Macskalandok 2022. szept. 12-25.

A megüresedett dupla ketrec Rijéka és Cili Juli után sokáig nem váratott magára. Egyelőre Zulu és Zima költöztek át, helyüket pedig előkészítettük egy újabb jövevény számára. Várólistáról fogadtuk be ezt a bűbáj kiskandúrt, aki a Kalóz név büszke tulajdonosa lett. Szó szerint zabálnivaló, mert olyan bájos a pofija, a jelleméről nem is beszélve. Kalózt egy nő találta a Tarjánszéle utcában még korábban. Egy kolónia tagja lehetett, vagy csak próbált oda beilleszkedni, ki tudja. De kicsi volt, és nagyon beteg, ezért nem tudott többször elsétálni mellette. Orvosi költségben segítettük, hogy kigyógyítassa Kalózt, majd mikor tudtuk, fogadtuk. Kalóz egyik szeme már menthetetlen, a nátha szövődménye. Igazából nem befolyásolja a mindennapokban, és ez a kis hiányosság inkább még érdekesebbé és cukibbá teszi pofiját.

Egy nem várt fordulat következett be a hét elején. Bogi gazdijai jelezték, hogy annak ellenére, hogy a fekete cicalány nagyon rossz, imádják őt, és nem hagyja őket nyugton annak a ténye, hogy a kis kalahüttyösünk, Szmokival ilyen jó barátságot ápoltak. Úgyhogy szerettek volna vele találkozni, amit gyorsan-frissen meg is ejtettünk. Szmoki hozta a formáját, és mindenkit elvarázsolt közvetlen, hangosan dorombolós mivolta. Igaz, megesett, hogy megijedt egy ugrásról, hirtelen mozdulattól a kisfiú aktivitásából adódóan, és akkor visszavonult az asztal alá, de pillanatok kérdése volt csupán, és máris érkezett vissza a figyelem középpontjába. Szmoki kölyökkora óta a menhely lakója, és nem csoda, hogy siket létére megriad az új ingerektől, de nagyon jó idegrendszerrel bír ennek ellenére, biztos hamar megszokná a családi életvitelt. Mindenesetre erre lesz ideje bőven, hisz a család nem tudott ellenállni Szmoki bájának, így Bogi mellé hamarosan őt is hazaviszik. Ezzel remélik, hogy Bogi is az extra össze-vissza lopkodós és pakolászós szenvedélyéből visszább vesz, és kandúrbandi öcskösével birkózásba és fogócskázásba fekteti fölösleges energiáit.

Az apróságok egyre inkább cseperednek. Egyelőre még Lili gondviselését élvezik, lassan elkezdenek ismerkedni a szilárd élelemmel. Szimat, a legkisebb harcosunk tiltakozik még az élelemmel való ismerkedéstől, de a többiek egyre könnyebben rávezethetők a pempőre és egyre kevésbé igénylik a cumisüveget.

Csütörtökön időszerű is volt Szmoki számára a veszettségi oltás ismétlése, így azt állatorvosunk, Dr. Farkas Attila be is adta neki. Ő már teljesen felkészült arra, hogy elhagyja a menhely falait, inkább nekünk kellett felkészülnünk arra, hogy lassan elengedjük a kezét. Hisz nyilván egy hendikepes kisállat, akivel sok mindenen átmentünk, és a nevétől mosolyra áll a szánk, sokkal közelebb kerül a szívünkhöz, de jelen esetben nyugodt szívvel adtuk őt örökbe, hisz tudtuk, hogy csodás családba kerül, és még Bogi is ott lesz neki, hogy segítse őt. Hétvégén sor is került a búcsúra, ami kicsit könnyes volt, de örömkönnyek voltak ezek.

A fiatalok újfent meglátogatták Totyát. Most a felkészítő szobában tölthettek időt vele és természetesen az összes ott lakóval. Még mindig biztosak a döntésükben, hogy Totya lesz a tökéletes kiskedvenc, aki beleillik az életükbe. Bármennyire is elrabolták a szívüket Totya tesói is, egyelőre most egy cicát fogadnak örökbe, de nem zárkóznak el attól, hogy kis idő múlva, ha összeszoknak, és látják, hogy boldogulnak, akár egy tesó örökbefogadás is szóba jöhet.

Csini gazdisodása sem váratott sokáig magára, a fiatal pár nagyon izgatottan, széles vigyorral érkezett meg választottjukért. Csininek sem volt ellenére az, hogy velük tartson, így ettől a naptól szegedi szobacicaként folytatja gazdis mindennapjait. Igaz, egyedüli cicaként, amit még sohasem tapasztalt, de gazdijai türelemmel fordulnak felé, és igyekeznek számára megadni minden figyelmet, hogy egy pillanatig se érezze testvére és a cicapajtik hiányát. Ahogy a visszajelzésekből értesültünk, köszöni szépen jól van! Csini pár éjszaka után felhagyott a kétségbeesett nyávogással, és nagyon élvezi az új helyzetet, kitüntetett figyelmet.

Hétfőn már többszöri átgondolás után, felkészülve megérkeztek Totya örökbefogadói. A fiatalok nagyon izgatottak és lelkesek voltak, Totya nem különben! Izgatottan vágott bele az új élet kezdetébe, hogy felfedezze leendő szegedi otthonát.

