Nem indult éppen jó szájízzel ez a hét, ugyanis Kókusznak a gazdijelöltjei sorra eltűntek. Valahogy rendszerint így járnak a kölykök, akiket az emberek már sokkal hamarabb lefoglalnak, mint ahogy látogatható. Meglátnak egy cuki fotót egy kutyáról, és a család már tudja, ő kell!
Ezzel egy időben legalább 6-8 család gondolja ugyanígy, majd a menhelyi telefon után csalódottan, dühösen veszik tudomásul, hogy még nem látogatható, mert csak egyetlen oltása van. Tudják jól, hogy a kiskutya érdeke, hogy ne találkozzon semmilyen új tényezővel, ami veszélyezteti az egészségét, de mégiscsak...
Aztán minden nap megnézik a szép új jövevény képét, és örömmel gondolnak rá, hogy hamarosan látják, és mindenkinek újságolják, kiskutya jön a házhoz, de még várni kell rá, ezután látogathatjuk. Persze a gyerek is rágja szülő fülét, jönnek a hétköznapi gondok, a bevásárlás, a hétvégi vendégek, beteg rokon, akit látogatni kell, nyaralás. Aztán a fotó képe elhalványul az emlékekben, ahogy az érdeklődés is lecsökken a kinézett kiskutyára, akiért hetekkel ezelőtt még versenyezni is készek lettek volna. A menhelyi telefont nem hívják, nem érdeklődnek, és a hétvégi családi ebédnél már ott ül egy édibédi kiskutya a gyerek ölében, akit hoztak ajándékba.
Közben pedig a menhelyi kiskutya is felkészült a látogatásra, két oltással, biztonságban fogadhatja gazdijelöltjeit, akiket sorra hívunk, de Kókusz mégis látogató nélkül marad.
Kókuszra több tucat ember jelentkezett, akik mind tudomásul vették, hogy pár hét múlva látogatható, az oltási program hosszú, mindent megígértek, és várnak türelemmel, csak ők vihessék haza a kölyköt, ez minden álmuk. Aztán néhány hét múlva a megannyi gazdijelölt mind eltűnik: nem veszik fel a telefont, lemondják a látogatást, nem alkalmas, meggondolták, kaptak másikat, már túl nagy... Kifogások tömkelege, Kókusz pedig újra gazdikereső, de már kevesebb eséllyel, mert jönnek az új kölykök, akiket szintén csak fényképről láthat a gazdijelölt. Aztán minden nap megnézik a szép új jövevény képét, és örömmel gondolnak rá, hogy hamarosan látják, és mindenkinek újságolják, kiskutya jön a házhoz, de még várni kell rá, ezután látogathatjuk. Persze a gyerek is rágja szülő fülét, jönnek a hétköznapi gondok, a bevásárlás, a hétvégi vendégek, beteg rokon, akit látogatni kell, nyaralás. Aztán a fotó képe elhalványul az emlékekben, ahogy az érdeklődés is lecsökken a kinézett kiskutyára, akiért hetekkel ezelőtt még versenyezni is készek lettek volna...
Ugye ismerős a szöveg az olvasóknak? A blogom elején is ugyanezt írtam. Ugyanez játszódik le minden héten, hónapban a szemünk előtt, ugyanezekkel az ígéretekkel, majd az eltűnt gazdikkal. Mégsem mondhatjuk, hogy nem írunk fel senkit gazinak, amíg nem látogatható a kölyök, mert rengeteg támadás érne minket, tudjuk, megpróbáltuk úgy is.
Talán egy kicsit az emberi fejekben kellene rendet rakni, hogy egy ígéret a részükről is legyen komoly, és ha esetleg mégis változna, akkor emeljék fel a telefont. Mert ha nem teszik, akkor annak a kiskutyának ártanak, akiért korábban annyi mindent megtettek volna.
Hétfő
Egy nagylelkű adományozó 100 kg szárazeledelt ajánlott fel a menhelynek, amit ezúton is hálásan köszönünk! Ő külföldön él, és onnan gyűjtötte össze az eledelt védenceinknek. Nagyszerű érzés, hogy a távolból is kapunk segítséget.
