Történt egyszer, 2016 decemberében, hogy három újszülött kölyökkutya fenekestől felforgatta a családi életem...
Sziporka, Csuporka és Puszedli napi harcot vívtak az életben maradásért, miután a dóci fagyos erdőből a meleg házikómba költöztek. Puszedli 3 nap után feladta a harcot, de Sziporka és Csuporka tovább küzdött. Megannyi átvirrasztott éjszaka, és 8-9 hétnyi rettegés után végre kicsit megnyugodhattunk, hogy talán állapotuk stabilizálódott, elkezdődött az oltási program, egyenesbe kerültek. Túlzás nélkül, 5-6 hetesen már "szobatiszták" voltak, hiszen annyira ügyeltünk a számukra steril környezetre, hogy nekik is az vált természetessé. Ha dolgukat szerették volna végezni, azonnal "szóltak" és tartogatták. Minden napjukat nálunk töltötték, csoda hát, hogy személyesen szerettünk volna a számukra megfelelő családot találni?! Apró termetük, beteges természetük miatt úgy döntöttünk, hogy innen mehetnek családhoz, de arról szó sem lehet, hogy itt maradnak!
Közben sok minden kiderült róluk: a két miniatűr kiskutya nem a szokásos értelemben vett minden lében kanál kölyök, hanem inkább amolyan szétszakíthatatlan testvérek, akik a lelküket kiteszik, hogy nevelőszüleik büszkék legyenek rájuk. Vigyáznak mindenre, udvariasan viselkednek a kutyáinkkal, nem rombolnak, szót fogadnak. Mindezt teszik úgy, hogy folyton orvoshoz járunk velük, és sorozatosan derülnek ki, hogy mi-mindenre allergiásak a kicsik. Csuporka tüdőbetegsége, és Sziporka törékeny immunrendszere sok odafigyelést igényelt, ami szép lassan a mindennapjaink rész lett.
Ahogy teltek a hetek egyre terhesebbé vált számukra, hogy tőlünk külön kell aludniuk éjszaka, egy másik szobában. Sírásuk áthallatszott, nem bírtunk aludni, így beengedtük őket a hálószobába, ahol a saját kutyáinkkal pihenünk. Onnan nem volt megállás: befészkelték magukat a takaró alá, a többi kutya mellé, a lábunkra, a kezünkre, és békésen szunyókáltak onnantól kezdve minden nap velünk. Sohasem feszegették a határaikat, csak örültek mindennek, amit kaptak. Egyedül az alvásból nem engedtek, csak velünk, és kész, különben sírás volt. Az együtt töltött napokkal egyenes arányban csökkent a gazdikeresési kedv és intenzitás, és a családi kupaktanács felrúgta az addigi szent törvényt, miszerint a kölykökkel sok a gond, csak felnőtt jöhet a családba. Sokáig gondolkodtunk, mérlegeltünk, de győzött az érzelem: képtelenség elengedni őket. Ezzel a héttel tehát hivatalossá vált az, ami eddig csak beszédtéma volt, hogy Csuporka és Sziporka családra talált. És hogy mit szónak hozzá a család kutyatagjai?! Mindannyian nagyon figyelmesek és toleránsak voltak a miniatűr jövevényekkel, és ma már természetes, hogy mindig mindenki figyel a saját lába alá.
Azt hittük, hogy mindent ellestek a többiektől, és alkalmazkodtak mindenhez holott mi tanultunk tőlük. Önfeláldozást, türelmet, feltétel nélküli szeretetet, hitet, és azt, hogy mindent el lehet érni az életben, még azt is, amiről azt hittük, hogy lehetetlen.
Hétfő
Nehezebbé válik a menhelyen az élet, az autót szerelőhöz kellett vinni, és úgy tűnik a javítás két hetet is igénybe vehet. Reméljük azért, hogy addig nem fog tartani, mert néhány napig is nagyon nehéz nélkülözni a járművet.
A múlt heti örökbefogadásoknak köszönhetően a várólistáról újabb kutyák érkeztek a menhelyre. Ma Saci és Csovi érkezett hozzánk, akik egy helyről jöttek. Tőlük a gazdi külföldre költözés miatt vált meg, és szó nélkül kivárta, amíg sorra kerül. Nagyon megviselte a kutyák leadása, de úgy érezte, hogy más megoldás nincsen.
