Macskalandok 2024. júl. 29 - aug. 11.

Cicás blog | 2024. október 6.

Potpurri étvágya tökéletes, de nem voltunk biztosak abban, hogy a pocakja is ezért nő-e, valamint a pisije is véres, a kontroll is esedékes volt, így elrobogott újfent Dr. Tímár Endre rendelőjébe. Kiderült, hogy a hólyagja tele volt, valamint a rendszeres étkezés miatt lett kerekded a pocija. A gerince farktövénél gyulladásban van, valamint a véres vizelet miatt is gyulladáscsökkentőt is kell kapnia az egyéb kiegészítők mellé. A lehorzsolt lába szépen gyógyult, Doktor úr meg is dícsérte, minimális reflexek vannak továbbra is, ezért izom és idegtámogató gyógyszert, szirupot is kap. Próbáljuk tornáztatni, stimulálni a talpát, lábát, combiját. Ebben csak rövid ideig partner, inkább játszani akar, de ez érthető, hisz kölyök. Ezt leszámítva teljesen kiegyensúlyozott, és alig várja, hogy eljöjjön az "én ideje", mikor csak vele foglalkozunk. Gyorsan elkészült a FIV/FeLV tesztje is, ami szerencsére negatív lett.

Potpurri


Szerdán Dr. Farkas Attila a kicsik kombinált oltásait adta be. Artúr, Albert, Adél, Bütyök Aladár, Barack, valamint Kleopátra is kombinált oltást kapott. Ismétlő veszettség elleni szuriban pedig Rebarbara, Rokka, Morci Ferkó, Grincs, Májkrém és Saru részesült.
Nem várt üzenetet kaptunk egyik gazditól, hogy a fél éve örökbefogadott Iszapot és Ingát szeretné visszahozni, mivel szétköltöztek volt párjával, így egyedül nem tud kellő időt és energiát fordítani a tesókra a betáblázott napirendje, és a több napi távolléte miatt. Másnapra már be is tudta őket hozni, így az örökbefogadó konténer kis szobájában kaptak szállást. Teljesen meg voltak zavarodva, de nagy eséllyel megismertek minket, hisz nagyon bújtak, jöttek oda, bármennyire is új és ismeretlen volt a terep. Csodálatos nagy cicák lettek, nem győztünk gyönyörködni bennük, valamint kárpótolni őket külön figyelemmel, amennyire csak lehet, hogy a kis lelkük megnyugodjon. Soha nem is gondoltuk, hogy újra találkozni fogunk velünk, de a sors fintora kifürkészhetetlen...

és Iszap másnap, mikor feloldódtak


Közben valamilyen úton-módon Tesa átteleportált a nagyszobába. Mikor már a kifutó utolsó utáni mozdítható elemét is megnéztük, hogy alatta rejtőzik-e, a nagyszoba egyik cicatornyában bukkantunk rá. Egyikünk sem engedte át, mégis valahogy kitrükközött minket, és ott termett a másik szobában. De mivel korábban is élt ott saját döntése alapján, most sem zargattuk emiatt, a lényeg, hogy jól érezze magát ott ahol van.

Tesa 


Egy fiatal pár érkezett a reggeli órákban a menhely kapujába, egy aprócska, még köldökcsonkos kiscicával. Alig lehet 3 napos a kicsi, kit előző nap a bordányba vezető bicikli úton találtak, egyedül. Valószínű anyja költöztette a kicsit, és valamiért ott hagyta, de nem láttak a közelben más cicákat. Ott lakóházak sem voltak, ezért felkapták, és estére elszállásolták. Az aprócska fölött mi is kicsit megrökönyödve álltunk, de sorsára nem hagyhattuk, ezért már kevertük is be a tápszert, készítettük elő a meleg kuckót. Lilivel konzultálva felváltva fogjuk őt ellátni. Első nap még nagyon nehezen ment az evés. Fecskendővel tudtunk pár millit megetetni vele apránként. De az esti etetéskor megtört a jég! Ráérzett a cumi ízére, és jó nagy szipojozások közepette megtelt a bendője. Áldott jó babacica, etetéshez is ébreszteni kell, meg sem mukkan, csak eszik gyorsan, pisi/kaki, és már alszik is. Viszont tüsszög és szörcsög, ezért reggel elhívtam otthonra Dr. Bárkányi Pált, aki megvizsgálta a picit, és adott neki injekciót a náthájára. Apró harcosunk a Hunor nevet kapta. Huncika hátsó talpait ökölbe szorítva tartja, volt egy pici bibi is az egyik lábfején, lehet a költöztetése közben leért, és amiatt lett sebes. Pici talpacskája mintha ki sem fejlődött volna rendesen, emiatt a napi rutin része lett, hogy picit nyújtjuk a lábujjait, ezzel is remélve, hogy amint elkezd mozgolódni, már szépen fogja tudni használni a lábikóit. A doktor úr szerint is van rá esély, hogy ezzel a nyújtással regenerálódni fog, és neki is puha cicatappancspárnácskái lesznek.