Röszkéről egy staffordshire terrier jellegű kan kutya érkezett hozzánk, akiről kiderült a menhelyen, hogy chipes. Azonnal próbáltuk felvenni a gazdájával a kapcsolatot, de telefonja nem volt elérhető. A várólistás telefont kezelő munkatársamnak azonban a gazda címe felettébb gyanús volt, ugyanis már korábban a megadott címről akartak kutyát leadni. Bizony, az adatok stimmeltek. Zeuszt korábban már be kellett volna kerülnie a menhelyre, de akkor a gazdája eltűnt, nem vette fel a telefont, így a kutya sem került be hozzánk. Hogy miként került a kutya Szegedről Röszkére, és közben milyen utat járt be azt nehéz megmondani, mindenesetre a gazdáját fel akarjuk kutatni. Annál is inkább, mert Zeusz fején rengeteg régi seb éktelenkedik, ami szintén magyarázatra szorul.
Kedd
Megérkezett a menhelyre dr. Farkas Attila, ezúttal a heti vizitet a mai napon ejtjük meg. Kiosztott 9 veszettségi-kombinált és 1 kombinált oltást.
Közben két új kutya is érkezett a menhelyre. Tupi Bordányból, Roksy pedig Szegedről, ő a belvárosban kószált. A megtaláló a nagy hőség miatt attól félt, hogy a kutya hőgutát kap, ezért került be a menhelyre. Chipes, érvényes oltással rendelkező kutya, a gazdit értesíteni tudtuk, aki azonnal szerette volna visszakapni a kutyát, minket azonban kötnek a szabályok. A hatósági állatorvosunk azonban külön engedélyezte a gazdinak, hogy kutyáját hazavihesse. Annak ellenére, hogy a karanténidőt ebben az esetben is le kellett volna tölteni, Roksy külön engedéllyel hazakerülhetett volna még a ma. Ennek oka pedig az, hogy a hatósági állatorvos is jól tudja, hogy mennyi reklamáció, és támadás ér bennünket a szabályok maradéktalan betartása miatt.
Szerda
Roksyért ma érkezett meg a gazdája, így a távozásával ismét újragondolhattuk, hogy ki legyen a következő kutya, aki a várólistáról menhelyre érkezhet.
A kánikula és viharos erejű szeles idő váltakozása megviseli az idősebb kutyáinkat. Csöpinek epilepsziás rohama volt, de szerencsére hamar jobban is lett. Csöpi epilepsziás, de rohamai ritkák, így ez a mindennapi életben nem befolyásolja.
Bogi pedig az udvaron lett rosszul, hirtelen szédülni kezdett, nekiment mindennek, láthatóan azt sem tudja hol van. Őt elkülönítettük, gyógyszereket kapott, délutánra már nagyon sokat javult az állapota.
Csütörtök
Tamás önkéntesünk érkezett ma a menhelyre, ő a kutyákról készít fantasztikus fotókat, ezzel elősegítve a mihamarabbi gazdira találásukat.
Péntek
Ez alkalommal a sétáltatós önkénteseink a pénteki napot választották, hogy lemozgassák a kutyákat.
Amíg az önkéntesek sétáltattak, mi sem unatkoztunk: Dzsudit, Lompost, Maszatot és Legót kozmetikáztuk meg. Mindannyiukra nagyon ráfért az új nyári frizura.
Szombat és Vasárnap
Monti és Bleki a hétvégén búcsút mondott a menhelynek, ők Németországba utaztak saját gazdihoz. Idős Buksink pedig Zákányszékre költözött, ahol egy hölgynek lesz társa a mindennapokban.
Az örökbefogadásoknak köszönhetően hat 7-8 hónap körüli szuka érkezett a menhelyre, akik testvérek. Zsálya, Zsana, Zserbó, Zsebi, Zsazsa és Zsepi nem várt kölykök, akiknek 3 fiútestvére még a családnál van, ők is arra várnak, hogy bekerülhessenek. Azért érkeztek először a szukák, hogy nehogy vemhesek legyenek. Sajnos a család végig sem gondolta ezt az egészet, hiszen most, 8 hónapos korban jelentették be őket várólistára, amikor már igencsak kinőtték az udvart. A kutyák nagytestűek, feketék, félősek, így gazdit keresni nekik emberes feladat lesz. Oltások, chip nélkül érkeztek. A befogadás feltétele az volt, hogy az anyakutyát ivartalanítaniuk kell.
Köszönjük a 155 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak. Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások