Macskalandok 2022. okt. 10-23.

Érzelmileg megterhelő időszakba csöppentünk/vagyunk túl... Megesik, hogy valakit nem említünk rendszeresen, vagy számolunk be mindennapi kálváriáiról, de az csak azért lehetséges, mert annyira a mindennapjaink és a rutin része, hogy megszokjuk. Ezzel kezdjük és zárjuk a napot. Az aggódással, a gondoskodással, az előkészületekkel, a figyelemmel, hogy a lehető legtöbbet szolgáljunk a jó, vagy jobb léte érdekében. Fitos szájában tályog volt, ami az antibiotikum hatására szépen gyógyult. Egész jól tudott már enni, ennek ellenére még pépesítettük neki a nedves eledelt, ha nagyobb falatos volt a menü. Namármost, a boldogság nem tartott sokáig, mert a szája másik oldalán is keletkezett egy ugyanolyan tályog. Elküldtük Dr. Tímár Endre rendelőjébe, a doktor úr adott neki szteroidot és vitaminokat, újabb antibiotikum kúrát javasolt, és egy percig sem akart hitegetni minket, ettől kezdve csak romlik az állapota.

Vele utazott Totya is, mert felettébb aggódunk a formája miatt. Nagyon vékony a lányokhoz képest, csörög az összes kis csontja, beesett az arca, olyan furi, pontosabban nem tudnám meghatározni, de megnyugtatónak ítéltük, ha megnézetjük állatorvossal, nehogy baj legyen. Úgy eszik, mint aki sosem előtte, habzsol, de nem úgy, mint a kölyökcicák szoktak, hanem ilyen eszeveszett, elvetemült módon. Mindig is falánk volt, de nem ilyen szinten, és egyáltalán nem látszik meg rajta, hogy evett volna bármit is (azért a tesóinak lesz pocakja kajcsi után). Kapott injekciókat, figyelgetni kell. Elvileg nem tűnik úgy, hogy bármi baja lenne, de már sok mindent láttunk, nem véletlen aggodalmaskodunk.

Fitos egyre vékonyabb és erőtlenebb, ezért bármennyire is fájt a szívünk miatta, csak elküldtük másnap Dr. Sebő Ottó rendelőjébe, hogy ne nyújtsuk el a szenvedését. Az emberekkel egyáltalán nem kereste a kapcsolatot az évek alatt, míg bent volt. Ellenben cicatársaival szoros barátságot táplált, sosem volt egyedül, és mindig szeretet vette körül. Ha saját gazdira nem is, örök barátokra lelt a menhely falain belül. Imádtuk a kis triót együtt, Fitost, Misit és Monoklit. Sajnáljuk "kicsilány"!

Dr. Sebő Ottó rendelőjébe utazott még Rambó és Zima. Zimus már napok óta passzívabb, megváltozott a viselkedése, az étvágya és úgy az egész külalakja. Betudtuk testvére elvesztésének, de szerettük volna, hogy alaposan átvizsgálják, hisz jogos a félelmünk, két testvérét már genetikai rendellenesség miatt elveszítettük. Készült nagy labor, FIV/FeLV gyorsteszt és átforgatták, tapogatták a kicsilányt, szerencsére úgy tűnik minden a legnagyobb rendben. A változást betudtuk a múlt heti történteknek, hogy egyedül maradt, valamint a fogzásnak.

Rambó pedig az iszonyatos hasmenése miatt ment vizsgálatra. Nem hat neki a hasfogó, és már nem számít mit eszik, mindentől, pusztán a levegőtől is... És szenved, mert ugye nem szobatiszta, ami a székelést illeti. Próbálkozik, erőlködik, de akkor jön, amikor épp sikerül. Nem is az a fő gond, hogy többszöri takarítást igényel a lakrészük, hanem az, hogyha olyan marad a farkatlan popója, akkor rászárad, utána le kell mosnunk, amit utál. Hiába tisztítjuk napjában többször amíg ott vagyunk, reggelre ugyanúgy rászárad, és kicsit ki is csípte már. Amiatt meg külön hisztis, ha be akarjuk kenni neki. Szóval mihamarabb jó lenne, ha újabb praktikát javasolnának, ami mindezt elmulasztaná, valamint fény derülne a kiváltó okra is. Egyelőre vagy öt féle gyógyszert kell szednie, és ha nem múlik el, akkor két hét múlva lesz székletminta vizsgálat. A bélbolyhait próbáljuk meg helyrehozni első körben, reméljük sikerrel járunk!

Csütörtökön veszettség elleni oltásukat kapta meg Májkrém és Majonéz, valamint fél éves ismétlő oltásukat Gyömbér és Gyapjú. Kombinált oltásaikat kezdték meg Rikkó és Kalóz. A fiúcicák mind nagyon ügyesek és hősiesek voltak.

