Ízisz igazi szuperanyu! Minden kölykével tölt külön időt, szeretgetéssel, törődéssel, játékkal. Emellett egymagában is jókat játszik, van, hogy jobban pörög, mint csemetéi. Viszont a közös időtöltést sem vetik meg még mindig. Ha pihenésre kerül sor, akkor azt együtt teszik, egy kupacban, és a jól megérdemelt szundit a még mindig tartó komfortszopizás előzi meg. Igazából csak dagasztanak anyjukon, és összenyálazzák dorombolások közepette, de addig van ideje mindegyikük buksiját alaposan letisztogatni, alváshoz rendbe rakni. A kölykök amennyire jó tesók, annyira mások. Az egyik anyásabb, a másik felfedezőbb, a harmadik enyelgősebb, a negyedik játékosabb, az ötödik pedig falánkabb. De együtt egy tökéletes szimbiózist alkotnak, leosztva maguk között a feladatok, szerepeket.
Viszont a társát elvesztő Benő nem volt jó állapotban. Nem evett, gubbasztott. Melegnek is tűnt, hányt is. Nem tudtuk, hogy csak a depresszió jelei ezek, vagy komoly baj, esetleg valami fertőzés lappang a háttérben, így azonnal szervezkedni kezdtünk, őt nem veszíthettük el. Mivel kollégánknak az egyik kutyus miatt a Vezér állatorvosi rendelőbe kellett mennie, lebeszéltük, hogy Benőt is fogadják. Láza volt, infúzióra kötötték. Teszteket végeztek el, FIV/FeLV és parvo vírus tesztet is, mindenre negatív. Semmi szervi, egészségügyi panaszt nem állapítottak meg, általános állapota, kondija is jó. Pár órát töltött a rendelőben, közben csöpögött az infúzió, és próbálták lehúzni a hőjét. További feladatunk a kiírt gyógyszer beadása volt 5 napig, valamint roboráló, erősítő pasztával kellett táplálnunk. Az ellen tiltakozott, de próbáltuk megbeszélni vele, hogy muszáj, ez az ő érdekét szolgálja, nem szabad elhagynia magát.
Szirom beköltözött a saját nagy ketrecébe, kapott egy meleg kis kuckót is, amit nem használt. Úgy tűnt, rendben van, étvágya közérzete kicsattanó. Lógott a plafonon, zajongott, játszott. Majd 2-3 nap teltével egyre kevesebbet evett, és lassabb volt a megszokottnál. Ez az ő állapotában igencsak aggodalomra adott okot, így újra visszakapta kis barátját, a melegítőpárnát. Azonnal rá is csücsült, és ettől kezdve újfent elválaszthatatlanok lettek. Gyakran jártunk arra, hogy mindig jó meleg legyen a királylány vízágya, mert bizony az volt a baj, hogy a hőjét még nem tudja rendesen szabályozni, és ha nem melegítjük, kihűl. De szerencsére még időben rájöttünk a problémára, és orvosoltuk, így visszakaptuk az egyre élénkebb Szirmunkat.
Mircike foltokban elkezdte tépkedni a szőrét. Állatorvosunk látogatásakor szteroid injekciót adott neki, és újfent elkezdjük az antibiotikumot a szája miatt, mert összefüggés lehet a tépkedés és az újra belobbant szájfájdalma között.
Tódor már egy hete tartó náthája nem akart múlni a kapott gyógyszer hatására, így csodaszurit kértünk neki. Ez ugye nem varázslat, csak egy jó erős antibiotikum, amire az eddigi tapasztalatok szerint nagyon jól reagálnak a cicák, és egy is elegendő ahhoz, hogy pontot tegyen a nátha végére. Csak ezt combizomba kapják a doktor úrtól, ami nem a legkellemesebb, de mint általában a többieknél is, így Tódornál is pár finom falat után már a múlté lett a kellemetlenség.
Ízisz és Fondor veszettség elleni oltást kapott, Zümi pedig kombinált oltást.
