Hiába próbálkozunk mindenkinek szépen, érvekkel elmagyarázni, hogy miért fontos, hogy mindenki az életvitelének megfelelő kutyát válasszon, nagyon gyakran süket fülekre talál.
Még mindig nagy divat az idős embernek kölyköt ajándékozni, amit sokszor nem is biztos, hogy ő akar, a gyerekek, unokák egyszerűen ráerőltetik.
Aztán a kutya, korából adódóan túlnő az idősek képességein: ugrál, pattog, harapdál, az ember lába alá szalad, hogy magára vonja a figyelmet. Aztán gyorsan megesik a baj.
Vannak esetek, amikor a kutyus ugyan megfelelő figyelmet kap, de az energiái ettől nincsenek levezetve.
A héten egy idős bácsi kért segítséget. Ő a lányától kapott ajándékba egy "szobakutyát", csak épp túl nagyra nőtt. A behemót kiskedvenc persze mindent lelökött, megrágott, lehúzott, így gyorsan elfogyott a türelem.
Gyémánt ugyan átesett az ivartalanításon, de ettől játékossága mit sem csitult, egyébként sem kell csodálkozni, az ivartalanítás nem hoz azonnali eredményt.
A kutya tehát nem csitult, egyre kezelhetetlenebb lett.
Fél évesen már eljutottak arra a szintre, hogy a kutyának mennie kell, mert rengeteg kárt okoz, az oltások, ivartalanítás, chip pedig mind kidobott pénznek lett titulálva.
A gazdás kutyák leadásának van egy minimális költsége, ezt az idős gazdi erősen nehezményezte, többször szóvá is tette, hiszen véleménye szerint költött ő már rá pont eleget...
A búcsú sem sikerült túl érzelmesre. A gazda csak panaszkodott a kutyára, mondta a magáét, a kutya pedig csaholt össze-vissza, szinte felrobbant a sok energiától, így szépen elmentek egymás mellett, mint két idegen...
Azért a végén a bácsi a "szíjjat" még visszakérte, mert ugye jön majd a következő kutya, aki biztosan nem ilyen mihaszna lesz...
Még tőlünk is megkérdezte, hogy nincs-e valami jópofa kistestű kutya a számára?! Hát nincs! semmilyen kutya nincs a számára.
Persze ő azzal a tudattal megy haza, hogy ő mindent jól csinált, ő ebben nem ludas, csak áldozat. Miközben a valódi áldozat most egy sarokban rettegve, zavarodottan csahol, mert életében ennyi inger nem érte.
Nem simogatta idegen ember, és nem látott még másik kutyát. Neki a világ eddig egyetlen udvarból állt.
És valahol, egy közeli városban vagy faluban talán már megszületett Gyémánt utódja, aki a bácsi következő "társa" lesz.
A kedvezményes ivartalanítási lehetőség, ami heteken keresztül elérhető volt nálunk, sőt évente kétszer is meghirdetjük, ha van lehetőségünk, sajnos nem ér el mindenhová.
Mert az emberek egy része érdektelen, vagy "nem gondolja" hogy kiskutyák születnek. És ha már megvan a baj, akkor majd segítséget kérnek. Vagy nem.
Esetleg elosztogatják a megszületett kiskutyákat, mint a cukrot. Mindegy, hogy kinek, mindegy, hogy milyen körülmények közé. És majd büszkén újságolja, hogy mindenkinek talált gazdát, milyen lelkiismeretes tulajdonos...
És sok kölyök valóban jó helyre kerül, mások meg nem. Van aki a hozzá passzoló családot találja meg, de nagyon sokan nem.
Gyémánt is valahol született, és mindegy volt hova passzolják el... Neki nem volt szerencséje, nem abba a családba került, ahová kellett volna. Ez nem az ő hibája.
Sok mindenki hibája, de ő éppen semmiről sem tehet. Mégis ő az áldozat...
Hétfő
A 10 millió Fa Kutyás közösség jóvoltából még tavaly megérkeztek hozzánk a facsemeték, amit a telet vermelve töltötték, most pedig elérkezett az idő, hogy végre elültessük őket.
Menhelyi gondozónk, Attila, és volt gondozónk, Máté vállalta a feladatot, hogy az összes fát kiültetik. Nem kevés facsemete volt, úgyhogy ők egész nap ezen munkálkodtak...
Kedd
Egy igazán helyes, bár kicsit félős, fiatal kan kutya érkezett ma váratlanul hozzánk. A hattyasi kiskertekben kóborolt, és úgy döntött, hogy egy számára szimpatikus házba beszökik.
Ezt úgy tudta kivitelezni, hogy megrongálta a kerítést, ráadásul több helyen.
Ő egyébként egy igen szerencsés kutya, hiszen a megtaláló szárnyai alá vette. Mielőtt menhelyre jött elvitte chipet olvasni.
Gondolkodott azon is, hogy megtartja, de tekintve, hogy a kutya igazi szökőművész, és már van is otthon másik kutya, és természetesen kutyát tartani nagy költség, így végül segítséget kért.
Szerda
Egy igazi szeretetgombóc, Bömbi érkezett ma hozzánk. Neki a gazdája külföldön él, így a tulajdonos édesanyja gondoskodott a kutyusról.