Kedd
Igen pörgősre sikerült a mai napunk:
Zákányszékről két ivartalanított mudi, Kalandor és Bolyhos Pufi érkezett hozzánk költözés miatt.
Röszkéről egy csontig soványodott németjuhászt hoztak, akinek nem volt chipje, ellenben a nyakán bőrig ki volt kopva a szőr. Vélhetően egy környező tanyáról szabadulhatott el a láncról. Őt nem a gazdája hozta, talált kutya. Bekának neveztük el.
Ásotthalomról pedig egy balesetes kutyát fogadtunk, akit autó ütött el. Egy állatbarát jelezte felénk az esetet, mi pedig azonnal fogadtuk. Dolgozónk felajánlotta az autóját, dr. Sebő Ottó pedig délután már fogadta is Szuzit. Kiderült, hogy sérülése már nem mostani, törése szépen elkezdett összeforrni, visszaállt eredeti helyzetébe, így műteni nem kell, csupán pihentetni.
Örökbefogadásról is történt, noha egyetlen hely sem szabadult fel: Sziporka, és testvére Csuporka is gazdisodott.
Szerda
Ideiglenes befogadónktól érkezett egy talált puli jellegű kutyus, Pamacs, aki mikrochipes. Gazdiját értesítettük, aki nagyon örült, hogy megtaláltuk a közel egy éve elkószált kutyáját. A veszettségi megfigyelés után természetesen hazaviheti a gazdi.
Itt hívnám fel a figyelmét minden kedves gazdinak, olvasónak, hogy a veszettségi megfigyelésre vonatkozó törvényeket nem mi hozzuk, viszont be kell tartanunk. A közterületen kóborló kutyák minden esetben veszettség szempontjából aggályosnak tekinthetőek, így két hétig karanténban kell lenniük. Sajnos még a mai napig érkeznek hozzánk ezzel kapcsolatosan panaszok, ezzel azonban csak a menhelyen élő kutyáktól veszik el az időt az emberek, mi a ránk (is) vonatkozó törvényt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Örömteli azonban az olyan eset, mint a Pamacsé, amikor a gazdi a problémák sorolása helyett együttműködő, és megértő.
Csütörtök
A szokásos állatorvosi vizit alkalmával dr Farkas Attila kiosztott 2 veszettség elleni védőoltást, 5 veszettségi-kombinált oltást, 2 mikrochipet, 2 parvó elleni oltást, 6 kombinált oltást, valamit szívféregtesztet végeztünk. Pipacs, Puszi és Evra tesztje negatív lett, Fricié azonban pozitív.
Öt kölyökkutya került ma gondozásunkba, akik igen szépek, jól tápláltak. Saját kutya nem kívánt gyerekei ők, akik parvó elleni oltással, egészségügyi kiskönyvvel érkeztek a menhelyre. Az anyakutyát pedig a gazdi ivartalaníttatni fogja. Kiemelendő, hogy becsülettel gondoskodott a kölykökről, tanult a hibájából, és be is oltatta őket. Az öt szépségközül az egyetlen lány a Kókusz nevet kapta, a fiúk pedig Körte, Kafi, Kuvi és Kávé.
Péntek
A strandidő beköszöntével előkerültek a fürdőkagylók a raktárból, valamint a néhány héttel ezelőtt, támogatónktól, Máriától és Imre bácsitól kapott kagylók is hadrendbe álltak. Rögtön meg is kezdődött a nagyüzemi lubickolás.
Szombat és Vasárnap
Önkénteseink, Judit, Csilla, Tünde és Zsolt a heti nagy kutyasétáltatást bonyolították, amíg Tamás fotózott, Alexa pedig a gondozóknak segített a napi feladatok ellátásában. A hétvégén a szokás szerint mozgalmas, eseménydús volt, de kiváló hangulatban telt. Köszönjük mindenkinek a segítséget!
Olvasóinknak pedig köszönjük a megtisztelő figyelmet a 148 mentett kutyus nevében is!
Linda
Hozzászólások