Mint minden új év kezdetén, most is tele pozitív gondolattal, optimistán, nagy lendülettel vágtunk bele az évbe, gondolván, talán idén minden sokkal jobb lesz. Egy újabb generáció nő fel, válik önállóvá és döntéshozóvá, mi pedig bizakodunk, hogy a biztonságos és felelős állattartás hátha ebben a korosztályban mindenki számára divattá válik. Ám amilyen lendülettel jött a lelkesedés, olyan gyorsan csorba esett rajta... Az elmúlt napban, az Alföldi utcából beérkezett Koszi cica állapota nagyon bizonytalan. Pisilt, de semmi élelmet nem fogadott el, valamennyi erősítő pasztát tudtunk belediktálni kevéske vízzel leöblítve. Kétségbeesve próbáltunk állatorvost intézni, mert annak ellenére, hogy magunk is láttuk a szájában lévő gyulladást, (a duzzanat szinte teljesen lelappadt) tudtuk, hogy nagyobb a baj. Gyanúsan valamire pozitív is lehet, sok pozitív cicát láttunk már, feltűnnek a tünetek. Délutánra tudta Dr.Farkas Attila fogadni. Lili vállalta, hogy elviszi, rá mindig lehet számítani, amiért elmondhatatlanul hálás vagyok, pluszban a cicák nevében is! Szóval állatorvosunktól kapott mindenféle injekciót Koszi, infúziót is, amit ismételni kellett volna másnap is, mert a fekélyes, gennyes szájüreg mellett dehidratált. Ki tudja mióta nem tudott enni már, mióta küzd a mindenféle szájproblémáival, hisz beigazolódott a gyanú is, Koszi FeLV, azaz leukózis pozitív. Reméljük a doktor úrral együtt, hogy elég erős. Lili vállalta azt is, hogy az estét otthon tölthetni nála, a jó melegben, állandó felügyelet mellett, de mire odaértek volna, Koszi szervezete elfáradt. Elaludt... Nagyon sajnáljuk!
Egy mezőgazdasági telephelyen etettek több cicát is. Ebből ketten kezesekké váltak az idő folyamán, míg várólistán voltak. Mikor jeleztük, hogy tudjuk őket fogadni, a kandúr helyett egy másik nőstény cica érkezett, akit pár nappal korábban "felejtett" ott valaki. Látszott, hogy emberbarát, vélhetően szobacica volt korábban, ezért inkább őt hozták be. A korábban bejelentett cicus a Szandi nevet kapta tőlünk. Fiatal, aprócska, csupaszem leányzó, nagyon-nagyon vicces figura, kis bohóc, de nagyon szerethető.
Míg a másik fiatal felnőtt, fekete szépséget, akit magára hagytak, beszállítói Szaffinak neveztek el. Ő elég rosszul viseli, ha nem vele foglalkozunk, állandóan csüng az emberen, és ha erre nincs lehetősége, akkor ennek hangot is ad. Megállás nélkül tudja mondani, ezzel nyilván eléri a célját, hisz kiköveteli a figyelmet.
Csütörtökön állatorvosunk a szokásos vizit alkalmával kombinált oltással látta el Lujzát, Leilát, Cérnát, Verát és Cifrát. A lányok mind nagyon ügyesek voltak.
Pénteken Dr. Tímár Endre rendelőjében cicás napot tartottunk. Pár napja bekerült egy hordozó Lulu mama rezidenciájára, hogy szép lassan megszokja. Mi sem gondoltuk, hogy ilyen jól alakul majd és beköltözik, bekuckózik a hordozóba. Ez volt a lehető legjobb, ami történhetett. Így csak rá kellett csukni az ajtót, és már utazhatott is ivartalanításra. Egyáltalán nem akar felénk nyitni, már annak örülünk, ha nem fújtat ránk, ha kinyitjuk a ketrece ajtaját, sőt már hajlandó úgy enni, hogy bent vagyunk még a szobában. Apró lépések, nagyon sok van még hátra... De amilyen egyszerűen zajlott az utaztatása, annál inkább kerekedett a szemünk, mikor a gyorsteszt FIV pozitivitást mutatott. Lulu mama gyönyörű, a bundája csak úgy ragyog, nem gondoltuk volna. Ivartalanítás közben megkapta a chipjét és oltást is, mert egyelőre még szabadkézzel nem tudjuk megfogni. Visszatérve az immunhiányos rész lekerített kis szobájába került. Ott több terünk lesz vele foglalkozni, hátha ő is könnyebben nyit majd.
A felcseperedett Klárika, valamint a most beérkezett lányok, Szaffi és Szandi is átestek az ivartalanításon és a gyorsteszten, mindhárman negatívak lettek. Nem különben Cérna és Vera, kik már ivartalanítva kerültek be, ám tesztjük még nem volt, ők is szerencsére negatív eredménnyel tértek vissza.
Príma cicánk vizsgálaton volt, szájába visszatért a gyulladás, így újra kezdjük a gyógyszerezését. Nála gyanús a negatív teszt eredmény, ismételni fogjuk nemsokára. Addig is erősítjük a kis immunrendszerét, és odafigyelünk az étkezésére. Inkább csak nedves eledelt tud fogyasztani. abból is a puhább falatokat.
Mulán is látogatást tett a doktor úrnál. Fogkő eltávolítása volt, valamint többször rázta, piszkálta a fülét, ezért kértük, azt is szemrevételezzék. Egy darab vadhúst kellett eltávolítani a füléből, ami miatt pár napig fülcseppezni kell, emiatt tolódik kicsit a gazdisodása. De nem baj, az ő érdekét szolgálja, míg ha nem is a kedvenc elfoglaltsága, minimális szemforgatással elviseli ezt is.
Az örökbefogadó konténer nagyszobájába felköltözött Roza. Meglepően jól fogadta az új társakat, mondjuk vannak számára ismerős arcok régebbről. De ott már nem rohannak körülötte ezerrel a nap 20 órájában az apróságok, amivel az idegein táncoltak. Igaz, itt is van, hogy bepörögnek, és repül minden a nagy játék hevében, de azért a nagyok a megszokott pajtikkal játszanak, nem fogják Rozát játékra invitálni. Ahogy kinyílt az ablak, ki is libbent a kifutóra, olyan volt a viselkedése, mintha nem is hagyott volna ki egy évet. Gyorsan és viszonylag zökkenőmentesen sikerült beilleszkednie, úgy tűnt egész jól érzi magát ott, már az első napján.
Inci-Finci a kis szoba lakója lett, mert amióta Guliver gazdisodott, azóta Likőrnek nincs játszópajtija. Pedig szeret játszani és szüksége is van futkározásra, mert elég kerekded a szentem. Incus megszeppent az első pár percben, de ezt gyors levetkőzte és már mindenhol is volt, ahogy az lenni szokott.
Helyükre a frissen tesztelt lányok költöztek át, Vera és Cérna. Vera meglepően rosszul reagál a cicákra, már morog, ha bizonyos távon belül halad el valaki, és meg kell hagyni, elég bőlére eresztette azt a távolságot. Cérna a kanapé mögött találta meg a biztonságát, de pár nap alatt már az ablakban találta meg a törzshelyét. Ő azért jobban viselte az idegen cicák jelenlétét, míg Verácska csak Cérna társaságával volt kibékülve.
Vasárnap egy fiatal férfi látogatott ki a menhelyre, Panterához. Az is szóba került, hogy nővére Pandórát fogadná örökbe, így egy cím alatt lakhatnának a tesók továbbra is. Elbűvölte Pantera bájos orcája, elbambulós, csücsörítős szájtartása. Egyelőre úgy tűnt, hogy nem riadnak vissza attól, hogy nem olyan közvetlenek, mint elképzelték, de első cicák lennének, nyilván át kell gondolni. (Azóta sem jeleztek vissza, pedig eltelt jó sok idő...)
Hétfőn megérkezett leendő gazdija Stefiért. Felkészültek az érkezésére, még külön szobájuk is van, ahova vissza tudnak vonulni, ha túl sok a gyerek zsivaj. Stefi alapból ott fog indítani, és majd apránként mutatják be neki az egész házat, ahogy az érdeklődése, bátorsága már megengedi. (Megjegyezném, hogy Stefi önmagához képest jó ütemben oldódott, és már a cicapajtijával is egyre inkább összecsiszolódnak).
Kora délután már Mulán is azon kapta magát, hogy bekerült a hordozóba. Gazdija nagy lelkesedéssel várta már, hogy a csodaszép, fehérbajszú hölgyemény kigyógyuljon, felgyógyuljon mindenből, és végre elinduljanak együtt hazafelé. Megy a drukk ezerrel, hogy Mulán gyorsan akklimatizálódjon, és végre ő is elmondhassa, hogy van saját otthona és családja. Mindkét cicalány Makóra költözött.
Ezt leszámítva csendesen telt a hét. Mondjuk a csendet gyakran képes megtörni Szaffi, aki Cérna és Vera régi helyére költözött át. Szaffi nem érezte jól magát egy ketrecben Szandival, feszélyezte őt. Amióta külön kerültek, még közvetlenebb és láthatóan felszabadultabb lett csupaszem királylány is, és Szaffi sem gerjed a közelségétől, és nem kell osztoznia a figyelmen sem.
Decemberben látogatott ki a menhelyre két fiatal lány, kik akkor is inkább az immunhiányos cicák felé hajlottak. Most célirányosan Misihez jöttek látogatóba. Sok időt töltöttek vele, és végül megszületett a döntés is. Igaz, aludtak rá egyet-kettőt, de biztosan és határozottan kijelentették, hogy Misit és Monoklit szeretnék örökbefogadni. A fiúk nagyon összenőttek, és nem szerették volna őket elválasztani, és Monokli rengeteget fog segíteni Misinek a beilleszkedésben, ebben biztosak vagyunk, és abban is, hogy a lányok imádni fogják a menhelyen megalakult, stabil és örökre szóló barátságot. Monokli Dórival is jó kapcsolatot ápolt, amióta oda került, és ezt Misi nem nézte jó szemmel. Leste a lehetőséget, hogy mikor tud barátjával összebújni, mikor fog Monokli megint csak rá figyelni. De hamarosan már nem kell osztoznia barátján, nagyon izgatottak vagyunk mi is és a leendő gazdik is.
Vasárnap anyát és lányát fogadtuk cicanézőbe. Eljátszottak a gondolattal, hogy Picit és Pacát fogadnák örökbe, akiket fel is költöztettünk a kis szobába, ahol Pici azonnal remekül érezte magát, Paca pedig gyors felvette a szoba ritmusát anyja szoknyája mellett.
De találkoztak Inci-Fincivel. Attól kezdve beette magát a lány karjaiba, és nem is volt hajlandó esélyt adni a többi cica számára. Mondhatni első látásra szerelem volt! Kicsi korától bent volt a menhelyen, és csak arra várt, hogy ez a kedves anya-lánya páros megérkezzen érte. Mellette biztos nem unatkoznak egy percig sem! Idővel ő is sokat finomodott, formálódott és nyugodott, lehet most jött el az ideje annak, hogy megtapasztalja a gazdis életet.
44 bársonytalpú védencünkkel köszönjük, hogy idén is velünk tartanak!
Reni
Hozzászólások