Egy fiatal pár érkezett a reggeli órákban a menhely kapujába, egy aprócska, még köldökcsonkos kiscicával. Alig lehet 3 napos a kicsi, kit előző nap a bordányba vezető bicikli úton találtak, egyedül. Első nap még nagyon nehezen ment az evés. Fecskendővel tudtunk pár millit megetetni vele apránként. De az esti etetéskor megtört a jég! Ráérzett a cumi ízére, és jó nagy szipojozások közepette megtelt a bendője. Áldott jó babacica, etetéshez is ébreszteni kell, meg sem mukkan, csak eszik gyorsan, pisi/kaki, és már alszik is. Apró harcosunk a Hunor nevet kapta. Huncika hátsó talpait ökölbe szorítva tartja, volt egy pici bibi is az egyik lábfején, lehet a költöztetése közben leért, és amiatt lett sebes. Pici talpacskája mintha ki sem fejlődött volna rendesen, emiatt a napi rutin része lett, hogy picit nyújtjuk a lábujjait, ezzel is remélve, hogy amint elkezd mozgolódni, már szépen fogja tudni használni a lábikóit. A doktor úr szerint is van rá esély, hogy ezzel a nyújtással regenerálódni fog, és neki is puha cicatappancspárnácskái lesznek.
Hozzászólások