Sajnos korábbi védencünk, Leó több megpróbáltatás után egy szuper családhoz került pár éve, ahol a napokban pár perc leforgása alatt, hirtelen a semmiből átkelt a szivárványhídon. Gazdijaik kihozták a maradék dolgait m és szívfájdalmuk enyhítésére egy kicsit cicáztak is. Mélyen együtt érzünk, és nagyon sajnáljuk...
Újfent egy cég munkatársai érkeztek ki csoportos önkéntes munkára a menhelyre. Egy pár a cicák körüli teendőket vállalták be, otthon is van cicájuk, így nem volt számukra idegen munkálat. Több órán keresztül zsizsegtek a cicák körül, amit mindkét fél nagyon élvezett és a búcsú után cicáink elégedetten vackoltak be szundizni. Nagyon szépen köszönjük nekik a segítséget!
De hogy valami jóval is szolgáljon a hét, végre elérkezett a nagy nap, Márvány és Guliver gazdisodásának napja! Ez a vagány páros több, mint három hónapot várt arra, hogy leendő otthonunk teljesen elkészüljön, és ők birtokba tudják venni.
Helyükre azonnal felköltözött Latoya, mivel újabban azt találta ki, hogy mindenáron ki akar jutni a felkészítő szobából. Ezért hát kikerült onnan. Köszönte szépen, azonnal otthon érezte magát az új szobában. Mondjuk a többieknek itt sem örült felhőtlenül, ő az a tipikus díva, aki minden, de minden figyelmet magának akar kisajátítani, hatalmas forma, hatalmas egóval, de mi tápláltuk benne ezt még a bekerülésekor, hisz maximális kényeztetésben és pátyolgatásban volt része, míg lábait kezeltük. Most első körben a tálkákat nézte körbe, és evett bele mindbe, majd az egyik legmagasabb cicatoronyba csimpaszkodott fel, hogy onnan fentről szemrevételezze az eseményeket.
Természetesen örömünk nem tartott sokáig, sőt! Nem is gondoltuk, hogy ilyen lehetséges, vagy egyáltalán ezt még lehet fokozni! Másnap reggel már jelezte az örökbefogadójuk, hogy Márvit és Gulit sajnos vissza kell hoznia, mert kiderült, hogy allergiás. A srácok elég rapid gazdisodást tudhatnak maguk mögött... De szerencsére ők örültek a viszontlátásnak, és ott folytatták ténykedéseiket, ahol egy nappal azelőtt abbahagyták...
Rajtuk kívül még egy korábbi védencüket is fogadtuk. A közös múltunk több évre nyúlik vissza, hisz több, mint 5 éve élt teljes boldogságban gazdijaival. Ám sajnos súlyos egészségügyi okok miatt kellett megválniuk tőle, hisz kisgazdija állapota megkívánja, hogy jó sok időre most nem érintkezhet állattal. A család barátai intézték a cica kihozatalát, nem is tudták megmondani, hogy mi volt a menhelyi neve. Minden kis dolgával együtt érkezett meg a cica, és már a hordozóból azonnal felismertük Spárgát. Mivel oltásait rendszeresen kapta, ezért nagy dilemma volt, hogy hova is kerüljön, de úgy döntöttünk, hogy vissza a kisszobába, hátha az emlékek bugyraiból felidézi az ismerős helyet, és kevésbé lesz számára megrázó a menhelyi lét. Egyelőre megviselték a történtek, dehát hogyne viselték volna. Azért igyekeztünk sokat vele lenni, és pár óra múlva már jött, és panaszolta a dolgokat, mi pedig próbáltuk a lehető legtöbbet kihozni, hogy komfortosan és jobban érezze magát.