Hunor


Ízisz és kölykei, Ingó és Inda már kibátorkodnak a cicakifutóba. Egyelőre még bátortalanul, visszaszaladnak minden hirtelen zajtól, nesztől, mozgástól, de azért egyre többet játszanak és futkosnak együtt természetesen a homokban. Már-már van, hogy alig lehet rájuk ismerni, mert belefetrengenek a meleg homokba, és anyjukkal együtt barna színben pompáznak mindhárman.
Ízisz és kölykei a kifutóban

Ám nagy szenzáció és ováció közepette nem győztünk ámuldozni azon, hogy Barackunk száraztápot ropogtatott. Igaz, nagyon pici szemű tápot szervíroztunk épp a többi kölyöknek, kik mindannyian egy kis ideig együtt lehetnek játszadozni a karantén területén, mivel megkezdődött az oltási programjuk. Barack is játszhat velük, ám olyan mint egy dömper, ezért elsősorban csak Bütyök-Aladár vevő erre a játékstílusra. A lényeg a lényeg, hogy szervíroztuk a délutáni menüt, kezdve a száraztáppal, mert csak így lehet őket becsalogatni a délutáni zárt helyükre, mikor arra lettünk figyelmesek, hogy Barack is beállt közéjük falatozni. Barack, ki az állkapocstörése miatt pépes eledelre lett ítélve egész életében, de úgy tűnik meghazudtolja magát, és annyira megerősödik majd, hogy képes lesz tápot rágni. Egyelőre még nem hagytuk neki, hisz rettegünk attól, hogy még nem gyógyult meg teljesen, valami baja lesz a szájacskájának. Nyilván nem csinálná, ha fájna neki, vagy nem bírná elrágni, de az a biztos, ha nem erőlteti. De ettől kezdve mindig kap pár szemet, hogy gyakoroljon. Olyan büszkék vagyunk rá!!!!

Barack


A szerdai állatorvosi vizit lévén Bekka is megkapta az első kombinált oltását, így hamarosan ő is csatlakozhat a délelőtti közös kölykös játékidőhöz. Mircike pedig újfent szteroid injekciót kap, mert kínkeserves megint az evés. Bízunk benne, hogy egy jó ideig nem lesz szükség szteroidra, mert akkor újra felülvizsgáltatjuk a szája állapotát, nem szeretnénk ha szenvedne...

Bekka


Hunorka szemecskéi nyiladoznak, aminek nagyon örülünk, ám annak már kevésbé, hogy péntek délutántól nem akart enni. Sőt, még az éjszakai etetéskor sem nagyon volt partner ebben. Hajnalban evett, de ment is a hasa, ezért Lili reggel robogott be vele Dr. Farkas Attilához. Ott megint kapott szurikat, amit egy hosszú szundival kihevert, és minden ugyanott folytatódott, mint előtte is. Jól evett, jót aludt és hangosan dorombolt közben a buksi és pocaksimi mellé. Imádja ha puszilgatva van, javarészt kaja után önként dobja el magát a hátára, hogy a pocakját vatyarásszuk. Talpai már egy hajszállal lazábbak, már nincs úgy begörcsölve, mint eleinte, de még azért nem az igazi. Mondjuk az alváshoz és a hentergőzéshez nem is kellenek még a lábacskái, a cumizáskor is a mellsőkkel kell csak csimpaszkodni az üvegbe, de amilyen ütemesen fejlődik, szép lassan már használatba kerülnek a hátsók is.

Hunci szemecskéje és pocakja 


49-re gyarapodott a cicák létszáma, velük kívánunk kellemes időtöltést!

Reni

Hozzászólások