Kutyamesék: 2017. aug. 7-13.

Úgy tűnik, hogy a pár évvel ezelőtt örökbefogadott Hektor retúrjegyet váltott a menhely és gazdája között. 2014-ben fogadták örökbe Sándorfalvára, és most minden előjel nélkül, a legnagyobb arrogancia kíséretében dobták vissza a menhelyre. Azért mondom, hogy dobták vissza, mert szinte dobták őt. A történetet ledöbbent munkatársaim mesélték, mert aznap én épp szabadnapomat töltöttem. Minden dolgozó kellőképpen meg volt döbbenve, és fel volt háborodva a történteken. A szomorú, hogy szinte minden hétre jut már egy-egy vérlázító történet, miközben az emberek, akik örökbe szeretnének fogadni, értetlenül és felháborodva állnak a "szigorú", "nevetséges", "teljesíthetetlen" örökbefogadási feltételek hallatán. Nem értik hogy "miért hordjuk olyan magasan az orrunkat", "mit képzelünk, mik ezek, szobakutyák?", de küldtek már minket el nagyon meleg éghajlatra is, ha megemlítettük, hogy többszöri látogatás, elbeszélgetés, és sok-sok kérdés a feltétele az örökbefogadásnak. Pedig ezeket a szabályokat nem véletlenül hoztuk. Éppen azért, hogy egy következő Hektor-gazdi már ne fogadjon örökbe kutyát.

Mint mondtam Hektort szabályosan visszadobta a menhelyre. Nem jelentette be várólistára, hogy visszahozná, egyszerűen hozta, mert ő külföldre költözik. Munkatársnőm épp látogatókkal foglalkozott, amíg a tisztelt gazdi masírozott befelé, és foghegyről dobta be, hogy visszahozta Hektort. Külföldre meg ugye minek vinné? Ki hallott már olyat?

Úgyhogy Hektor elég nagy sebbel-lobbal érkezett, utolsó oltása a menhelyen kapott 2014-es oltás volt. Amikor munkatársam megkérdezte, hogy hogy is van, hogy a kötelező oltás sincs egyetlen alkalommal sem beadatva, még ő volt felháborodva. Mi kérünk elnézést!

Munkatársnőm kellőképpen remegő kézzel töltötte ki a a leadáshoz szükséges papírokat, mert ugye a sértegetés ellenére nekünk őrizni kell a hidegvérünket, erre még azt is megkapta, hogy lehetne sokkal együttműködőbb is. Aprósüteménnyel valóban nem kínálta senki, már csak azért sem, mert nem számítottunk a látogatásra. Pláne ilyenre nem.

Nem is szaporítanám tovább a szót, a menhelyi gondozókat mélyen megdöbbentette a hozzáállás, amit a gazdi tanúsított. Úgy tűnik Hektornak valójában nem is volt gazdija, amolyan kölcsönkutya volt, amíg meg nem unták...

Hétfő

Egymást érték a telefonok, a segélykérések, gazdák hada telefonált, hogy szeretnék leadni egykori kedvencüket. Van aki csak tervezi, van, aki meg is teszi: Szatymazon egy egész testvérfamíliát találtak az önkormányzat emberei. A kicsik rögtön érkeztek is a menhelyre, soványan, bolhásan, férgesen. A dolgozók mentális állapotát pontosan tükrözi a közösen kitalált névsor is: Szofia, Szvetlana, Szergej, Szása és Szlávik.

Még meg sem érkezett jóformán az "orosz delegáció", máris érkezett egy másik autó, újabb bekerülésre ácsingózó apró kölyökkel, akinek hosszú fürtjei tele voltak királydinnyével. Aki ismeri a növényt, az tudja, hogy iszonyatosan szúr a termése, és képes a kutya bőrét felhasítani. Amíg a megtaláló erősködött, hogy ő haza nem viszi, mert az otthoni kutya lefojtja, addig én folyton a kiskutya szőrét szuggeráltam, és nem bírtam ki, hozzányúltam, elkezdtem kiszedni a kis fürtjei közül a szúrós növényt, mint valami megszállott. Úgyhogy munkatársaim segítettek átvenni a kutyát, mert addigra teljesen belemélyedtem a bozontos szőr takarításába. Apropó, a kicsi lányt Borzinak neveztük el, és Domaszékről érkezett hozzánk.

Kora délután Obit és Olivért vittük az Ebwellnessbe egy kis kozmetikára, ugyanis ma indul az Árkádban a gazdikeresős hét. Obi és Olivér egy hétig önkéntesünknél, Dórinál lesz elszállásolva, onnan mennek minden nap az Árkádba szerencsét próbálni.

Kedd

Önkéntesünk Alexa segítségével ma hamarabb tudtuk elvégezni a munkánkat, így délután jutott idő egy kis pakolászásra. A tápos raktárba raktunk rendet: szortíroztuk az adományokat, a játékokat, az eledelt. Az csak természetes, hogy a játékokból minden udvarra jutott pár új darab. Minden ragyogó, átlátható és szép lett, és meg is dolgoztunk érte rendesen! A kutyák pedig örülhettek az új szerzeményeknek.

