Ahogy Táncos átesett az első komolyabb simogatáson, azóta elkezdte bontogatni szárnyait. Sokkal inkább érdeklődő és közeledik, pontosan nem is tudom leírni mit tapasztalunk vele, de más, nyitottabb. Nah, azért nyílt terepen nem alél el ha megsimítjuk, de az őrült menekvés nem szerepel a repertoárban, inkább csak arrébb lép egyet. Icuval közösen láttuk el őket, így dupla figyelmet tudtunk szentelni nekik. Ezen felbuzdulva még Cakkos is beadta a derekát. Mint egy cápa, úgy köröz az ember körül, mert a szíve mélyén ő is igényli és akarja a törődést. Ha rászánja magát, megáll és akkor meg lehet vakarászni pofiját és puha bundácskáját, most több esetben is élt a lehetőséggel. Ilyenkor olyan büszkék vagyunk rájuk, nem győzzük csodálni hihetetlen bátorságukat és szinte gügyögve áradozunk szépségükről.
Ám volt, aki nem érte be a simogatással és toporogva követelte a reggelijét, majd kikérte magának, hogy óhaja süket fülekre talált. Ő Gizmó volt, aki kora délután ivartalanításra utazott Sebő doktor úr rendelőjébe. Elkészült az ismétlő FIV/FeLV tesztje, mivel az első teszt eredménye pontosan nem volt diagnosztizálható. Vele utazott Huppli és Hicuka, kötelezően egy hordozóban, mivel a tesók elválaszthatatlanok. Mindannyian negatív eredményekkel tértek vissza szerencsére. Gizmó napokig tartó duzzogásba kezdet, a Hattyú halálát több felvonásban is bemutatta, de amint befejeződött a drámaszakkör, hétvégén felköltözött az örökbefogadó konténerbe.
Ezt több esemény is megelőzte... Boldog és kevésbé boldog percek következnek. A kolónia szobájában mindig nagy a sürgés-forgás. Minden újonnan bekerült dolognak örülnek, felfedezik és valamire felhasználják, általában eljátszák. Ez most sem volt másképp. Egy nagyméretű zacskóban érkezett az elemózsia, és amint az megüresedett, azonnal befoglalták. Többen is örömüket lelték a zacsi csörgésében és a benne rejlő játék lehetőségében. Váltakozva rohantak bele, rá, csűrték-csavarták.
Valamint van amikor ilyen nagy a mulatozás:
Nagyon sokat lehet rajtuk, velük nevetni, szerethető karakterek. Igazi bohóc java része, természetesen itt is vannak nyugodtabb, kimértebb természetűek és így kerek a történet.
Aztán megindult a lavina. Első körben már jól ismert vendégünk tért vissza, Tomi. A sokat látott, sokat megélt kandúr, akiben bíztunk, hogy soha többé nem fogunk találkozni, hisz most egy remek helyre került, ahol boldogan leélhette volna életét. De nem így történt... 3 héttel az örökbefogadása után jelezte gazdija, hogy Tomi jelölget. Egyedül marad otthon, és káoszba fullad minden. 6 éve alatt soha nem jelölgetett, pedig volt már sok felé, de ez valami új hóbort. Több praktikát is bevetettünk, bizakodtunk és úgy tűnt minden rendben lesz. Mikor egyedül maradt kikerült az előszobába és nagyon ügyesen végig szunyókálta az időt, míg a gazdi hazaért, aztán együtt boldogságban elvoltak. Mikor nem volt egyedül, nem voltak balesetek, rendeződni látszott a dolog. Majd egy váratlan fordulattal, Tomi miközben a gazdival aludt minden este kitalálta, hogy rávizel az ágyra. A főbérlő látogatást tett a lakásban és kijelentette, hogy ez így nem tartható fent tovább, mivel az állandó suvickolás után sem tűnt el végleg a szag, Tominak mennie kell. Hogy miért csinálta? Ötletünk sincs, egészségügyileg rendben van, ez valami pszichés dolog lehetett nála, amin idővel sem akart változtatni. Gazdija imádta ennek ellenére is, fájó, szívfacsaró és könnyekkel teli volt a búcsúzás. Tomi sem volt boldog, hogy visszakerült, morgolódott egész nap, majd mintha semmi sem történt volna, folytatja kis életét minden gond nélkül, cukin.
Egy segítségkérést követően bekerült Shíba, akinek a gazdija végleg kórházba került, az "örökösöknél" pedig felmerült az eutanázia, ha nem lesz megoldás az elhelyezésére, amire persze egy percet sem szántak. Shíba egy tüneményes, 6 év körüli ivartalanított kandúr, aki nem érti hogy került most egy ketrecbe, de ennek ellenére is keresi az ember társaságát.
Befutottak még 3 kiscicával, akiket egy küszöbre raktak ki. A kicsik náthásak, az egyikük Lupita, a szemét sem tudja kinyitni, levegőt is alig kap. Nem tudnak velük mit kezdeni, de ebben az állapotukban nincs idő várakozni, ezért fogadtuk őket. Megkezdődött a gyógyszeres kezelésül. Lupita sokkal kisebb, mint testvérei, a szintén trikolór Lolita, és a fekete-fehér Lepke. Ő az orrán lévő mintázat után kapta a nevét.
Vasárnap Alexa önkénteskedett a menhelyen, és volt Icuka segítségére a cicák körüli teendőkben. Köszönjük neki!
A következő hét mozgalmasnak ígérkezett. Egyeztetés folyt egy családdal, akik meglepő módon Perec után érdeklődtek. Velük már korábban is konzultáltunk, és mivel másik cica mellé szerettek volna társat, ezért elvégezték saját cicájuk koronavírus szűrését. Megérkezett az eredmény, ez alapján esett a választás a szintén negatív, kölyökkora óta bent élő Perecre. Még Cakkos és Huszár is benne van a pakliban, a hétvégén válik el, ki lesz a befutó.