Nagy napot tudhatunk magunk mögött, hisz Poppy királylány kibátorkodott a kifutóba. A világ 8. csodájának tudtuk be ezt a jelenséget. Igaz, kint is puffogott, zsörtölődött a cicákra, de hírül sem olyan drámai a helyzet, mint bent, zárt térben. Biztosak vagyunk benne, hogy Guliver inspirálta. Mindenesetre nagyon büszkék voltunk rá, és örültünk a nagy áttörésnek. Annyira bizakodunk, hogy apránként egyre jobb lesz a helyzet és a viszonya a világgal. Azt már korábban is figyeltük, hogy a kutyákra valahogy másképp reagál. Korábban az ablakon keresztül nézte őket áhítattal, most meg a kifutó rácsain keresztül kokettál a külső udvarban élő kutyákkal. Mintha szimpatizálna velük, mintha kedvelné őket. Mindenesetre érdekes megfigyelés tárgya ez.

Újabb lakókat vártunk, így elő kellett készíteni a helyet a fogadásukra. Ezért Zima, és a Májkrém-Majonéz páros átköltöztek a felkészítő szobába. Egyelőre egy kupacban húzták meg magukat, és onnan nézelődnek kifelé. Inci-Finci legnagyobb örömére érkeztek meg ők, hisz azonnal a potenciális játszótársat látja bennük. Már be is próbálkozott az első másfél percben, de az újoncok egyelőre nem vevők az Incifi féle lerohanásra. Ezt természetesen megelőzte Tátra, Tündér és Totya felköltözése a nagyszobába. Totya olyan kis zizi, mindig megpróbál kiszökni a felkészítőszobából, ezért szinte kúszva megyünk be, hogy el tudjuk kapni, és ez teli kézzel ez elég nehézkes mutatvány. Úgyhogy úgy döntöttünk, ők mennek fel. Nem is zavartatták magukat az új helyen egy pillanatig sem, már a kifutóban rohangásztak és csüngtek mindenen. Incifi egyelőre túl sok lenne oda, ezért is maradt a felkészítő szobában, mert Karcsival és Hondával nagyon jókat tud játszani, ők bírják a kiképzést. Honda pedig kifejezetten szereti a fekete kiskandúrt, anyja helyett anyja, mosdatja, pátyolgatja, amikor épp nem birkóznak.

Az új lakóink várólistáról érkeztek be. Az idős néninek elhunyt a fia, akié a cicák voltak. A néni önmagáról is nehezen tudott gondoskodni, de nem hagyta magára a nőstény cicákat. Volt egy kölyök, de lett egy újabb is amíg be nem tudtak kerülni. A néni már előre panaszkodott, hogy nagyon rosszcsont a kicsi, és látszik rajta, hogy zsivány! A picurka, aki kb. 6-7 hetes és gyönyörű a Paca nevet kapta. De már mindenhol is csimpaszkodott, az alomtálcában, a friss alomban játszott, pörgött, mondta a magáét. Új játékait nyüstölte, vagy épp anyja nyakában csüngött, rágta a fülét. A végtelenül türelmes anyja Pici névvel érkezett, és kiolvasható volt a szemeiből több esetben is, már az első fél órában, hogy nem feltétlen büszke minden esetben kölyke viselkedésére.

A másik páros Dóri és Dani. Ők is hozott névvel érkeztek. Egyelőre Dóri még nagyon meg van rémülve, természetesen a kölyke, Dani sem tágít mellőle egy pillanatig sem. Azért Dani szeme állásából is lehetett érzékelni, hogy a nyugodtság csak a kezdeti és az új helyzetnek szól, mert rövidesen kimutatta foga fehérjét, örökmozgó, cukifej mivoltát.

Zimához érkezett egy kedves család látogatóba. Emiatt is volt extrán sürgős a kivizsgáltatása, hogy naprakész információkkal tudjunk szolgálni a hogyléte felől. Zimus félős természete ellenére a család türelmes volt vele, és teljesen biztosak abban, hogy szeretnék az életét szebbé varázsolni.

Kronosz, a nagy, életerős, dagi kandúrból lett vékonyka cicafiú, felhasználta a tartalékait. Csak az irántunk érzett szeretete és hálája maradt ugyanolyan hatalmas. Igaz, nem így kezdődött a kapcsolatunk, ő volt Kronosz, a rettegett, vagy Kronosz a gonosz, mert lesújtott ránk bármikor, ha úri kedve úgy diktálta. Tartottunk tőle, ezt pontosan tudta. Majd miután a bizalmába fogadott minket, ledöntötte a falakat, és megmutatta sérülékeny oldalát, a bújós, szeretettel telit. Igazi házőrző cica volt ő, mert ha valaki nélkülünk ment be a lakrészükbe, elkapta a lábukat, mint egy ninja, a semmiből. Számunkra már muris volt a szitu, hisz mi is megtapasztaltuk mindezt, többször is. Mindeközben minden pillanatot lesett és kihasznált, hogy hozzánk érjen, az ölünkbe másszon vagy csak simogassuk buksiját, míg ő kelleti magát a pulton, Sokszor fontosabb is volt a simogatás, mint az eledel, hisz a pulton ő volt a király, csak ő étkezett a magasban. Az utóbbi időben állapota egyre csak romlott és romlott. A szteriod injekció után a régi volt, de abból is már négyet kapott, kéthetente, ami hosszú távon egyáltalán nem javallott. Kis lába is lebénult, és megint ott tartottunk, hogy fájdalmas az étkezése. Napok óta nagy dilemma volt, végül meghoztuk a döntést. Kronosznak megtört a fénye, láttuk az arcán, már megfáradt. Csak akkor is nehéz... Felváltva elköszöntünk tőle, és elengedtük utolsó útjára, Makóra... Nagy tanító volt ő számukra. Amilyen utat bejártunk együtt, újabb ablakot nyitott ki előttünk a türelemről, bizalomról és elfogadásról. A sebek begyógyulnak, erősítenek, legalábbis ami a bőrünket illeti. A szívünkben más a helyzet...

Ebben a mélabús hangulatban el is telt a hét eleje. Természetesen vannak vidám pillanatok, rengeteg, rengeteg. Tátráék kiválóan érzik magukat az örökbefogadó konténer nagy szobájában, míg Majonéz, Májkrém és Zima is oldódik a felkészítő szobában. Nyilván Incifire még most sincsenek felkészülve, de már egész jól kezelik a hirtelen felbukkanását.

Csütörtökön állatorvosunk kombinált oltással ruházta fel Klárikát és Kókuszt.
Szombaton kutyasétáltató önkénteseink az első körüket rótták, szerencsére a nyugodtabb természetű, idős kutyákkal, mikor a semmiből odacsapódott hozzájuk egy kis cirmos. Mindenáron szeretett volna velük tartani, a kutyák jelenléte sem váltott ki félelmet benne, csak tartozni akart valakihez. Hogy honnan csöppent oda, nem tudni. Pici, vézna, és mindent bevetett ahhoz, hogy felhívja magára a figyelmet. A lányok tudták, hogy később keményebb kötésű kutyák is érkeznek, kik lehet nem nézik jó szemmel, ha lábuk között ficánkol egy apró cica, sőt a betonútra kirohangálva sem annyira biztonságos nekik, így egyik kezükben pórázzal, másik kézben cicával, visszasétáltak a menhelyre. Készítettünk elő számára egy mini ketrecet, jobb híján. Azonnal rábukott az eledelre, a pici adagját gyors be is falta. Aztán pedig csak dumált, dumált és dagasztott.... Dagasztott állva, ülve és az újonnan szerzett párnáját is. Később még a száraztápot is, miközben falatozta. Ő Fülöp. Fülöp, a maximum 2 hónapos cukiság.

Fitos és Kronosz helye megüresedett, ezért egy helycserét eszközöltünk Pierre és Boti között. Pierre vesés gyógytápot eszik, ezért egyszerűbbnek ítéltük, ha csak Günterrel ossza meg az életterét. Günter nyugodt természetű, egyáltalán nem törtető, tolakodó és csak saját tálkájából fogyasztja el az eledelét. Kivitelezhető az is, hogy külön helységben étkezzenek, de egymáshoz közel sem okoz fennakadást a dolog. Úgy észleltük, barátság van kilátásban, mert viszonylag gyorsan már egy kanapén pihentek a kandúrok, egész közel egymáshoz. Pierre ahhoz képest, hogy igencsak gyengén látó, teljesen jól feltalálta magát azonnal. Eleinte apró lépésekben, óvatosan fedezte fel az új lakrész minden szegletét, de rövid idő elteltével már határozott, biztos léptekben érkezett elénk.

Boti az immunhiányos konténerbe érkezett meg, amit azonnal felismert. Ment egy kört és már kint landolt a kifutóban. Monoklival és Misivel méregették egymást, de reméljük, hogy ezt a magatartást gyorsan levetkőzi és újabb nekifutás után már nem lesz problémás a beilleszkedése. Mindenesetre egyelőre nagyon élvezni a kifutó adta lehetőségeket, vadászott levelekre, nézelődött, áskálódott és kommandózott az növényzetben. De ahogy megcsendült a tálkák hívogató csörrenése, pillanatok alatt ott termett bicebóca járásával. Végülis nem a szél fújta össze azt a formát, amivel jelen esetben rendelkezik....