Kalóz egyre rosszabbul viseli a bezártságot, társaságra van szüksége. Bármennyire is nyugodt cica ő, azért kölyök még, annak minden velejárójával bárhonnan is nézzük. Eljátszik egymagában is, de nagyon igényelné elsősorban az ember közelségét, másodsorban pedig egy kis pajtit, akivel le tudja vezetni a felgyülemlett kölyök energiákat. Meg ugye egyre hisztisebb és hangosabb lesz, ha becsukjuk a kis helyére, zokon veszi és nehezen viseljük a keserves kérlelését, ez az igazság. Így meghoztuk a döntést, átkerült a felkészítő szobába. Eleinte el sem hagyta a lábunk árnyékát, ha mozgás volt, akkor lapos kúszásban követett minket. Mindaddig tartott ez a megszeppent állapot, míg meg nem érkezett az ebédidő! Ott már sokkal bátrabban közeledett a cicák közé, de türelmesen megvárta, míg elé szervírozzuk az eleséget. Másnapra a felnőtt cicáktól még tartott kicsit, megadta a tiszteletet nekik minden esetben, de látszott rajta, hogy jól érzi magát, új barátokra is szert tett, nyilván elsősorban Inci-Finci lett a pajtása. Ez maximálisan benne is volt a pakliban, méretben, korban és energiákban is nagyon közel állnak egymáshoz, ha játékról van szó. És a napok előrehaladtával teljesen beolvadt a társaságba, csodálatosan érzi magát. Minket viszont gyakran megtréfált a látvány, hogy a szobában is bent van Kalóz, kilépünk, és akkor is ott van Kalóz?! Holott Pierre heverészik a kanapén, a külső részen. Csak valahogy annyira egyforma a színük, szinte a méretük is, hogy elsőre igen megtévesztő tud lenni. Úgyhogy úgy hívjuk már őket (mint kiderült Lili is), hogy kisPierre és nagyKalóz. Sőt megesett, hogy kaptunk Pierre után, hogy kiszökött Kalóz. Aztán mikor tudatosul bennünk, hogy Pierrenek mindkét szeme beteg, és a vén róka nem a kis hebrencs kandúrka, elkacarásszuk a dolgot, megölelgetjük rozoga kis testét. Ezek nem nagy dolgok, csak nekünk okoznak vidám pillanatokat a kas a szösszenetek. Gondoltam megosztom Olvasóinkkal. :)
Dr. Tímár Endre rendelőjébe utazott Neo. Már megint ott tartottunk, hogy FIV-es cica lévén egyre nehezebben eszik, sűrű nyál folyik ki a szájából. Nekünk nem nagyon hagyja magát megfogni, de azt meg különösen nem, hogy nézegessük a szája belsejét. Tisztában vagyunk vele, hogy nincs jó állapotban, de jobbnak láttuk, ha megmutatjuk, és abban az irányban kezeljük, ha kell. Kapott mindenféle injekciókat, még folytatni kell a kezelést. Fekélyes a szája, ezt tudtuk is. Szerencsére nem nagy léptékben romlik az állapota, figyelgetjük. A fogai a lehetőségekhez képest jók, nem kell korrekción átesnie, ami azért jó, mert nincs kitéve egy bódításnak/altatásnak, ami az ő állapotában egy újabb stresszfaktor.
De ha már szóba került, Pierre elkezdett köhögni. Csütörtökön állatorvosunk ráhallgatott, és tüdő zöreje volt. Antibiotikumot kezdett el szedni, annak minden velejárójával. Vitaminok, roborálók, probiotikum, vérképző, vese támogató és immunerősítő mellé. Olyanok vagyunk, mint a vegyészek, ha nekiállunk Pierret etetni (mert pár dolog az ételébe megy), vagy kezelni. Szerencsére birkatürelme van, és nem ellenkezik. Egy áldott jó természetű öregúr.
