Önkénteseink kutyasétáltatáskor macskacsaládra lettek figyelmesek közvetlen a menhely melletti erdőben. Felállítottuk az élőcsapdát, hátha sikerül összegyűjteni a tagokat. A legéhesebb egy kis lurkó lett, aki elég hamar kiszimatolta, és befalta a bekészített nedves eledelt. Nagyon félős és vadóc egyelőre, így nem néztünk meg a nemét, de annyira kandúros arca van, hogy azonnal ráragasztottuk a Soma nevet. Mint később kiderült, jogosan. Az apróság kb. három hónapos, igen vézna, de ez betudható a pár napos koplalásnak.
Másnap egy felnőtt cicának sikerült besétálni a csapdába, gondoltuk ő lehetett az anyja, mindenesetre együtt mozogtak. Bekerült Soma mellé, de nagyon megvolt vadulva, ugrált és tombolt saroktól sarokig. Gondoltuk, csak riadt, de másnapra sem volt nyugodtabb. Somát amint lehetett, kicsalogattuk, hogy az ő lelkivilágát ne törje meg. Szerencsére kajával könnyen motiválható. Iszonyat bolhásak, amit a picinél még tudtunk orvosolni gyorsan, de a felnőtt macskánál, kit Siminek neveztünk el nemtől függetlenül, még a takarítás is kihívás. Kapott egy hordozót, ezzel elbarikádozva őt, ide vissza tudott vonulni, vagy akár mögötte is meg tudta húzni magát, így mi az előtérben el tudtuk végezni a takarítást, etetést, almozást. Félelmetes volt, meg kell hagyni. De így Soma egyre érdeklődőbb lett velünk, úgyhogy már csak ezért is megérte a szétválasztás.
Szénia és Szépia olyan ügyesen boldogulnak az étkezéssel, hogy ők is bekerültek már a menhelyre Lili otthonából. A kicsik egyelőre nagyon élik az újdonság varázsát, izgágák és nagyon játékosak.
Dr. Farkas Attila a heti vizit alkalmából veszettség elleni oltással látta el Lapkát, valamint ismétlő kombinált oltást kapott Mircike.
Dr. Tímár Endre rendelőjébe utazott Fondor és Szépia. Fondor olyan kis mufurc lett, és nem élvezte a pocak simit sem, valamint a szuszogása is más lett. Mivel vannak egészségügyi gondjai, struvit kövei, ezért erre gyanakodtunk. Szerencsére a doktor úr megnyugtatott minket, hogy ezt leszámítva rendben van a nagyfiú, úgyhogy csak durcás, hisztis épp a szentem.
https://www.flickr.com/photos/146859726@N05/53038335255/
Fondor
Szépia viszont beteg. Ő kisebb is mint tesója, és elkezdte fogsorát csikorgatni evés közben, már amennyit épp evett. Antibiotikumot kap az immunerősítés mellett. Rövidesen jobb lett a hangulata és az étvágya.
Pár nap kimaradás után újabb felnőtt cicát sikerült elcsípni a nap folyamán. Szintén nagyon vékony és egyelőre felettébb bizalmatlan. Fiatalnak tűnik, de eléggé csapzott és viseltes. Már nem nagyon mutatkoznak az erdőben a cicák, de ő is a kirakott család egyik tagja, mert velük mozgott. Saru névvel ruháztuk fel.
Tilinkó is egy napra meglassult a hétvégén. Szerencsére másnapra ennek nyoma sem volt. Szépen-lassan erősödik a mini, ám annál nagyobb hanggal megáldott kandúrka. De imádjuk, mert elbűvölő természete van a pehelysúlyú cicafiúnak, az állandó maszatos nózija ellenére is.
Hétfőn meglepő fordulattal kezdtük a hetet. Soma érkezett dorombolva, simogatásért. Megtört a jég! Ugyanilyen pozitív változásban volt részünk Saruval kapcsolatban is. Így le tudtuk cseppenteni külső-belső parazita elleni cseppel, valamint azt is megtudtuk, hogy vélhetően ő a kölykök anyja. Sajnos a többi kölyköt azóta nem láttuk, mióta anyjuk bekerült, hiába igyekeztünk több helyen is a csapda felállításával... És Simivel sem sikerült közelebb kerülni egymáshoz, még mindig foggal-körömmel, szerencsére főleg hanggal, de ellenáll.
