Hétfő délelőtt Zulu kontrollon járt. Sokkal jobb egészségnek, közérzetnek és étvágynak örvendett, ennek ellenére még kapott egy-két szurit dr. Farkas Attila állatorvosunktól a teljes gyógyulás érdekébe. Hétvégén még némi hőemelkedéssel és bágyadtsággal küzdött, szerencsére már most szinte teljesen önmaga, és aktívan éli a kölyökcicás dolgait.
A hétvégén anyuka és a fiúk, most pedig apukával együtt, teljes létszámban megérkezett a család Bogi látogatóba. Bogi azonnal belegömbölyödött az édesapa ölébe, azonnal az ujjai köré csavarta és levette a lábáról a családfőt is. Végtelenül lelkes kisgazdija azonnal töltött Boginak vizet, pihenős vizet is külön tálkába, és minden együtt töltött időt próbált tartalmasan eltölteni, hol simogatva Bogit, hol közös játékra invitálva. Bogi ismét jól szerepelt, jól viselte a zsibongás. Igaz, azért a látogatás vége felé már kimerült, de majd megedződik idővel, mindenesetre biztos nagyon boldog lesz az új családja körében.
Dr. Tímár Endre rendelőjébe igyekezett kollégánk, aki Pierre-t vitte laborra, általános vizsgálatra. A labor eredményekre várni kellett pár napot, de hamar beigazolódott a gyanú, hogy Pierre vesebeteg. Nem olyan drasztikus az elváltozás, úgyhogy bízunk benne, hogy a vesetámogatóval és a gyógytápokkal még kordában tartható a dolog. Szemét krémezni kell, amit egyáltalán nem szeret, valamint két naponta kap vörösvérsejtképző gyógyszert szed. Egy fogkőleszedés is eléggé ráférne az öregfiúra, de egyelőre enni jól tud, és a rossz veséivel elég kockázatos is a bódítás. Egyelőre erősítjük, aztán reméljük, a fogsora is jó ideig bírja még. Mondjuk feladja a leckét az etetése, hisz az eddig mindent nagyon jóízűen megevő Pierre a gyógytápok között igen nagy különbségeket tesz, és nem is hajlandó bármit megenni. Jó dolgában válogat, pedig tuti, hogy nem a luxus negyedben töltötte fiatal és aktív korát...
Társa Poppy volt, ki a fél éves ismétlő veszettségi oltása miatt utazott a rendelőbe. Egyszerűbbnek láttuk elutaztatni egy szurira, mint birkózni vele a menhelyen. Máshol sokkal jobban viselkedik, ivartalanítása előtt is szolíd és visszafogott volt, bíztunk benne, hogy most is így lesz. A hordozója a menedéke, így nem is volt akkora trauma számára a bentlét, a doktor úréknak sem volt vele különösebb gondjuk. Mi meg elviseljük a szemrehányó pillantásokat, de legalább a mi nagyon apró léptékben haladó kapcsolatunkat nem árnyékolta be a szuri élménye. Lehet, ez kicsit önzőn hangzik, de olyan nehezen nyílik, és annyira nem szeretnénk, ha visszaesne a fejlődésben.
Csütörtökön csak Májkrém kapott volna oltást, de bekönnyesedett a szeme, és pár tüsszentést engedett szabadjára, így nyilván tolódik az oltása. Megfigyeljük és ennek fényében cselekszünk. Ilyenkor bizakodunk, hogy csak valamit beszippantott vagy bármi, és nem indul el egy nátha lavina...
Na de hétvégén olyan dolog történt, amire soha, még gondolni sem mertünk volna. Már pár napja a lányok átköltöztek a kis szobába, amit nem is bántunk, sokkal inkább voltak kéz közelben, jobban közeledtek. Eddig is sok időt töltöttek együtt, most is szinte mindig együtt mozogtak, és még inkább vert a szívünk a látogatási időpont előtt. Egy házaspár Cili Juli és Rijéka pároshoz érkezett, őket együtt szeretnék örökbefogadni. Azt hiszem, aki valaha is találkozott velük, átérzi a gyomrunkban repkedő pillangókat, mivel egyik cicalány sem híres a közvetlenségéről. Rijéka egy-két emberrel barátkozott eddig is, viszont Cili Juli az utóbbi hetekben kezdett sokkal inkább nyitni. Ezzel jelezte is, hogy készen áll, bevonzotta a gazdikat. Az, hogy még fogadott húgával, Rijékával együtt költöznek, nagyban megkönnyíti majd Cili Juli beilleszkedését is. Tényleg nagyon izgatottak voltunk, és még a leendő gazdik kikísérése után is alig csillapodott a lelkesedésünk. Nem is álmodtunk ilyen csodáról, hogy valaha ez bekövetkezik, de a lányok hamarosan gazdisodni fognak!
Vasárnap Bogitól újra elköszöntünk. Már végleg, ez biztos! A család imádja, Bogi is őket, és régóta tartó állatos múltjuk is megerősített minket abban, hogy soha nem hagynák hátra kiskedvencüket. Bogi hátrahagyta a cicafiúkat, Likőrt és Szmokit, hogy ezentúl kisfiú "tesóival" játszon nagyokat. Bogi Bordányba költözött.
Csini és Csipi felköltözött az örökbefogadó konténerbe, ha már Bogi, a megmondó cica gazdisodott. Helyükre átvándolt Inci-finci és Totya, tesóival. Totya volt egyedül megszeppenve, ő amúgy is nagyon ragaszkodó, csimpaszkodó, a többiek a másodperc töredéke alatt fedezték fel és lakták be a szobát. Szerencsére a nagyok egész jól szocializálódtak az utóbbi időben, még Hanga is egy-két morajlással letudta az arcába mászó Inci-Fincit, aki tényleg nagyon gátlástalanul és szemérmetlenül tud ismerkedni. De a lányok, Tündér, Topán és Tátra sem zavartatták magukat, nagyon élvezték a szoba adta lehetőségeket.
Az ifjúság helyét előkészítettük Cili Julinak és Rijékának. Ők erre a pár napra vissza kerültek a karanténba, a könnyebb megfigyelés érdekében. Indulás előtt még egy külső-belső parazitamentesítésre, fültakarításra került sor, de az ő esetükben a hamarosan aktuális ismétlő oltást is megkapják még a menhelyen, hogy a családnak ne ezzel kelljen kezdeni. Ezért jobbnak láttuk, ha a lányok beköltöznek, akklimatizálódnak kicsit csütörtökig, valamint innen gazdisodnak majd. Nem olyan egyszerű őket hordozóba tenni, ha egyszer megneszelik a tervünket és nyakukba veszik a világot. Ezért nem szerettük volna, ha felstresszelik magukat esetleg a hazaindulás napján, a szűk helyen sokkal egyszerűbb boldogulni velük ezen a téren is.
Rambó minden igyekezete ellenére a széklete nem mindig ott landol, ahol szeretné. A nedves eledel meg számára tabu, legalábbis egyelőre, így arra a döntésre jutottunk, hogy a felkészítő szobából átköltözik a konténerbe, így a felkészítő szoba is kaphat nedves eledelt, fent pedig el tudjuk különíteni az irodába reggeli idejére. A terv tökéletesen bevált, működik. Rambó pedig kicsattanóan jó kedvű, rohan, ugrál, önfeledten játszik magában is és az arra hajlandóságot mutató pajtikkal is.
Egy nagy kamion gurult be a menhely kapujába. A sofőr kiszállva egy maréknyi cicát tartott a kezében, amit Forráskút és Balástya között talált egy mellékúton. Pihenőidejében figyelt fel a kiscicára, aki torkaszakadtából kiabált, mert elárvulva téblábolt az ismeretlenben. A csöppség max. 5-6 hetes, és telis-tele van bolhával. Borzasztó állapotban, valószínű rég evett utoljára. Az összes kis csontja kivan, és az a mérhetetlen bolha, ami eddig szipolyozta gyenge kis szervezetét... Nem tudtunk nemet mondani, így beköltözött Inci-Finci volt helyére. A pici lány neve Kókusz lett.
Csütörtök lévén megérkezett állatorvosunk. A beígért ismétlő, veszettség elleni oltását kapta meg Cili Juli és Rijéka, Gulliver, Zima és Zulu pedig az első veszettségi oltásukat. Szerencsére Zulu már teljesen felépült, így sor kerülhetett az oltásra. Majonéz és Májkrém pedig a kombinált oltásukban részesültek.
Pénteken egy fiatal pár látogatott ki Totyához. Az irodában ismerkedtek, ezért hordozóba utazott a felkészítő szobából. Természetesen ilyenkor a hordozó mindenkit nagy lázba hoz, és azonnal fel kell deríteni, mi is az. Nyilván ez ebben az esetben sem volt másképp, végül Totya Topán kíséretében utazott, mert ahogy egyet kivettünk, már bent volt három másik... De a látogatók nem bánták, Totya mellett a tesónak is kijutott a simogatásból. Mondani sem kell, hogy odáig voltak értük. Még az sem tartották kizártnak, hogy akár mindkettőjüket is örökbefogadják. De erre még alszanak párat.
Hétvégén sor került a várva-várt gazdisodásra, Rijéka és Cili Juli haza utazott. Mindegyik fontos és mindegyik előtt izgatottak vagyunk, de ez azért különlegesebb, mert a lányok évek óta a mindennapjaink szerves részét képezik. Így is, hogy csak átköltöztek egy másik helyiségbe, nagy űrt hagytak a szobában, és a szemeink mindig pásztázzák épp merre vannak, mire leesik, hogy nincsenek is ott. Most pedig megérkeztek értük, hogy végre ők is családba költözzenek, lesz egy saját otthonuk, ahol csak rájuk hárul minden figyelem. A gazdijuk szintén nagyon izgatott és boldog volt, mikor látta a felé érkező lányokat a cicahordozókban. A hosszú és boldog élet reményében a lányok Szegedre költöztek.
Fiatal nő látogatott ki, elsősorban Likőrhöz, de Csipi nagyon szimpatikus lett számára. Egyelőre még átgondolja a dolgot. Viszont önkénteseink nem gondolkodtak sokáig, ők szerelembe estek Csinivel. A fiatalokban már egy ideje érlelődött a gondolat, de most megszületett a döntés. Minél több időt töltöttek vele, annál biztosabbak voltak, hogy Csinivel lesz teljes az életük.
A menhelyi cicarészleg 49 fővel zárta a hetet. Köszönjük, hogy ismét velünk tartottak!
Reni
Hozzászólások