van hasmenése, de az egyik mellső lábát is sokszor furcsán tartja. Icu pedig felajánlotta, hogy szívesen vigyáz rá, amíg a végére nem járunk hogy mi a gond a kis törpével.
Biztos vagyok benne, hogy lesz még nagy sírás-rívás, amikor Savannah visszaköltözik a menhelyre.