Kedden egy hölgyet fogadtunk, aki nem más, mint egykori védencünk, Nicyka gazdija. Évek teltek el azóta, hogy a hölgy és Nicyka, aki a saccolt életkora szerint 16 évét töltötte, összekötötték életüket. Ám a függőfolyosón egy fiatal cica sétálgat, és ha szellőztetés van, Nicy a szúnyogháló túloldaláról sír a cica után. Nem is csoda, hisz ő mindenki pótanyja volt, az összes vele egy szobában lévő cicáról gondoskodott. Gazdija úgy döntött, hogy fogad mellé egy idősebb, nyugisabb cicát, hogy az öreglány megnyugodjon. Fekete-fehér cicát szeretett volna, de Mulán bármennyire is dekoratív, nem javasoltuk a hölgynek. Másik fekete-fehér cicánk pedig nem volt, csak a kölykök, de ők szóba se jöhettek. Ám az iroda székén, a trónján pihent Spanika. Csak úgy, spontán. Ügyet sem vetve arra, hogy emberek jönnek-mennek, a szokásos sziesztáját töltötte. Ám a hölgy felfigyelt kerekded formájára, majd bájos pofijára, kissé kancsal szemecskéire. Engedélyezte a simogatást, szimpatikus volt számára a hölgy finom közeledése, a semmiből egy erős szövetség köttetett közöttük. Kicsit el is érzékenyültünk, hisz Spanikán, a tipikus fekete, középkorú, kissé zsémbes nagyságán eddig senkinek sem akadt meg a szeme, és most eljött az ő ideje is!

De ahogy az lenni szokott, egy jó eseményt törvényszerű, hogy beárnyékoljon valami kevésbé örömteli. Reggelre Kronosz bicegve érkezett a kis ágyából elénk. Elsőre azt hittük, elfeküdte, de később sem tudta rendeltetésszerűen használni az egyik hátsó lábát. Merevebb volt, lábfeje is behajolt, emelte is, de húzta is, olyan érthetetlen volt az egész. Mivel volt időpontunk Dr. Tímár Endre állatorvoshoz, ezért Kronosz is utazott egyet, hogy mégis legyen valami halvány sejtésünk, hogy mi lehet ez, hogyan tovább. Ráment a gyulladás a lábára, antibiotikumot kap és B vitamint. Elvileg magától rendbe kell jönnie a lábának.

Fitos előre betervezve tett látogatást a doktor úrnál, hisz a szája szélén felfedeztünk valami elképesztő dolgot, amire telefonon keresztül történt konzultáció alapján megkezdtük a gyógyszeres kezelést, amit folytatnunk is kell továbbra is. Fitos száján fekély keletkezett. Nagyon csúnya, de javulgat. Viszont ő egyre vékonyabb és gyengébb. Pedig enni bír szerencsére, de a szervezetét kezdi legyőzni a kór... Próbáljuk erősíteni mindenféle földi jóval, hogy az antibiotikum kúra után újra legyen ereje visszanyernie a fényét.

Csütörtökön Spanika megkapta az éves ismétlő veszettség elleni oltását, pont így jöttek ki az ismétlések mostanság, hogy gazdisodás előtti napokban esedékes. Ez nem annyira tetszett Spankinak, de hogyan is tetszene neki bármi, amihez egy pillanatig sincs kedve? Sebaj, a jó kis krémes jutifalattal gyorsan ellehet vele feledtetni minden kellemetlen eseményt, ez most sem volt másképp.
Ha már lúd, legyen kövér! Boti és Günter sem maradhat ki a gyógyszeres sorból, ők elkezdtek tüsszögni a változatosság kedvéért...

Hétvégén korábbi védencük, Azúr gazdijai látogattak ki, és hoztak adományt kiskedvencük sorstársai számára. Időnként összegyűjtenek finomságokat cicáinknak, és mikor megérkeznek vele, az a legkevesebb, hogy cicáink jófejkednek, kedveskednek és sok-sok simit engednek nekik. Most Csipin volt a sor, ő maximálisan ki is élvezte a lehetőséget, ült ölben, volt karban, és kihasznált minden adandó alkalmat, hogy csak vele foglalkozzanak. Nagyon szépen köszönjük Nekik ezúton is az adomány mellett a sok kedves szót és szeretgetést, amiben cicáinkat részesítik töretlenül, évek óta!
Elérkezett a nagy változás napja! Igazából mi sem tudjuk mire számítsunk, de meg kellett lépni. Senki se lakik az örökbefogadó konténerben, akire veszélyt jelenthetne (gondolok itt a vakmerő és bizalommal teli Szmokira), és úgy tűnt ő is készen áll a dologra, így Poppy felköltözött az irodába. Szép lassan bízunk benne, hogy összebarátkozik a többiekkel, és formálódik, még inkább kitárja szívét előttünk. Persze morajlásától volt hangos a környék, hiába a kis szoba extrán tapintatos, türelmes és toleráns lakóival kezdjük az összeszoktatást. A cicák puszta látványa is kiverte nála a biztosítékot, nem is hagyta el a számára biztonságos kuckóját. Egy pillanatig sem siettetjük a dolgot, elzárva az irodában szokja az új helyet, és napközben van lehetősége kicsit ismerkedni a cicákkal. Timike miatt aggódtunk egyedül, nehogy túl közel menjen és megijessze, hisz ő nem lát, ellenben hallja Poppyt, így nem is megy a határvonalon belül. Mindenesetre nagy drukk van bennünk, hogy a türelem rózsát terem, ő is megnyugszik, és ha nem is szereti meg társait, legalább elfogadja őket, és önfeledten tud cicálkodni, nem csak elzárva egymagában, hanem kis közösségben is.