Sajnos az édesanya elhunyt, az eredeti tulajdonos pedig külföldi munkája miatt nem tud gondoskodni róla. Mivel Bömbi egy kistestű, igen kedves kutya, így annak ellenére, hogy nem fiatal, minden esélye megvan arra, hogy újra gazdisodjon.
Bubi pedig talált kutyus, akinek egészen biztosan volt gazdája, ellenben mikrochipje nincs, így nem sikerült hazajuttatni, sőt a megtaláló egy ideig maga is kereste a tulajdonost, de nem járt sikerrel.
Bubit egyébként március végén találták a Mátyás téren, és eddig a pillanatig hiába hirdették őt mindenhol, nem jelentkezett érte a gazdi.
Csütrötök
A szokásos menhelyi kutyaoltásra vártuk állatorvosunkat, dr. Farkas Attilát. Most 5 kombinált oltás mellett 3 veszettségi oltást, valamint 4 mikrochipet osztott ki.
Folyamatosan érkeznek hozzánk a bajban lévő kutyák.
Most épp egy komplett kutyacsalád érkezett: 12 éves anyakutya, akit Babának hívnak, két kölykével, Felhővel és Pufival, valamint az apa, Brúnó.
Igen, ide vezet, hogyha valaki külön ivarú kutyákat együtt tart, és nem gondoskodik az ivartalanításról.
A család ugyan rászoruló, de ez sem lehet magyarázat arra, hogy miért hagyják szaporodni a kutyákat, amikor önmaguk ellátására sem futja.
Kutyát tartani nem kötelező. És az ilyen körülményeknek a legnagyobb áldozatai mindig azok, akik nem tehetnek róla...
Amíg Dáma, Dana és Dóra elindult Ausztria felé, hogy gazdás kutyaként boldog életet élhessenek, addig újabb segítségre szoruló kutya érkezett hozzánk.
Az új kis jövevényt Florinának neveztük el, és nagyon-nagyon fél. Ő a korábban beszállított Gala és Fontos testvére, akiket állítólag az anyakutya egy nádasban hozott a világra.
Érdekes történet ez is, egy idős bácsi patronálja ezeket a kutyákat. Az anyakutya most másodjára oldott kereket beszállítás előtt. Kicsit már úgy érezzük, mintha az anyakutya oda tartozna, a menhelyre pedig azért volt szükség, hogy a szaporulat kérdése megoldódjon.
Péntek
Volt munkatársunk, Máté, aki a mai napig sokat segít a menhelynek, és mindig jó szívvel gondolunk rá, ma ismét meglepett miket.
Négy barackfát vásárolt, és elültette a menhelyen, hogy ne csak árnyékot adó fa legyen, hanem egy kis gyümölcs az itt önkénteskedőknek és dolgozóknak.
Köszönjük szépen ezt az önzetlen felajánlást!
Dzseni, a gyönyörű pofijú, megilletődött kutya Rúzsáról érkezett hozzánk, miután a megtalálók hiába kértek segítséget az illetékesektől.
Dzseni az utcán kószált, a megtaláló pedig megsajnálta és beengedte magához. Valószínűleg ő is maradhatott volna ezen a helyen, ha már így kiszemelte, csakhogy a megtalálónak már volt egy másik, kistestű kutyája.
Hát Dzseni ezzel a tacskóhölggyel egyáltalán nem egyezett, és a gazdi -teljesen jogosan- féltette a saját kutyusa testi épségét. Itt is történt chipolvasás, de a leolvasó szokás szerint nem jelzett
Szombat és Vasárnap
A hétvégén sok-sok kutyánk monditt végleg búcsút a menhelynek és kezdték meg gazdis életüket Németországban.
Íme a névsor: Zsuzsi, Lilu, Lina, Lencsi, Lajka, Luca, Lini, Lüszi, Juci, Zsömi-Muki, Darázs, Ponchó, Zsóka, Pelé, Pandóra, Pamina, Poldi, Paloma, Pabló, Gombóc, Rózi, X, Liza.
Mindegyiküknek szívből kívánunk boldog gazdis éveket!
A menhelyen hétvégén sem áll meg az élet. Megérkeztek a menhelyre legújabb védenceink:
Gyémánt egy igen fiatal ivartalanított kan, természetesen a fiatal kor minden átkával. Ahogy a blogom elején már kifejtettem, idős gazdája nem bír vele, túl nagyra nőtt, szobakutyának kapta, és túlnőtt mindenen.
Már az átvételkor éreztük... Itt is mindenben a kutya volt a hibás.
Gyémánt után pedig érkezett Ari, az anyakutya. Itt látszódott, hogy az idős néni kötődik a kutyákhoz, habár az anyakutya neve nem jutott eszébe.
Csak ismételni tudom önmagam. Sem oltás, sem mikrochip...
A három növendék kölyök négy hónapos körüli, őket nem sikerült elajándékozni. Természetesen ők sem rendelkeztek az ebben a korban már kötelező chippel és oltásokkal. A kicsik neve: Lujzika, Bajszi és Cézár.
A néni betegeskedés és anyagi okok miatt nem tudott gondoskodni a kutyákról. Azt ne felejtsük el, ha ők most nem kerülnek menhelyre, akkor hamarosan már két ivarérett lány kutyával vágott volna neki a néni az ősznek.
Mert bizony a kölykök felnőnek, az ivaros kutyák pedig párosodnak...
Köszönjük a 138 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások