A felkészítő szobába átkerült Tasha és Tesa. Egész közel engedtek már magukhoz minket, elindult a bizalmi szál. Eljött az ideje annak, hogy kiköltözzenek a karanténból. Tasha egy gyors szemrevételezés után hamar behuppant a számára legszimpatikusabb kuckóba, míg Tesa, ez a vagány kandúrka már ment is spanolni a pajtikkal. Mindenkit körbeszimatolt, majd ezt követően felmérte a terepet, és a számára legszimpatikusabb ablakszárnyba csüccsent be a kilátással ismerkedni. Világéletében utcacica lévén egész jól reagált a bentlétre, a korlátokra és a puha fotelokra! Tasha ellenben inkább kivárt, és szép lassan testvére árnyékában fedezte fel az új lakrészüket.
A visszakerült Lujza egész jól megbékélt már a helyzettel, ugyanis őt ez eléggé megviselte. Dühös volt mindenre és mindenkire...De ahogy észrevette, hogy a kifutóba is kitekintgethet, már ellibbenni látszott a dühe. Társait is elfogadta, inkább becsatlakozott közéjük, és együtt követték szemeikkel, pislogás nélkül az erdő madárvilágát.
Sky végre megkapta a veszettségi oltását, leendő családja nagyon várta ezt a hírt. Tódor újra pár napig gyógyszert kap a feje miatt. Ha nem javul, állatorvosunk a teljes feltárást javasolja. Még mindig szivárog a fejéből a mindenféle dolog, tisztogatjuk, nyomkodjuk neki, amit előszeretettel tűr. Gondolom jól esik a nagy okos fejének, ha nincs feltelve váladékkal.
Turmix rettentő jól érzi magát Lulu mama társaságában. Teljesen úgy viselkedik, mint egy kölyök cica. Ott van láb alatt, csak vele kell foglalkozni, különben hisztizik, nyávog. Imádja a babusgatást, a törődést, és mindenfelé követ minket. Pontosabban követne, de nem szabad neki mindenhová bedugni a buksiját, bármennyire is kíváncsi. Lulu mama is teljesen odavan érte, sokkal vidámabb, kivirult, és már annyira megközelít minket, pontosabban Turmixot simogatás közben, hogy pár lopott érintést még a szigorú Lulu mami is engedélyez. Ilyenkor mindig elolvadunk!
Korábbi védencünk, Azúr gazdijai látogattak ki a cicáink számára gyűjtögetett nagy mennyiségű eledellel, amit nem tudunk eléggé meghálálni! Ugyanakkor a hölgy értesült nagy kedvence, Guliver visszatértéről, és nem tudta megállni, hogy meg ne szeretgesse a nagyfiút. Többek között ő az egyike azon cicáknak, kik ezt maximálisan igénylik és élvezik. Úgyhogy külön hálásak vagyunk a simikért is! :)
Egy férfi kért segítséget egy rossz állapotú kölyök cicával kapcsolatban. Fogadtuk az alig pár hetes csöppséget, kinek a mellső bal lába kacska, nem kizárt, hogy törött volt, valamint náthás, mindkét szeme csupa csipa. Kutyasétáltatás közben a tó partján lévő dzsindzsásból rohant oda a vizslához, aki szerencsére a gazdi gyors reakciója miatt, valamint a döbbenettől nem kapta be az apróságot. Az 5-6 hetes lányka a Márvány nevet kapta. Egyszerűen elképesztő figura! Szerencsére tud enni magától, nagyon éhes is volt a szentem. Megkezdtük az erősítését, parazita mentesítését valamit gyógyítását. Az egyik szemecskéjét hiába kerestük, nincs neki, de őt ez egyáltalán nem zavarja sem a közlekedésben, ott a kacska lába sokkal szembetűnőbb, sem abban, hogy cukiskodjon, mert irtó tünemény! Megállás nélkül mozog, és ha egy percig is elveszít minket szem elől, már mondja a magáét!