Benő egyre jobban volt. Visszatért az érdeklődése, étvágya és a dorombolásának hangereje is. Gondoltuk unja magát, lehet segítenének neki a cicatársak, így elkezdtük átszoktatni őt a felkészítő szobába. Nikka halálosan beleszeretett, és mint egy kis matrica követte őt mindenfelé. Benő nézelődött az ablakból, jött-ment, de amikor elhagytuk a szobát, mire visszatértünk már a kanapé mögött rejtőzött. Ha hívtuk kijött, és akkor megint vegyült, de amint kimentünk, újra visszavonult a rejtekhelyére. Ebédidőben minden alkalommal visszarobogtunk vele a saját zugába, hogy egyen kényelmesen, a saját tempójában. Azt nem kockáztathattuk, hogy akár egy étkezés is kimarad nála.
Csütörtök reggel kolléganőnk egy hordozóra lett figyelmes a menhely táblájánál. Ahogy haladt arra, szinte már megfogta a hordozót, a rosszul bezárt ajtó miatt a cica kiugrott, és árkon-bokron túl volt pillanatok alatt a bordányi, forgalmas út felé... Annyit látott, hogy egy hamuszürke, süldő forma cica volt. Jeleztük az arra lakóknak, a boltban dolgozóknak, hogy egy ilyen cica felbukkanásakor szóljanak azonnal, de attól felállítottuk az élőcsapdákat is, hátha visszatér. De ez tudjuk, eléggé lehetetlen küldetés, de hátha...
Most az ünnepek miatt péntekre tolódott az állatorvosi vizit napja. Inda, Inga, Indi, Ingó és Iszap kaptak veszettségi oltást, Tasha, Tesa és Timike már az ismétlő veszettségi oltásukat kapták meg, míg Tigris, Petra, Pimpilla és Klárika kombinált szuriban részesültek.
Szirom felköltözött az örökbefogadó konténerbe, mivel ott éjszaka is stabil a fűtés, a karanténban kicsit hűl a hőmérséklet estére. Napközben az irodában van a párnáján, délután pedig beköltözik egy hordozóba a radiátor mellé a kisszobába. A többieket sem zavarja, ő is méltósággal viseli, lényeg hogy meleg van, meg finom falatok.
De ugye, ahogy az lenni szokott, mindig van valami. Ha valami jó felé halad, tuti, hogy valami triplán lesz rossz. Annak örültünk, hogy látogatók érkeztek hozzánk, egy édesanya 3 éves kislányával. Voltak elképzelések, hogy kik lehetnek a befutók, de elsődlegesen a kislánnyal kell, hogy megtalálják a közös hangot, erre pedig volt egy jelöltem, Petra. Petrus jó idegrendszerrel van megáldva, nyugodt, bújós, kisebb méretű, felvehető, és azért a mókázásban is benne van. Eleinte ő is meg volt szeppenve az idegenek előtt, de utána egy kis finom falattal már oldódtak a kedélyek, és már egyre közelebb és közelebb merészkedett. Majd bájolgott a kis család előtt, mutogatta a pocakját is, és hangos dorombolásával, légdagasztásával egyre jobban belopta magát a látogatók szívébe. Már ahogy elköszöntünk, alig várták, hogy Petra is a család része legyen.
Ugyanakkor ott van nekünk Márvány, akinek reggelre kinyeglett a lába. Máshogy nem is tudok fogalmazni. Jobb hátsó lába mint egy rongybabáé, binyegett jobbra-balra minden lépésnél. Borzasztó látvány volt! Természetesen egy percre sem akart megállni, ugyanúgy járt-kelt és ugrált.... Nyilván hétvégén, mikor még a fű se nől (bár ezt a kifejezést nem is hétvégére szokták használni) történik mindez. Meg egyáltalán, kivel, ha nem Márvánnyal???!!! És honnan és mi ez, mikor csinálta és hoooogy???? Ami jó, hogy evett, és nem látszott rajta különösebben a megviseltség. Fájdalomcsillapítót kapott, mert bármi is ez, egyáltalán nem rendeltetésszerű, és biztos hatalmas fájdalommal jár...
51 cicánkkal együtt kívánunk szép napokat! :)
Reni
Hozzászólások