Szerda

A mai egy olyan nap volt, amit úgy szoktunk mondani, hogy semmi nem történt, de valójában ez nem így van. A féreghajtó kezdi megtenni a hatását az "orosz delegációnál", ami azt jelenti, hogy a takarítási idő igen-igen megnyúlt náluk. Természetesen nem szeretnénk mindent képekkel demonstrálni, de szegény kölykök hasa még mindig óriási, így vélhetően kész tortúra lesz teljesen féregteleníteni a kicsiket. Igen, ez is a munkánk része...

Csütörtök

Meglehetősen pörgősre sikerült a mai nap, sok látogatóval, még több hívással. Végre gazdisodott az egykor halálfélelemmel érkező, állítólag agresszív Kán, aki a menhelyen szabályosan kivirult. Most végre elkezdődhet számára a nagybetűs élet Ausztriában, első igazi családjával.

A menhelyen ezúttal a szívféregtesztekre fektettük a hangsúlyt. A nemrégiben érkezett Hektor sajnos pozitív lett, ahogyan a régóta szívférgességgel küzdő Réka és Dóri tesztjei is egyelőre pozitívak. Ellenben Rozi, Oszi és Tökmag tesztje immár negatív, tehát ők mindhárman a teljes gyógyulás útjára léptek. Lucának, Piszpesznek is most jött el a teszt ideje, ők is negatív eredményt mutattak, ahogyan Fridzsi, Frigó, Felhő testvérpáros is, akiknél ez nem meglepő, hiszen folyamatosan védekezünk a szúnyogok terjesztette szívférgesség ellen. A testvértrió egyébként régen gazdikereső már a menhelyen. Hatalmas termetű, szénfekete, ragyogó szőrű, jól szocializált, ivartalanított növendékek, akik egytől egyig lehengerlőek, valahogy mégsem jön össze nekik a gazdisodás.

A nap zárásaként következett Rozsda és Csatár kozmetikája. Rozsda társával, Bolyhossal érkezett, bundájuk iszonyú állapotban volt, de Bolyhost már korábban kezelésbe vettük. Most Rozsdára került a sor. Csatárnak pedig idén már második alkalommal volt szerencséje megszépülni, ugyanis úgy nő a bundája, mintha húznák.

Péntek

Múlt héten hírt adtam Bogiról, akit megmagyarázhatatlan rosszullét miatt küldtünk állatorvoshoz. Kiderült, hogy lépdaganat miatt műtétre van szüksége, amire elő is jegyezték. Sajnos erre a műtétre azonban már nem kerülhet sor. Bogi éjszaka átkelt a szivárványhídon. Mindenkit megdöbbentett az egyébként mindig vidám kutya betegsége, a hirtelen halálára azonban egyáltalán nem számítottunk.

Állandó önkénteseink ezúttal a mai napot választották sétáltatásra, fésülgetésre. Hatalmas ováció fogadta őket mind a kutyák, mind a dolgozók részéről.

Két kutyát fogadtunk ma: A gazdás Fricit, aki azért került menhelyre, mert a gazdája szomszédait zavarta az ugatása, valamint Bordányból Dzseni érkezett hozzánk. Őt az önkormányzat emberei szállították be, mert hónapok óta egy benzinkútnál próbál tanyát verni, de az ott dolgozók féltik, hogy elütik. Dzseni már nagyon idős, vékony, és igen rossz kondícióban van, de meglepő módon chipes. Sajnos gazdáját nem tudtuk értesíteni, mert a chip regisztrálatlan.

Dr. Sebő Ottó rendelőjébe utazott ivartalanításra Sapi és Sajka, valamint Bolyhos, Rozsda, Ananász és Saci. Az ivartalanítást mindenki jól viselte. Elvégeztettük a szívféregteszteket is: Sajka és Sapi kivételével mindenki átesett a szvféregteszten is. Sajnos egyedül Bolyhos lett negatív.

Szombat és Vasárnap

A hétvégi beszámolómat egy sokkoló hírrel kezdeném: Hermész, a fiatal kölyök váratlanul, minden előjel nélkül hagyott itt minket. Halálának okáért boncolást kértünk, hiszen olyan fiatal volt még.

Egyedüli vigaszt a hétvégén Inga gazdisodása jelentette, akit Szatymazra vittek, és családtagként élhet tovább.

Megérkezett a "Zs" testvérek fiú részlege, Zselé, Zsámoly és Zsoké, tehát összesen kilenc, 7 hónap körüli, nagytestű, fekete kölyök keresi nálunk a gazdiját, akik meglehetősen szocializálatlanok. Jó hír viszont, hogy a kölykök anyja immár ivartalanított, tehát még egyszer ez nem fog előfordulni. Reméljük a gazdi is tanult belőle.

A hétvégén még más, várólistán lévő kutya helyét is előkészítettük, aki persze újra meglépett a kedves gazditól, így hiába vártuk. Sebaj, Hektor gazdája adott nekünk hideget-meleget, plusz gondot, így ismét egy váratlan helyzettel, zaklatottan várhatjuk az új hét eljövetelét.