Várólistáról érkezett be egy nőstény cica. Eredetileg egyedül jött volna, de lett egy útitársa. Egy gondozásra szoruló néni cicája volt, ki bekerülése előtt lefialt. A néni gondozója "elintézte" a kölyköket, kivéve ezt az egyet, mégsem oly szívtelen... A pici most egy hetes körül van és hatalmas. Már most szinte akkorka, mint a pár hetes Márványka. Igaz, egyedül van, és amint látjuk, imád enni, és ez így van rendjén, tesók helyett is fogyasztania kell. Anyját Bíborkának neveztük el, a kis húsostáskát pedig Batyunak. Nagyon puha, nagyon dagi, de egyelőre még csak messziről csodáljuk, nem akarjuk jobban stresszelni a kis családot. Elsősorban anyja, Bíborka bizalmát próbáljuk elnyerni, mindkettejük nyugalma és egészsége rajta múlik.
Olyan csodálatos napok vannak mostanság, megérkezett a tavasz! A cicáink kint lebzselnek a kifutóban, és ez a kellemes napsütés, simogató szellő még a félőske Tódort is kicsalogatta. Jaaaaj, nagyon örültünk, hogy nem egy pici területen mozog a kuckója körül, hanem már elkezdett oldódni. Igaz, hogy így kicsit nehezebb a kezelése, mert fel kell kutatni előtte a kifutóban, vagy megvárni míg az uraság beérkezik, de ez a legkevesebb, az ő boldogsága mindenekelőtt!
Sky nagy napjával kezdtük a májust! Megérkezett érte családja Újszentivánról. A család szemében ugyanaz a csillogás látszott, mint első találkozáskor, már nagyon izgatottan várták, hogy megkezdjék cicás életüket ezzel a kis tündérmanó Sky cicalánnyal.
Korábban még elköszöntek egymástól országos cimborájával, Ábellel. Lehet, hogy érezték, hogy ez lehet az utolsó nap, amit együtt töltenek, de egész délelőtt, megállás nélkül játszottak. Nemrég találtak egymásra, de ez az ismeretség mindkettejükből kihozta a kölyök énjüket, nagyon édesek voltak együtt.
A heti kontrolljára készülődött Latoya. Újfent megszabadította Dr. Tímár Endre a felesleges bőrdaraboktól. Szépen gyógyul.
Márványka is vizsgálaton volt. A szemecskéje felszívódott, azzal nincs tennivaló, tovább kapja a gyógyszert, és a korábban törött, ám már kacskán összeforrt lábáról röntgen tudja megmondani, hogy lehet-e műteni, úgyhogy erre tart majd a következő útja. Ha belegondolunk, hogy ez a hat hetes csöppség min ment keresztül, hogy már összeforrt a pici csontja... A szívünk összeszorul. De ránézünk, és annyi vidámság, életöröm van benne, és olyan kis dinka, hogy el is felejtjük a hiányosságait. Ő így tökéletes!
Tódor a pár nap gyógyszer után meglátogatta a rendelőt, de továbbra is csak annyit tudunk tenni, amit eddig. Kinyomkod, takarít. Nagy és mély a tályog, ami egy egyszerű kandúr verekedés következménye. Idő, míg teljesen meggyógyul.
Szerdán Dr. Farkas Attila kombinált oltást osztott ki Turmixnak és Rambónak, veszettség ellenit pedig Fondornak és Tesának. Tasha csodaszurit kapott a doktor úrtól, mert reggelre legyűrte a nátha...
Hétvégén fiatal pár látogatott ki Leila nézőbe. Őt egy mentett cicatárs mellé szeretnék örökbefogadni. Elmondtuk Leila sztoriját, és hogy jelenleg miért ilyen kis duzzogi, házsártos, de egyáltalán nem riasztotta el őket a válaszottuktól. A másik cicájuk egy kolónia elnyomott tagja, ő biztos ad teret Leilának a beszokáshoz, valamint akár még segíteni is tud neki ebben.
A heti záró pillanat az Batyuka szemének nyiladozása. Nagyon nehéz ellenállni, hogy ne puszilgassuk szét a buksiját, és a babahájas pocakják. Anyja bármennyire is jó fej és hagyja, hogy megérintsük, felemeljük, hogy arcunkoz öleljük, míg visszahelyezzük a tiszta fészekbe, beizzítja a szirénákat, és anyja már otthagyva csapot-papot, rohan babájához, mert Batyu csak akkor nyugodt, ha eszik.
38 cicánkkal köszönjük, hogy velünk tartottak!
Reni
Hozzászólások