Két fiatal férfi látogatott ki a menhelyre barátnőjük kíséretében, kinek cicájára többször is vigyáztak, így kedvet kaptak egy saját cicus örökbefogadásához. Elsősorban fekete cicák szerettek volna, a rossz megítélésük, hátrányos helyzetük miatt. Bogyi volt a kiszemelt, ki testvérével, Bigyóval várt az igazira. Mivel az összes cicát megszerettük volna mutatni, hogy az összes fekete cica esélyt kapjon, így találkoztak Latoyával is, aki szintén felkeltette a srácok figyelmét. Ám végül kikötöttünk a felkészítő szobában, ahol Bogyi és Bigyó bemutatta a cipőfűző iránti lelkesedésüket, és az egyik fiatallal jókat el is játszottak. Közben beszélgettünk, ismerkedtek a többiekkel is, és a végére már teljes dilemmába kerültek, hogy akkor Bigyó-Bogyi vagy Latoya legyen a választott.
Xéna állapota újfent lerobbant, nem evett, gubbasztott és szeméből/orrából ömlött a váladék. Lili bevitte őt Dr. Farkas Attila rendelőjébe vizsgálatra, kezelésre, laborra és ha már ott volt, FIV/FéLV tesztet is készítettek neki. FIV+, ami megmagyarázza a hirtelen visszaesést. A labor eredménye szerencsére jó lett, gyulladást mutatott, de azt bele is kalkuláltuk, a szervi értékei viszont rendben voltak.
Kleopátra is velük utazott a talp vizsgálata miatt. Arról volt szó, hogy majd feltárja, de ahogy nézegette, próbálta az esetleges váladékot kiszívni konstatálta, hogy Kleó talpiját műteni kell, és mivel reggeli után volt, erre nem került sor. Tovább kell kapnia az antibiotikumot még egy hétig, de azért némi javulás az ő állapotán érzékelhető.
Rebarbara is benyelt valamit, náthás lett, szeme begyulladt. Mivel ő félősebb, főleg a gyógyszerezése miatt a felkészítő szoba ketrecébe volt kénytelen beköltözni, hisz ott könnyebben megy a szemcseppezés is, valamint a gyógyszerét is biztos ő eszi meg, nem valamelyik falánk, sokkal gyorsabb lakótársa.
Hét közepén telefonáltak, hogy a tesókra Bogyira és Bigyóra esett a választásuk, mi pedig elkezdtük felkészíteni a fiúkat.
Egy beteg kiscicát találtak a Rókusi pályaudvaron bolyongani, ahogy leszállt a férfi a villamosról. Egyik önkéntesünk elrobogott a cicáért, akire oda-oda pillantgatott az anyósülés alá, hogy egyáltalán él-e még a cica, mire kiér vele. A kis csontkollekció olyan két hónapos forma kandúrka, összeragadt szemmel, hemzsegő bolhacsaláddal, beszáradt orral. Igazán nem is tudott menni rendesen, rogyasztott a hátsó felére, annyira gyenge volt szegény... Megkezdtük a gyógyítását, mesterségesen tudtuk táplálni, mert vagy fogalma sem volt mi az az étel, vagy ereje nem volt hozzá...A lurkó a Bütyök nevet kapta, amit másnapra már tovább is fokoztunk, végül Bütyök Aladár lett belőle.
Bütyök Aladárt a név avatóján lefürdettünk, szárítottuk és melegítő párnára raktuk, mert testhője a béka feneke alatt volt...
De ahhoz hogy ő be tudjon kerülni, Babócának át kellett adnia a helyét, úgyhogy második felvonás, Babó ismét a felkészítőszobában próbált szerencsét. Szofi egyre ügyesebb, és egyre jobban elviseli a többi cica jelenlétét, itt volt az ideje, hogy Babóca is megpróbálkozzon a szociális élettel. Igazán csak testvérével találták meg egymást azonnal, és volt némi gerjedelem, de elég volt rájuk szólni, tovább is áltak, teret adva a másiknak. Szép lassan enyhülnek, csiszolódnak, kicsit oda-oda pacsiznak a másikra, de azért vannak pillanatok, mikor egész jól megvannak egymás társaságában. Mindketten figyelemközpontúak, elsősorban az irigység az, mi kihozza belőlük a kisördögöt, de a közös simogatásokat is egyre jobban viselik.