Drazsé is nagy utat tett meg eddig, hogy végre tiszta legyen az alatta lévő pléd. Olyan felemelő érzés, hisz volt, hogy naponta többször is cserélni kellett alatta a rongyot, meg folyton szivárgott ki belőle a híg széklete. És most láss csodát! Minden tiszta volt. Sőt, makulátlan! Két hete csak gyógytápot kap, végre meghozta hatását. Ami külön öröm, hogy jóízűen fogyasztja ezt a tápot, úgyhogy ő is sokban hozzájárult a sikerhez.
Egy kedves régi támogatónk, segítőnk érkezett ki a cicákhoz édesapjával, adományt hoztak nekik simogatásért cserébe. Köszönjük kedvességüket, külön FIVes cicáink nevében is, hogy ők sem maradtak ki a simogatásból!
Délutáni etetéskor csörgött a telefon, hogy itt vannak a menhelyen a kocsiban egy haldokló cicával. Mivel senki sem fogadta akit felhívtak, ezért kihozták hozzánk. Őt a sándorfalvi strandról szedték össze. A cica náthás, szerencsére nem haldoklik. Mivel egy fikarcnyi helyünk sincs, ezért egy nagyobb hordozóba tudtuk elszállásolni. Amint letakarítottunk arcáról a rászáradt csipát és mindenféle váladékot, egész csinos pofika került a felszínre. Két hónap körüli cicalány, ki a Nikka nevet kapta. Megkezdtük a gyógyszerezését, erősítését. Az étvágya jó, ami sokban megkönnyíti a gyógyulását majd.
Szerdán állatorvosunk veszettség elleni oltást osztott ki Vörinek, Bíborkának és Mamónak, valamint kombinált oltást kaptak Kuszkó, Bigyó, Bogyi és Vincent. Péntek elkezdte vakarászni a fülét, már megint begyulladt neki. A doktor úr javaslatára megkezdtük a javasolt fülcseppel kezelni, amit gyűlöl. Mi is, akiket nagyon szeret, alig tudtuk megnézni, hogy mi lehet vele, fújt, morgott, kalimpált. Állatorvosunk előtt is előadta magát, kihívás volt a vizsgálata. Kapott egy szurit is, majd ugye a fülcseppek, aminél a taktikánk az etetés közben belenyomni, majd miután abbahagyta a szemmel verést, óvatosan belemasszírozni a fültövénél. Fáj neki, dünnyög, de a finom falatokat már nem hagyja ott miatta.
Drazsé még tudta fokozni az ámulatunkat: végre szilárd rudikat találtunk az alomtálcában. Tudom, sokaknak ez nem nagy esemény, de nekünk a hetek óta tartó hasmars után igazán nagy öröm, szinte felüdülés! Így ő is szép lassan helyrejön, már a bundiján is látszik a javulás, és talán pár dekát is felszedett magára.
Matyó elkezdett tüsszögni. A hatalmas kandúr elanyátlanodva, kissé könnyes szemekkel pillogott ránk, hogy micsoda nagy dolog történik vele. Náthás, férfi náthás... Rengeteget kellett babusgatni, csak úgy tudott enni, hogy közben simizgettük a hátát. Szinte világvége hangulat volt, de hála, pár nap alatt túl volt rajta. A gyógyszerek beadása gyerekjáték volt, mert a finom falatok azért csak finom falatok, és abban simán el tudtuk rejteni a tabikat.
Nikka nagyon rossz. Nyilván a körülmények nem teszik lehetővé, hogy nagyobb helyen legyen, de amint van lehetőség, egy kicsit megfuttatjuk, játszunk vele. Aktív, annak ellenére, hogy nem teljesen gyógyult, ugrál, mászik, rúgkapál. Lépni nem lehet, levadász, rág, birkózik mindennel amit ér. Igazi tűzrőlpattant égedelem, de biztos ez is sokban hozzájárult ahhoz, hogy ilyen szívós a szervezete.
Péntek a hétvégére csak képes volt addig vakarászni a nyakát, hogy kisebesedjen. A füle még mindig csucsogós, beteg, azért a fülkencének is kell egy kis idő, míg teljesen megoldja a benti dolgokat. Persze ezt Péntek nem győzi kivárni. Úgyhogy a nyár kellős közepén Péntek géz sálat kapott. Fülcseppezés előtt sálcsere, kék krémmel nyak kenegetés és végül fülcsepp... Ezt a tortúrát már végigjártuk, és még csírájában szerettünk volna elfolytani, mielőtt megint úgy felrobbantja a nyakát, mint ahogy bekerült. Sállal már jobb a helyzet, így nem vakarja magát és szerencsére nem is zavarja annyira, hogy leszedje.
51 cicánkkal köszönjük figyelmüket!
Hozzászólások