Macskalandok 2023. nov. 20 - dec. 3.

Napok óta csak azt vártuk, mikor fog letelni a két hét, hogy lekerüljön Márvány lábáról a merevkötés. Mindenkinek kínlódás volt, neki is, de nekünk is látni őt ebben az állapotban. A nagy csomag a lábán, amitől alig tud mozogni, nem is mozoghat, fáj is neki, és még a tölcsér is a fején... De eljött a kontroll napja, minden bizodalmunk abban volt, hogy végre lekerül a kötése. A Vezér állatorvosi rendelőbe utazott, ahol a röntgen felvétel után bebizonyosodott, hogy Márvi szuper cicalány, az izma letapadt. Sajnos kicsit elfordult a kötése, emiatt egy kicsit csámpás lett, de ez a legkevesebb jelen esetben, ettől még a lábát használni tudja, mégha nem is lesz 100%-os (benne volt, hogy ha nem tapad vissza az izom a vádlijára, amputálni kell...). Továbbra is ketrecnyugalomban kell maradnia még négy hétig, ami lényegesen nehezebb lesz most, hogy szabad a lába, és nem érti, miért vannak a korlátozások, mikor már nagyon mehetnéke van. Továbbra is fájdalomcsillapítót kell kapnia még 10 napig, amivel szerencsére nincs gond, mert a kis sáskánk mindent megeszik, ha gyógyszer ízű, ha nem. A lábujjai között bepállott a kötés alatt, azt betadine-nal kell ecsetelni, majd szárazra törölni, ez a nehezebb része a dolognak, mert örül, hogy szabad a lába, és állandóan szökési kísérletekkel próbálkozik.
Márvány lába még sínben

Ám visszatérte után max. 2 órával, mikor újra ránéztünk, a sérült lába 3x akkora volt, mint ahogy megérkezett. Azonnal konzultáltunk a doktornővel, hogy ez így rendjén van-e, és ahogy sejtettük, nincs. Visszarendelte Márványt másnap a rendelőbe. Lábujjai akkorák lettek, mint ami mindjárt ki akar durranni, sötét vörös és kemény. Előtte pipa lábszára is vaskos, duzzadt, valamint csak fityeg, ha felemeljük. Volt ám pánik, mondanom sem kell! De szerencsére nem történt vele semmi újfent, csak a kötés után most beindult a keringése jobban, "rongy lábának"pedig erősödnie kell, letapadt izma hála az égnek, továbbra is ott van a helyén.
Amióta a gondozásunkba került, azóta ellát minket aggódni valóval, ez az ő szuperképessége!
Szerdán Dr. Farkas Attila kombinált oltással látta el Harmatot, Hermionét és Pimpillát. Veszettség elleni szurit Turmix és Boti nagyfiúk kaptak. Ahogy az lenni szokott, csodaszuris jelöltek is akadtak, most anyja, fia kerültek bele a náthába: orrfolyás, könnyezés és hapcirohamok kíséretében. Mamó és Matyó, mégha nem is egy helyiségben vannak, sőt elég távol egymástól, a vér mégis kötelez, egyszerre betegedtek le, de már másnap jobb volt a helyzet, Mamónak visszatért az étvágya is egy nap kihagyás után.

Simi cica egyáltalán nem akart barátkozni velünk. A kifutóba kijárt, de mikor meglátott minket, már be is iszkolt, sőt bent is csak a fotel alatt lapult, ott is szervíroztuk neki az eledelt. Ám mostanság egyre többet dugta ki buksiját, és ha a közelben volt hű barátja és hálótársa, Tódor, akkor kilopakodott hozzá egy buski összedugás erejéig. Ahogy bátorodott, úgy láttuk egyre gyakrabban ételosztáskor pár pillanatra, vagy csak úgy kimerészkedett, ha ott tettünk-vettünk. Odáig fajult a dolog, hogy nyilvánosan a szoba közepére lefeküdt figyelni. Fel sem fogta az agyam, hogy az a szépség ott Simi, de amint leesett, sikerült lencsevégre kapni. Apró, nagyon apró lépésekkel haladunk, de megtörni látszik a jég, amit már annyira vártunk! Egyik nap reggelinél szinte teljesen odajött a nagy hátú pajtásaihoz reggeli osztáskor, de utolsó pár lépésnél inába szállt a bátorsága, vagy lehet megszokta, hogy a szoba másik végében eszik, csak türelmetlen volt a szervírozáskor, kitudja. Mindenesetre örülünk nagyon, hogy egyre többet látjuk őt!

