Mindig van valaki, akinek előbukkan a rejtett szenvedélye, a vízimádat. Jelenesetben Életke fedezte fel mennyi mókát és kacagást rejt a folyó csapvíz. Mosogatás sem múlik el nélküle, és utána is marad még egy ideig, hogy minden cseppet ráfolyasson a fejére, tarkójára, vagy kis mancsával csapkodja még a le-lehulló cseppet.
Mivel kicsit hűlt az idő, a cicák fogyasztása rohamosan emelkedett. Olyan nagy extázisban várják a kiszolgálást, mintha napok óta nem ettek volna. Megnőtt az ételbevitel, ami nem is baj, hisz az ő biológiai órájuk is jelzi, közeleg a hideg, tartalékokat meg magukra pakolni. Úrfi továbbra is meglepő módon jól tolerálja a kicsik jelenlétét, van hogy egy tálkából közösen falatoznak. Ezt eddig csak Csipisznek engedte meg, de rajta kívül az összes apróság köré gyűlik. Csipisz, Csipisz... Róla igen gyakran esik szó, pont a minap említettem Icunak, hogy ő és Táncos végtelenül jó cicák. Amúgy is állandóan együtt lógnak, fogóznak és kis klikket alkotnak Fintorral. De az összes cicával jó barátságban vannak, nyugodt, kiegyensúlyozott cicák, csak megfogni ne akarjuk őket. Az emberekbe vetett bizalmuk csak nem akar kialakulni, félnek, holott soha nem adtunk erre okot. Ott sertepertélnek alattunk, mellettünk, ételosztásnál Fintor cuki vékony hangon rikácsol, Táncos általában a kanapé karfáján ülve, hatalmas szemeket meresztve dorombol, Csipisz pedig izgatottan toporog. Ilyenkor van hogy egy simítással meg lehet őket érinteni, de nem szeretik. Táncos rájött, mivel Hicu és Huppli kint esznek az irodában, mert az ő tempójukban soha nem laknának jól, ezért amint befejezte, az első adandó alkalomnál kislisszan szétnézni maradt-e még valami. Persze maradt, én pedig rutinszerűen felkaptam Táncost és betessékeltem a szobába, vissza. Nah, meg is lepődtünk mindketten, mikor leesett hogy mi történt, hisz soha ilyen nem fordult elő, hogy szabad kézzel emelgessük őt, főleg hogy még hagyja is! Úgyhogy ezen felbátorodva, míg Táncos, Életke (aki közben búvárkodott) és Éber (aki kipolírozza az összes tálkát) bent maradt a szobában míg a többiek már az első napsugarakat élvezték, becsuktam az ablakot. Nem értették mi történik,ám a kicsik nem is vettek róla tudomást, Táncos pedig visszavonult Fintor fonott kuckójába. Ez egy remek hely arra, hogy megtapogassuk a cicákat. Egy pillanatig sem tétováztam, lecsaptam Táncosra, aki meglepő módon az első elrugaszkodás után ott maradt bent. És megtörtént a csoda! Táncos olyan puha! Mindig is annak tűnt, de most érezni is lehetett. Húzta be a kis nyakát, de Éber azonnal a segítségemre sietett, és dugta oda orcáját, ezzel mutatva, hogy nem kell félnie. Felváltva hol Ébert, hol Táncost simogatva nagy érdeklődéssel figyelt mindvégig, és óvatosan oldódott és nyújtózott egyre kijjebb. Olyan büszke voltam rá!
Felköltözött a kis szobába Nelli mellé társaságnak Merlot és Mohitó. Mint akik oda születtek, oly jól érezték magukat. Ám a régi lakók riadtan lestek, mikor eljött az ebédidő, hisz Merlot megszállott zabagép, egyszerre 7 tálból eszik, mint egy körforgó. Aztán pár nap alatt megszokták, hogy a tornádó lecsap és felvették a ritmusát. Már nem zavarja őket a suhanó kajatolvaj, aki képes annyit ennyi, hogy azt nézzük vagy kipukkan, vagy felszáll mint egy lufi.
Ne feledkezzünk meg róla, hogy az Állatok Világnapját ünnepeltük. Ez okból több intézményt, iskolát, óvodát is meglátogatott képviselőnk és segítőivel, valamint terápiás kutyáival tartottak előadást a felelős állattartásról. Biztosan sok új információt és élményt gyűjtöttek és bízunk benne, hogy a jövő generáció már sokkal inkább átlátja az ivartalanítás fontosságát, és szeretettel, gondoskodással fordulnak a négylábúak felé. A rendezvényeken adományt gyűjtött az érdeklődő társaság apraja-nagyja a pártfogásunkban álló állatok részére, amit tiszta szívből köszönünk nekik! Egy megható csomag is érkezett, amit szeretnék kiemelni:
"Szeretettel küldi: Nyafi"
Pénteken osztrák partnerszervezetünk tett látogatást a menhelyen, akik szintén sok-sok adománnyal, táppal, konzervvel, takarókkal és fekvőhelyekkel lepték meg védenceinket. A cicáink kimondottan szeretnek válogatni a finomabbnál finomabb étkek közül, most aztán volt habzsi-dőzsi, minden nap más ízvilággal tudtunk a kedvükben járni a sok jóakaróiknak köszönve.
Ám ezzel egy időben csóváltuk is a fejünket, hisz Nicyka visszaérkezett. Egy hetet kapott új otthonában, kálváriákon túl, autójavításon át csak visszaértek vele. Az esélyt megkapta, hogy családban élje le hátralévő életét, hisz egy 9-10 éves cicáról van szó, ám neki nem adtak elég időt arra, hogy beilleszkedjen. Elbújt, félős volt, elhúzta a fejét ha nyúltak felé. A harmadik napon költöztették másik lakásba baráthoz, majd a hetedik nap után mennie kellett... Részletekbe nem bocsátkozom, nyeltünk egyet és megy minden tovább. Nicyka azonnal kiszaladt a kifutóba, elfoglalta a jól megszokott helyét és pontot is rakott az ügy végére. Nála csak Huszár volt boldogabb, hogy fogadott anyja újra visszatért, szinte ragyogott a szeme!
Vasárnap Ivett halmozta el szeretettel cicáinkat, amit ki is használtak szépen, de intenzív dorombolással, zakatolással kárpótolták őt mindenért.
Újabb hét újabb kihívást tartogatott Nelli számára, hisz ivartalanításhoz kapott beutalót dr. Sebő Ottó rendelőjébe. A műtét jól sikerült, ám Nelli nem volt elragadtatva a történtek után, a hordozóból be is inalt a párnájára szundizni még. Másnap hajszálnyit jobb kedve volt, de az igazi énjét csak azután nyerte vissza, hisz Nelli mivoltához hozzá tartozik, hogy felmászik az ember nyakába és onnan osztogat puszikat.
A karanténban a 3 töpszlinek, Spárga, Spárta és Cuki kölyöknek játszóházat nyitottunk. Mert ők igen aktívan űzik ezt a tevékenységet és van üres kennel, ezért összenyitottunk kettőt. Egyik részben az étkező és a háló került kialakításra, másikba pedig a budi és a dühöngő, de játék az mindenfelé van és így van ez jól.
Szombaton önkéntesünk, Kriszti tevékenykedett a cicaházban, amit bársonytalpú kis pajtásaink végtelenül élveztek. Hisz új arc, mindenki megpróbálta levenni a lábáról. Köszönjük türelmét és fáradozásait!
Közben folytak az események, adománygyűjtéssel egybekötött menhelyi sétára gyülekeztek a látogatók és nyertek betekintést a kutyák és cicák mindennapjaiba, valamint a munkánkba, amiért minden reggel reménnyel telve ébredünk. Érdeklődőek és lelkesek voltak, szívesen hallgatták a körséta vezetőit, valamint kérdéseikkel teljes összképet kaptak a menhely működéséről és lakóiról. Plusz egy cicabútort is adományoztak nekünk, amit már másnap birtokba is vettek a kíváncsiak. Rengeteg mindent kaptunk tőlük, mindenkinek külön-külön és egyben is nagyon hálásak vagyunk!
40 cicapajtival zárom soraimat és hamarosan ismét jelentkezünk, addig is minden jót kívánunk ezzel a lencsevégre kapott cukisággal:
Utóiratként megjegyezném, hogy hamarosan Halottak napja és Mindenszentek, ami mint tudjuk igen nagy veszélyt jelent fekete vagy fehér cicákra. Megkérnék minden cicagazdit, hogy nagyobb figyelmet fordítson ilyen színű cicája biztonságára, amennyiben kijárós, próbálja meg elzárni erre az időre, ha lehet kicsit tovább is. Amennyiben bárki most szeretne gazdit talált vagy saját macsekjának, legyen nagyon elővigyázatos, hisz nem tudni melyik emberben mi lakozik. Akármennyire is hihetetlenül hangzik főleg a mai világban, de sajnos még mindig dívik a cicák rituális feláldozása és ha menhelyről, vagy ingyen elvihető cicát nem tudnak szerezni, akkor képesek begyűjteni őket akár az Ön udvarából is. Mi is tapasztaltuk az előző években ilyenkor, a hirtelen felfokozódott érdeklődést a fekete illetve fehér cicákra.
Reni
Hozzászólások