Ellenben Misivel, aki nem szereti a macerálást. A simogatás jöhet, de emelgetni, forgatni, vizsgálgatni, ne adj Isten még a szájába is benézni???!!! Na azt nem! Egyáltalán nem partner ilyenkor. De szörcsög, és emellé még elkezdte tépkedni is a bundáját. Úgyhogy egyelőre most szteroidot kapott, majd pár nap múlva antibiotikummal kell folytatni. Úgy be tud sértődni, pedig szerencsére nagyon ritkán kell állatorvosnak mutogatni, de annak ellenére is úgy megsértődik, hogy képes napokig kerülni minket. Elmarad a lábról leverő dörgölőzés, a dorombolásról ne is beszéljünk! Ferde szemmel méregetés van csak, esetleg elfutás, ha közeledünk. Még etetéskor is bizalmatlanul méregeti a tálat, nehogy valami turpissággal akarjuk átverni, és belecsempésszünk valami tablettát az ételébe...
Dráma, na az van ilyenkor bőven!
Végre Csipi is gazdisodott. Nem is akárhova! Nagy utat tett meg, hogy végre ő is elmondhassa, révbe ért. A fiatal pár nagyon izgatottan érkezett meg Csipiért. Szinte ragyogott az arcuk, és letörölhetetlen volt a vigyoruk. Csipike első útja Újkígyósra vezetett, ott töltött egy napot, már ismerkedhetett leendő kis barátjával, majd másnap kezdetét vette egy több órás repülőút. Nem ez volt élete kedvenc utazása, de a végcél kárpótolta, megérkezett végleges otthonába, Lappföldre. Ott egy idősebb, 15 éves cica várta, valamint másnap csatlakozott egy ifjú cica pajti is, akit szintén Magyarországról vittek haza. Őt itt tartózkodásuk idején az út szélén találtak. A kölyökkel hamar megtalálta az összhangot, és az egész családba zökkenőmentesen sikerült beilleszkednie. A pár már most nagyon szereti őt, és ez a lényeg.
Zima egyre kevesebbet eszik. Nem tudjuk, hogy azért mert szégyenlős, visszafogott, és csak előttünk nem eszik olyan hévvel, vagy tényleg van valami gond. Mindenesetre külön vettük Kalóz korábbi helyére, mert csak így tudunk biztosak lenni abban, hogy mennyi is a valós fogyasztása. De azt is be kell vallani, hogy nagyon nem tetszett a látványa. A gyönyörű, gömbölyű cica fénytelen lett, beesett arccal... Azt sem tudtuk megállapítani, hogy csak a fogzás miatt van ez, vagy tényleg lappang valami benne, amit minden áron próbáltunk kiverni a fejünkből...
Viszont Rambónk szinte az egyik napról a másikra ajándékozott meg minket azzal a csodával, hogy rendeződött a széklet állapota. Már a nedves eledelt is el tudta fogyasztani úgy, hogy utána nem kellett papírtörlővel és felmosóval lesben állni. Elmondhatatlanul nagy öröm ez nekünk. Neki is és nekünk is. Mintha elvágták volna a bajt, amit nem is pontosan tudunk, hogy mi volt, de megszűnt. Reméljük nem is találkozunk vele újra. A popója környékét még kenegetni kell, mert azt csúnyán kicsípte az a bizonyos minden igyekezetünk ellenére. De így, hogy száraz, napok alatt szépen rendbe fog jönni.
Dr. Sebő Ottó rendelőjébe utaztak kutyák vizsgálatra, elküldtük Zimát is. Ott nézegették, sárgul. A FIP tesztje negatív lett, de ugye az egyáltalán nem jelent semmit. Nem is szoktuk kérni ezt a fajta tesztet, mert sajnos nem megbízható, még ha negatívat is mutat. Egyelőre okosabbak nem lettünk...
Rikkó, Klárika és Kókusz átköltöztek a felkészítő szobába. Akkor kellett rádöbbenni, hogy Rikkó tökéletes mása Inci-Fincinek. Klárika, a legvisszafogottabb közülük, mint kiderült a legbátrabb is. Ő azonnal körbejárta a terepet, megnézte a többieket, ugrált le meg fel, aztán keresett magának egy kényelmes helyet, ahova ledőlt pihenni. Etetéskor meg ő volt az első, aki gátlástalanul behúzta az első teli tálat, azt sem zavarta hogy Károly a nagy arcával betársult falatozni. Jópofa volt a pici cicalány.
Rikkóék helyét egy alapos takarítás után befoglalták Szmilla és a tesói. Amilyen tempóban nőnek, kellett nekik a dupla ketrec. Nekik aztán mindegy hol vannak, csak legyen játék bőven. Imádnak labdázni, a kaparó rúdon csüngeni, majd azon pörögni... Nagyon tehetségesek! :D Aztán tényleg kő kövön nem marad, ha beindulnak, de még félálomban is tudnak egymással pirospacsizni. Szinte megállás nélkül csinálnak valamit, ha ébren vannak, szundi időben meg egymás hegyén-hátán alszanak, mint a bunda. Nagyon jó testvérek, nagyon szeretik egymást.
Csütörtökön megkértük Dr. Farkas Attila állatorvosunkat, hogy csapolja le Zima hasát. Nem hagyott nyugodni a helyzet, rosszul viselem a kételyt, ha nem tudjuk mi van egy kisállattal, csak azt, hogy nincs jól. Nem jött a hasából folyadék, ami teljesen érthetetlen, hisz az elmúlt napokban változott a hasa állaga sajnos. És még mindig ott tartottunk, hogy FIP gyanús is meg nem is. Kapott szurikat a doktor úrtól, folytatnunk kell majd a kezelést. Ismét volt hőemelkedése, ez is annyira hullámzó, minden tünete arra hajaz, amit még mindig nem szeretnénk belelátni. Van, hogy jobb a hangulata, eszik is, van hogy csak gubbaszt... Mindenesetre szinte napi kapcsolatban vagyunk gazdijelöltjeivel, akikkel meg is beszéltük, hogy az ő örökbefogadásától el kell tekinteni. Ha sikerülne kigyógyulni, akkor is biztos hamar beleszeretne valaki, de félő, hogy ebből már nincs kiút...
Zimus mellett állatorvosunk több kombinált oltást is osztott ki a lakóink között: Kalóz, Rikkó már a másodikat kapták, míg Dóri, Dani és Pici oltási programja is megkezdődött. Pacával még várunk kicsit, ő annyira pirinyó még.
A kis szobába felköltözött Karcsi. Imádta! Mondjuk mindent és mindenkit imád, az egész élete erről szól, hogy nagykanállal habzsolja az élvezetek. Minden negatív gondolatot kizár, a fején, a szeme csillogásán látszik, hogy végtelenül pozitív figura. Zima érdeklődői kijöttek ismerkedni a cicákkal, és Károly azonnal benne volt a fiú ölében. Többen is bekerültek abba a bizonyos kosárba, akik elrabolták a család tagjainak szívét. Többször is beszéltünk a napokban, hogy vajon ki lenne a tökéletes társ és kiskedvenc. Jól esett, hogy kikérték és meghallgatták a véleményemet. A hallottak és a megérzés alapján is Karcsi lett a kiválasztott, a múltja ellenére, amit reméljük már teljesen levetkőzött. Ez ilyen tipikus szerelem volt első látásra, és valahol lehet én is ráéreztem, hogy őt fel kell oda vinnem, hisz légből kapott ötlet volt, mégis ő volt, ki elsőre robbant ki a szobából, így vele találkozhattak először. A lényeg, hogy Karcsit nekik szánta az ég is! :)
50 cicánkkal együtt köszönjük szíves figyelmüket!
Reni
Hozzászólások