A három muskétás, Dallas, Disney és Denver, kik maroknyi szőrlabdaként kerültek be, szemlátomást nőnek, rohamléptekben. De annyira kajaorientáltak, hogy ez nem is csoda. Emellett iszonyat kedvesek, aranyosak és igazi kis gézengúzok! Ám a szundi idejüket úgy töltik, hogy túlcsordul a szívünk tőlük, mindig egy kupacban, egymás hegyén-hátán, és továbbra is egy fekete kupacba tömörülnek, amiből néha gombszemek pillognak.

Egy hét elteltével bátran kijelenthetjük, hogy Márvi sérült lába szinte tökéletes! Nem tudjuk miből van ez a cicalány, honnan meríti az erejét, energiáját, de annyira zseniális, amit művel, hogy le vagyunk nyűgözve. Ha nagyon figyeljük, akkor látszik, hogy picit sántít, nyilván nem terheli még úgy a lábát. Egyre nehezebb nem marasztalni a ketrecében, ahogy nyílik az ajtaja, már robbanna ki, ilyenkor gyors felkapjuk körbepuszilgatni az ügyes fejét. Azt is szereti szerencsére :D.

Állatorvosunk a szokásos vizit alkalmával kombinált oltást adott Benőnek, Bébének, Csuszának és Hársnak. Ő múlt héten kimaradt, mert bizonytalanok voltunk a hogylétében. Kicsit kedvetlenebb volt, így nem szerettünk volna ráoltatni, nehogy valami betegséget lobbantsunk be.

Csütörtökön meglepetés várt minket az irodarészben. Egy kis fekete valami hevert a szoba közepén. Majd a minicicánk, Szirom megérkezett kis csutak farkával. Jaaaaj, hát volt csodálás, az égnek álló kurta farkincájával annyira cuki, hogy nem is tudunk még mindig mosolygás nélkül ránézni. Vártuk már, hogy leessen az elszáradt farka vége, mondjuk úgy is helyes volt, de most olyan bájos, hogy nem győzzük csodálni.

Neki szabad bejárása van mindenhová. Már a kisszobával tölti a napja nagy részét, csak míg szellőztetés van, vagy nyitva van az ablak, addig van az irodában, nehogy meghűljön. De ha úgy hozza kedve, bejöhet velünk a nagyszobába is. Ott is imádják őt! Vöri és Rambó a két spanja, Vörivel kergetőznek, míg Rambóval birkóznak. Olyan karakán és határozott, úgy vonul a nagyok között, legalább mintha ő is akkora volna, pedig... A hasuk alatt simán átszalad :D

Hétvégén egy fiatal pár látogatott ki Latoya nézőbe. Olyan cicát szerettek volna, akit ölbe lehet venni, bújós és kedves. Ez mind illik Latikára, ám van egy másik cicájuk is. Itt már azért nem volt annyira biztos a döntés, hisz Latoya imádja, ha róla szól minden, ő egyedüli cicaként lenne ideális társa és kiskedvence bárkinek. Mivel Márvány volt a másik jelölt, a fiatalok a felkészítő szobában találkozhattak vele, mivel oda egyszerű volt átvinni. Csak kézben volt, ott heverészett a srác ölében hosszú időn keresztül, mondani sem kell, belopta magát a szívébe azonnal. Azért még végig gondolják, mert mindketten kedvesek számukra.

Egy srác telefonált, hogy a Csaba utcában, egyik kapualjban gubbaszt egy sérült cica. Körbekérdeztek mindenkit, de senki sem ismerte, így amint talált fuvart, kihozták. A cica éber, tekintete tiszta, jó erőben, húsban van, a szőre is szép. Ám a lágyékrésznél egy hatalmas, roncsolt "kráter". Hátulját nem használja, biztos a hatalmas fájdalomtól. Mivel így is zárás után értek ki vele, gyors ellátták amennyire lehetett, fájdalomcsillapítót kapott, antibiotikumot, és le lett fertőtlenítve a sebe kívülről. Melegítve lett egy kis ketrecben, hogy a hője ne essen le az ivartalan kandúrnak, aki a Csabi nevet kapta. És csak bizakodtunk, hogy rendben átvészeli az éjszakát, mert vasárnap fél 6kor már nem sok lehetőségünk volt vele orvoshoz menni...