Ádám önkéntesünk a szombatját újfent a menhelyi állatoknak szánta, amiért hálásak vagyunk Neki! A kutyasétáltatás előtt a cicák körül segítkezett, és kedvenceivel játszott egy nagyot, amit mindannyian nagyon élveztek.
Vasárnapra Bütyi Ali, mint egy főnix madár, feltámadt poraiból! Egyedül eszegetett, székelt is, már többet mocorgott, sétálgatott, érdeklődött, de azért a melegítés még továbbra is szükséges és a kis mozgás után visszakuckózik a melegbe, töltődik, erősödik.
Majd egy olyan hét következett, ami miatt a blog írása is váratott magára, mert egyszerűen nem ment... Lehozott az életről, ezért nem is szeretném bőlére ereszteni... A "burokban" nevelt apróságaink, Anka kölykei reggelre nem voltak jól. Feküdtek, enni sem akartak, pedig előző nap még semmi ráutaló jele sem volt annak, hogy bármi baj lenne. Artúr és Albert kivételével mindannyian szüttyögős, csipás kis gombócok voltak, egy kupacban, összebújva. Állatorvosunkkal azonnal konzultáltunk, mit adjunk nekik, mennyit, hisz picik még, épp hogy elkezdtek ismerkedni a világgal, a játékokkal, a hangokkal... Hiába vannak elszeparálva egymástól, csak egy légtérben vannak a többi karanténlakóval, és valamelyikőjüktől elkaptak valami betegséget... Mivel immunrendszerük még alig van, simán ledöntötte őket. Egyikük lázas, másikuk hűvös: kapták az erősítő pasztát, fecskendős itatás, etetés roboráló étellel, immunerősítés, lázcsillapítás, gyógyszer, kinek mi... Emellé szemcseppek, szem-orr tisztítás, igyekezés, drukkolás, reménykedés...
Másnap Alfonz testhője nagyon alacsony volt, hiába a melegítés, sajnos ilyen hirtelen, szinte a semmiből elaludt örökre... Ő volt a legkisebb, legvékonykább, gyorsan legyőzte. Lili szaladt be a többi gyengélkedővel az állatorvosi rendelőbe, ugyanazt kell folytatnunk, mint eddig, csak még kaptak plusz injekciókat.
Dórika nem betervezett látogatást tett Dr. Tímár Endre rendelőjébe, mert álla alatt egy nagy, kemény dudor nőtt, ami miatt nem is evett. Sem a foga, sem ismeretlen eredetű tályog, valószínű megcsípte valami. Injekciót kapott és gyógyszerezni kell pár napig. Már másnapra jobb volt a helyzet, enni is tudott, és a duzzanat is lappadt.
Az örökbefogadó konténer nagyszobájába beköltözött Bigyó és Bogyi, hisz az örökbefogadás kapujában állnak, de esedékes az éves ismétlő kombinált oltásuk, ezért még itt megkapják az oltást. Rajtuk kívül Babóca és Szofi kaptak kombinált oltást.
Bütyök Aladár gyógyulása napról napra, látványosan alakult. Eme jó hír mellé már csak Bigyó és Bogyi gazdisodása volt az, ami mosolyt csalt az arcunkra. Ők Szegedre költöztek, ugyanabba a tömbbe, amely elől bekerültek, csak már nem kell rettegniük és harcolni az elemekkel, hanem élhetnek biztonságban, szeretető környezetben.
Majd két naponta, minden küzdelem ellenére először a korábban "mindenlébenkanál" Abigél, majd az előző nap még száraztáp falatozással kecsegtető Aurél lépett át azon a bizonyos hídon. A szívünk darabokban.... Adél még ramatyul van, küzd, mi pedig biztatjuk, és minden tőlünk telhetőt megteszünk továbbra is...
Végül vasárnap megérkezett Zümi és Grincs... Több hónap várakozás után gazdisodtak, egy hónapnyi betekintést nyerhettek a gazdis életbe, Zümi is megnyílt, és bizalmába fogadta örökbefogadóját, de külföldi álláslehetőség miatt megválni kényszerült a srácoktól. Megviselt ez mindannyiunkat... Zümi és Grincs a kisszobába költöztek vissza, ahonnan elindultak. Az élet kiszámíthatatlan...
és
43 cicánkkal együtt köszönöm, hogy figyelemmel kísérik a lakóink mindennapjait.
Reni
Hozzászólások