Az ősz sok örömet hozott Életke és Éber életében. Ők amúgy is sokat játszanak, nagyon aktívak, de igazi tesókhoz mérten csak egymással tudnak igazán nagyokat viháncolni. Életke emellett újabb időtöltést talált magának, most levelekre vadászik.
A szobát minden nap telehordják faágakkal és levelekkel, amivel utána a többiek is elszórakoznak.
Fiatal pár látogatott ki, akik beleszerettek Gizmóba. Nagyon visszafogott és bűbájos volt, nem is tudtak neki ellenállni. Varratszedés miatt még várni kell az örökbefogadására, ami hétvégén lesz esedékes.
Viszont Nellinél aktuális lett a varratszedés, az icki-ficki leányzót alig lehetett lenyugtatni arra a fél percre, hogy megszabadítsuk a cérnától.
Hicu a lassú evése, valamint válogatás miatt kint eszik az irodában Tomival. Újabb társak is csatlakoztak a pároshoz, Úrfi és Léna döntött úgy, hogy ők is kint akarják elfogyasztani az ebédet. Úrfi azért eszik mást, mert a paté jellegű tálcástól tökéletes a széklete, míg Léna ínye vörös és fájlalhatja a fogát, mert nem is eszi a száraztápot, ezért ő is nedves eledelt kap. Jövőhéten vizsgálatra lett előjegyezve.
Károlyi Mihály kollégium lakói önkéntes munka keretében érkeztek ki a menhelyre, hogy csoportosan segítsenek a menhely körüli munkálatokban. Nem érkeztek üres kézzel, amit köszönünk a védenceink nevében! A hirtelen lehullott nagy mennyiségű levelet gereblyézték össze, közte a macska udvarban is, amit cicáink árgus szemekkel figyeltek a kifutóban.
A három betegen beérkezett cica kezd jobb bőrben lenni, Lupita szeme is szépen kitisztult, az étvágyuk is egyre jobb.
FIV-es cicáink is egyre kerekebbek. Gléda és Tenki a nyáron eléggé aggasztó állapotba kerültek, de most újult erővel építik vissza a kis hájrétegüket. Félix tartja a versenysúlyát, amit lehet Sanyi már be is hozott. Magunk is meglepődtünk, amikor felkaptuk a vörös kandúrt, hogy azta, micsoda súlyban van! Ugye mindennap látjuk, de emelgetni nem igen szoktuk, és visszaemlékezve milyen pihekönnyű volt mikor bekerült, most igazi nagy kandúrhoz méltó formát öltött.
Csütörtökön első kombinált oltásukat kapták a Spárta, Spárga és Cuki trió, valamint Huszár az éves ismétlőjét. Léna a doktor úr kontrollja után pedig a fél éves ismétlő veszettség elleni oltásában részesült.
Elérkeztünk a hétvégéhez, amikor Gizmó átesett a varratszedésen, és már a reggeli időben megérkezett érte gazdija, hogy magával vigye és otthoni környezetben, azonnal egy bőséges reggelivel kezdjék az ismerkedést. Fel is háborodott a kis drága, mert bepánikolt, hogy ismét kimarad a jóból, ezért jutifalattal próbálták csillapítani a kedélyeket. Be is jött a trükk, majd gyorsan bekerült a hordozóba, és siettek vele haza Szatymazra, hogy Gizmó korgó pociját megtömhessék.
Perec látogatói is megérkeztek, anyuka kislányával, aki első látásra beleszerelmesedett Perecbe. Kölcsönös volt a szimpátia, amire kicsit rásegített az is, hogy javaslatomra virslit hoztak neki, amit annyira szeret. Nagy elánnal érkezett is a virsli falatokért, közben egy-egy lopott simogatást engedélyezett nekik. Perec rengeteget fejlődött, szocializálódott és meg is állapították, hogy nem lesz itt gond, sokkal félősebb cicára számítottak. Azonnal még nem vihették el, még egy körös ismerkedést beiktatunk, de meglepő módon miután teleette magát virslivel, még mindig kereste főleg a kislány társaságát. Kihozták a cicahordozót, ami bekerült a szobájukba, hogy az se legyen számára ismeretlen, valamint egy otthoni törülközőt, hogy szokja az otthoni szagokat. Mindenre készültünk, hogy a lehető legkisebb stresszforrással tudja maga mögött hagyni a menhelyi életét.
Volt kollégánk, Máté kihozta menhelylátogatásra diákjait. Felelős állattartásról hallgathattak előadást, bementek cicákoz, a kiskutyákhoz, úgyhogy nagy volt a jövés-menés. Ebben a zsibongásban egy anya érkezett ki fiával cicanézőbe, majd Félixhez érkezett látogató, a régebben őt istápoló hölgy személyében. Fekhellyel és játékkal kedveskedett neki, amit köszönünk szépen. Megszeretgette a nagy fejét, persze a többiek is dugták oda buksijukat egy kis simiért.
Vasárnap az ítéletidőben két fiatal külföldi diák látogatott ki cicanézőbe, akiket Hicu és Huppli (nem meglepő módon) varázsolt el, addig simogatták őket az ölükben, hogy az apróságok mély álomba szenderültek. Nelli vehemens karaktere is nagy hatást tett rájuk, még át kell gondolniuk a választásukat, mivel a tesók csak együtt mehetnek gazdihoz, és ők eredetileg egy cicát szerettek volna, de a sors kifürkészhetetlen...
A döntésükre várva zárom is soraimat 44 bentlakó cicáinkkal együtt. Köszönöm, hogy ismét velünk tartottak!
Reni
Hozzászólások